Album



Infrastruktúra száz éve

2015. május 02.

Bő egy évszázaddal ezelőtt Szolnok belvárosában már volt közvilágítás, járdán lehetett korzózni, a fő utca pedig macskakővel volt kirakva. A tömegközlekedést azonban még a konflisok jelentették, és az ivóvizet is sokan a Kossuth téri artézi kútról szerezték be. Amint ez az 1915-ben postázott képeslap mutatja.

A Vasúti levelezőlapárusítás nevet viselő fővárosi cég 1915-ben jelentette meg a szolnoki Kossuth teret ábrázoló, színezett képeslapot. Mivel a távolban kikandikáló mai Varga épülete előtt balra, a Dózsa György út sarkán álló biztosítós bérház tetejét is felfedezhetjük a képen, talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy az eredeti fotó valamikor 1910 és 1915 között készült. Jobban megnézve, azt is bátran leszögezhetjük, hogy a fotós annak a Steiner-féle háznak az emeleti ablakából készítette a felvételt, amit valamikor a hetvenes évek elején bontottak el a tér nyugati végéből, ma pedig a kövezett rendezvénytér van a helyén.

Ezt a képeslapot is nyugodtan kiállíthatnánk az első világháború centenáriumára emlékező kiállításon, hisz a feladója egy olyan fiatalember volt, aki Szolnokot érintve, a keleti frontra tarthatott. Talán sietségében nem írta alá az anzikszot, amit Somodi Józsefnek küldött az akkori Csanád megye székhelyére, Makóra, azon belül is a Kálvária utca 26. szám alá. Üzenete, mai átiratban így szól: "Üdvözlöm mindannyijukat, haladok lassan a harctérre, nincs semmi bajom, egészséges vagyok, kívánok sok jót. Isten velük". Ha tippelnem kellene, azt mondom, egy frontra induló fiú írt szüleinek kapkodva a szolnoki állomásról. És remélem, nemcsak a szüleivel volt az Isten, hanem vele is a harctéren, ahová nem jószántából indult.

A mából nézve ennek a százéves lapnak nemcsak a háborús üzenete, hanem Szolnok korabeli infrastruktúráját mutató képes fele is érdekes. A tér felett áthúzott vezetékekből, a képeslap közepén álló közvilágítási lámpából, a Városháza sarkán lévő villanyoszlopból arra következtethetünk, hogy a tízes évek elején a város már komoly villamoshálózattal bírt. Ami nem is csoda, hiszen akkor már közel húsz év indult Szolnok villamosítása. Ugyancsak több évtizedes múltra tekintett már vissza a belváros járdáinak építése, ami itt legjobban a Városháza földszintjén lévő boltok portáljai előtt látható. Ha egyszer tényleg visszaépítik az 1945-ben elpusztult kupolákat az épület tetejére, akkor talán az eredeti, földszinti üzlethelyiségekről is érdemes lesz elgondolkodni, hiszen évtizedekig határozták meg a főtér képét.

Azt is tudjuk, hogy a múlt század elején nemcsak a belvárosi járdákat, de a fontosabb utcákat is igyekeztek lekövezni Szolnokon. Ezt ugyancsak jól mutatja a Városháza előtti út, amelyet mintha macskakő borítana. Amin ütemesen kopogva, kicsit rázkódva haladhattak a város akkori, egyetlen tömegközlekedési eszközei, a konflisok, amelyekből három is várakozik a téren. Csupán érdekességként jegyzem meg, hogy ha pár évvel korábban másként dönt a város vezetése, akkor ezen a képeslapon akár villamost vagy villamossínt is láthatnánk, hiszen komolyan felvetődött a belváros és a vasútállomás ilyen módon való összekötése.

E képeslapot nézegetve, a korabeli infrastruktúrán gondolkodva a leginkább szembeötlő, hogy ekkoriban még elég gyér lehetett a város vízhálózata. Erre utalnak a tér közepén lévő artézi kút körül várakozó, kétkerekű, hordó felépítményű kordék. Amelyekkel minden bizonnyal a város távolabbi utcáiba szállíthatták a tiszta ivóvizet. Azt hiszem, ha egyszer nyílik egy alapos várostörténeti kiállítás, a vízhordó lányok mellé egy ilyen kordét is állítanunk kell majd.

Egyébként a térről az elmúlt száz évben nemcsak az artézi kút tűnt el. Lassan hat évtizede nincs már ott a kép előterében látható 68-as obeliszk, amely ma az Eötvös téren látható. És legalább hetven éve nincs az eredeti helyén a tér túlsó végén egykor állt Szentháromság szobor sem, aminek maradványai a Belvárosi Nagytemplom tövében pusztulnak.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szolnok határában 1896 körül
Ha nem lenne felirat ezen a lapon, nehezen találnánk ki, hogy mit is örökített meg Bakos István a 19. század végén. A nem túl jelentősnek tűnő épületek akár egy vasútállomás vagy kaszárnya is lehetne. Pedig hivatalosan Jász-Nagykun-Szolnok vármegye I. Ferencz József Közkórháza.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Jubileumi park emléktábla
Művészeti értéket nem nagyon hordoz ez a négy évtizedes, egyik sarkán jó pár esztendeje törött emléktábla. A rajta látható információk sem adnak pontos eligazítást elhelyezésének okairól, ám sejthető, hogy miért is került a Kun Béla körúti házak mögé.

A Szoborpark további képei