[1xvolt]
Évtizedes áprilisok
2022. április 27.
A húsvét, a Tisza és a majális jelszavai visszatérő témái a hatvan, ötven és negyven évvel ezelőtti helyi újságoknak. A Kossuth tér sarkán 1962-ben alapozták a "lordok házát", 1972-ben átadták a Szolnoki Galériát, 1982-ben pedig már javították a tetejét. De most inkább más módon idézzük a múltat.
A címlapon látható karikatúrát Berki Imre, a megyei napilap későbbi főszerkesztője készítette még 1972 áprilisában, és mondhatjuk: ötven év alatt semmi sem változott. Már, ami a tavaszi primőrök piaci árát és az idegrendszerre gyakorolt hatásukat illeti. Az emlékeimben állandóan - beszélgetés közben is - rajzoló Berki Imre karikatúráját minden évben elővehetnénk.
Nem úgy az ismeretlen rajzoló mellékelt munkáját, amit hatvan év távlatából talán megérteni sem könnyű. A korabeli megyei napilapot olvasgatva azonban könnyű dekódolni a rajzoló üzenetét. A Zagyvarékas felé vezető 32-es út és a Debrecen felé haladó sínek kereszteződésénél ugyanis a hetvenes évek elejéig nem volt felüljáró, csak sorompó, amire hetente panaszkodtak a korabeli újságokban. Mert a rékasi úton dolgozók elkéstek, mert kihűlt az ebéd, mire odaszállították, vagy éppen fél órát rostokolt a busz a sorompónál, mert akkor is kellett a síneken szerelvényeket rendezni. Szóval a mai Thököly út két részét összekötő sorompó nagyon sok bosszúságot okozott az arrafelé közlekedőknek. Nem csoda, ha jobb megoldás híján a sorompó áthelyezését javasolta a vicces kedvű "újságíró".
Ugyancsak 1962 áprilisából való - az előzővel azonos alkotótól származó - a mellékelt karikatúra, ami a Kossuth tér és a Magyar utca találkozásánál épített társasházra utal, hiszen a hatvanas évek elején még csak az állt a tér új lakóépületei közül. Mint a rajzról is kiderül, komoly kivitelezési problémák keserítették az új lakók életét, akiknek kálváriáját a sportrajongók szemszögéből jelenítette meg a rajzoló. Akik - a fiatalabbak kedvéért - természetesen nem boltba vagy sportpályára igyekeztek a székeikkel, hanem olyan ismerőseikhez, ahol volt televízió készülék. A hatvanas évek eleje ugyanis még az az időszak, amikor a tévézés Magyarországon közösségi műfaj volt. Azaz, akinek volt tévéje, vendégül látta azokat, akiknek még nem volt, így egy-egy készülék előtt rokonság, szomszédság verődött össze, olykor két focicsapatnyi létszámban.
A szocializmus idején nemcsak a beruházások minőségén, de a határidők folyamatos csúszásán is élcelődhettek a humoristák, sőt akár a helyi lapnál dolgozó karikaturisták is. (Változnak az idők! Ma már ilyesmin nem élcelődne a megyei lap.) Ezt a rajzot is Berki Imre készítette 1972-ben, és a klasszikus "öröklakás" "örökké épül" párhuzamot igyekezett megjeleníteni jellegzetes figuráival. Azt hiszem, ez is egy olyan rajz volt, amit a hatvanas évektől a nyolcvanas évtized végéig bármelyik nap be lehetett tenni az újságba, hiszen minden városban volt olyan lakásépítés vagy valamilyen nagyberuházás, aminél nem sikerült tartani az eredeti határidőt. Szolnokon különösen így volt ez a hetvenes évek első felében, amikor lényegében az egész város egy hatalmas építési terület volt, és szinte lehetetlen volt kivitelezőket találni. Nem csak lakásépítéshez. Például a fentebb már említett Thököly úti November 7. felüljáró építése azért csúszott, mert a kivitelezők egyszerűen nem találtak elegendő munkást.
A számomra ismeretlen, de minden bizonnyal öt évtizeddel ezelőtt a szolnoki napilapnál dolgozó Kallus karikatúrája talán a mából is érthető, a múltba tekintve viszont kissé meglepő. Mert akár azt is hihetnénk a hetvenes évek elejéről, hogy akkoriban még nem volt olyan árubőség, hogy folyamatos akciók kellettek volna az eladáshoz. A rajz alapján úgy tűnik, tévedünk: eladni, a fizetőképes vevőt a szocializmusban is meg kellett találni. Még az ideiglenes helyen működő szolnoki Centrum áruháznak is, hiszen 1972 áprilisában - amikor ez a rajz megjelent - a helyi Centrum már a piac sarkán lévő pavilonban működött, miután a régi helye 1969-ben kiégett, az új épülete pedig csak 1976-ra készült el.
