Emlék kilométerkövek

Nem vagyok szakember, de azt hiszem, a kilométerköveknek nagyon sok funkciója van. Egyrészt megmutatják, hogy egy adott kezdőponttól milyen távolságban vagyunk, legyen az akár mögöttünk vagy előttünk. A legismertebb ilyen hazai kezdőpont a Lánchíd budai hídfőjénél lévő nulla kilométerkő, amitől a hét országos főútvonalunk, így a Szolnokon áthaladó négyes is indul. Persze ezeknek az útmenti információhordozóknak sokkal nagyobb jelentőségük lehetett akkor, amikor még nem mindenki járt autóval.

Másrészt a kilométerkövek arra is utalnak, hogy az adott út valakinek a kezelésében, gondozásában van. Így olykor nemcsak a kezdőponttól mért távolságot mutatják, de az adott út számát is. Ráadásul ezeknek a mára jellegtelen táblákká változott kilométerköveknek abban is fontos szerepük lehet, hogy pontosan meg tudjuk határozni, egy adott úton hol vagyunk. És ez nemcsak az út fenntartóinak fontos, akik mondjuk, így tudják, hogy az adott útvonal hányas kilométerszelvényében kell a lyukakat betömködniük. Jól jöhet az egyszerű utazónak is, ha két település között, ismeretlen helyen, valahol lerobban.

Eddig nem sok figyelmet fordítottam a kilométerkövekre, főleg, hogy az én agyamban ezek már oszlopra szerelt zöld táblák, vagy a fűből éppen csak kilátszó, fehér kis betondarabok. Ám nem rég a Nagysándor József utcán kerékpározva felfedeztem egy régi, azt hiszem, hajdan a jelentősebb főutak mellett alkalmazott, valódi kő kilométerkövet.

A Jászkun Volán irodaháza előtt, az árok és az út között áll. Valamikor talán fehér lehetett, és egy 1-es szám látható rajta. Közelebbről megnézve egyébként olyan, mint egy kis obeliszk, hiszen talapzata van, teteje pedig csúcsban végződik. Helyéből és az egyes számból arra következtetek, hogy ez a 32-es főút régi, első kilométerköve lehet. Abból az időből, amikor a Jászságot átszelő főút még a mai Abonyi út és Nagysándor József út kereszteződésétől, a mostani lengyel piactól indult. Persze nem tudom, mikor helyezhették ide, de ha tippelnem kellene, akkor valamikor a negyvenes években.

Egy ideig azt hittem, egyedi darabról van szó, aztán egy másik bringázás alkalmával a Tószegi úton, a temető bejáratához közel is találtam egy ilyen oszlopot. Pontosabban végre észrevettem azt, ami mellett már ki tudja, hányszor elmentem.

Formájában szinte azonos a Volán előtt látható kilométerkővel. A járda felőli oldalán azonban egy számsor is látható, amire nem igazán tudok magyarázatot adni. Ahogy a kórház felé néző oldalán, a vésett kettesre festett fekete egyes számra sem. Főleg, hogy a vasúti átjáró irányából nincs átfestés, tehát onnan továbbra is 2-es kilométerkőnek tűnik. Mindez persze felveti, hogy egy használaton kívüli kilométerkővel van dolgom. De az is előfordulhat, hogy csak a jelentőségét vesztette el, így kerülhetett rá kétféle információ. Az mindenesetre érdekes, hogy a Tisza jobb partján futó főút kiindulópontja vajon hol lehetett innen 2 kilométerre. Nem mértem, de akár a 32-es régi nulla pontjánál, vagy a Rékasi úti felüljáró belváros felőli végén is el tudom képzelni azt a helyet.

Természetesen nem végeztem alapos kutatást a Szolnok fellelhető régi kilométerkövek tekintetében, így nem kizárt, hogy a Martfű felé vivő 442-es úton, a Kertvárost érintő régi 4-esen vagy a Besenyszög felé vezető alsóbbrendű úton is lehet ilyet találni. Azt mindenesetre mérlegelném, hogy a városba összefutó főutak mellett legalább egy-egy ilyen régi kilométerkövet megőrizzünk eredeti formájában. Nemcsak azért, mert régebbiek lehetne a város legtöbb házánál, hanem mert történelmünk részei és emlékei is egyben.