Ha már korabeli reklámokról esett szó, idézzünk néhány régi újsághirdetést is! A két mellékelt reklám 1962 áprilisából való, és közös bennük, hogy nem konkrét üzletek felkeresésre, hanem több boltban is ugyanolyan áron kapható termékek vásárlására buzdítanak. Kicsit olyan, mintha imázsreklámok lennének. Ráadásul azt is feltételezték, hogy akik meglátták ezeket a hirdetéseket, és mondjuk, golyósirónt vagy Panni robogót támadt kedvük vásárolni, azok pontosan tudták, hogy Szolnokon vagy a megyében hol találhatóak dohányboltok vagy éppen földművesszövetkezeti üzletek.
Az ötven évvel ezelőtti reklámok közül azért választottam pont a "Diadal" Sport- és Játékáru Bolt hirdetését, mert egyrészt ezek a május elsejéhez időzített camping kiállítások még talán a kilencvenes években is rendszeresek voltak Szolnokon. Emlékeim szerint a Verseghy (Marx) park mellett olykor a Tiszaligetben, máskor pedig a Centrum és a pártház között verték fel a sátrakat. Másrészt szerintem nagyon jó ennek a hirdetésnek a rajzos része, ami szerintem egy ismert karikaturista munkája, legalábbis nagyon ismerős a négy fal között ácsorgó alak. Ráadásul az üzenet és annak szöveges tálalása ma is megállná a helyét. És még egy dolog miatt választottam ezt a rajzot: gőzöm sincs, hol is lehetett 1972 tavaszán a "Diadal", amit aztán három évvel később a Centrummal szemben felépült Sportbolt váltott fel.
A nyolcvanas évek elejére már kicsit mást jelentett az eladásösztönzés. Köszönhetően az 1976-ban megnyílt első Skálának, majd a sorra nyíló hasonló áruházakból kialakult láncnak, és élükön Demján Sándornak és csapatának. Szolnokon, 1979 végén nyílt meg a Skála Tiszavidék áruház, de divatbemutatókat már az átadása előtt is rendeztek az ugyancsak 1979-ben elkészült Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. És miként a mellékelt hirdetés mutatja olyanokat, amikért elég komoly belépőt - 35 forint 1982-ben nagy pénz volt - lehetett elkérni. Igaz, ezért a pénzért nemcsak szépen felöltözött manökeneket lehetett látni a színpadon, hanem korabeli sztárokat is. Persze Poór Péter és Zalatnay Sarolta csillaga akkor már erősen lefelé tartott, Delusha Gjon és Markos György parodista viszont éppen sikereik elején jártak. Az M7-es együttes (Valaki áttáncolt az életemen) pedig ekkor már csak amolyan kísérő zenekar volt, miközben a Skála reklámok zenéjét, vagy a számomra feledhetetlen Hurka Gyurka reklámfilm dallamát is nekik köszönhettük.
Album
Bő évszázada a nagykanyar
Klasszikus fotó az iparosodó Szolnokról, ami valamikor a XIX. század végén, esetleg a századfordulón készülhetett. Eredetileg valószínűleg fekete-fehérben. Viszont még legalább két évtizedig felbukkant szolnoki képeslapokon.
AKB
A parkolás minden előtt
Ausztriában így szokás. Vagy, akinek ilyen autója van, annak így kell, szabad, lehet. De hagyjuk meg annak a lehetőségét is, hogy a kiállított autókat parkoló autóknak nézte a Helyi Termékek Vására idején a sofőr. Persze az sem kizárt, hogy terméket hozott. Vasárnap délelőtt, amikor nem gond Szolnokon parkolni. Igaz, lehet is bárhogyan, mert rendőr nem járt arra. Nincs itt semmi látnivaló! A haza meg a parkolás osztrák rendszámmal is minden előtt.
SzoborPark
Dózsa György domborműve
Dózsa képzelt portréja 42 éve került a bíróság falára, az akkor ötszáz éve született parasztvezér emlékére. Mivel a Dózsa György nevéhez köthető parasztfelkelésnek idén ünnepelhetnénk a félezredik évfordulóját, talán érdemes szót ejteni Nagy István bronz munkájáról.