Egykori szeptemberek: Épülő Szolnok

Talán a mából nézve is érthető a szolnoki tanács illetékesének a védekezése, akin egy újságíró 1973-ban azt kérte számon, miért nincsenek Szolnokon turistákat útbaigazító táblák. Az illetékes azt válaszolta, hogy azért, mert annyi építkezés zajlik éppen a városban, hogy nem lenne értelme ilyeneket kihelyezni, de ha majd minden elkészül, ezt a hiányosságot is pótolják. Nem tudom, így történt-e. Az azonban biztos, hogy a megyei napilap 1973. szeptemberi lapszámait átlapozva alátámaszthatjuk a tanácsi vezető állítását.

Fél évszázaddal ezelőtt ugyanis elkezdődött a 4-es számú főút szolnoki átkelési szakaszának az építése, ami az augusztus 17-én átadott Barátság felüljáró és az akkor éppen 10 éves belvárosi Tisza-híd közötti 1,9 kilométeres szakaszt érintette. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a projekt akkor már majdnem másfél évtizede zajlott, aminek 1963-ban például fontos eleme volt a Beloiannisz és a Kossuth út alatti közműhálózat cseréje (ma is ezt használjuk). Ötven évvel ezelőtt az útépítés nem az aszfaltozással kezdődött, hanem a terep előkészítésével, ami az SZTK előtti Hősök tere és a pártház között a Beloiannisz - ma Baross - út páratlan oldalának a szanálását jelentette. Ötvenöt családnak kellett új otthont biztosítani. De ekkor ürítették ki a legendás 33-as és Hófehérke boltokat is, illetve szűnt meg a Csarnok utca sarkán lévő Tiszavirág eszpresszó, ami - ellenétben az üzletekkel - nem kapott új helyet a városban. (Fotó: Fortepan)

Bármilyen hihetetlen, de a 4-es főút beruházását 1973-ban leginkább két termelőszövetkezet (TSZ) melléküzemága befolyásolta. A kapacitások szűkössége miatt ugyanis a lebontott Beloiannisz úti épületekben lévő IKV üzletek helyiségeinek pótlására a tiszakécskei és a szajoli TSZ-ek kaptak megbízást. A Ságvári - ma Boldog Sándor István - körúti iparcikkboltot (később Sportbolt) 6 millió forintból a tiszakécskei Új Élet TSZ építette, lényegében a határidőket tartva. Viszont az egykori Népbankból, a háború utáni helyőrségi művelődési házból kialakítandó ruházati áruházzal (később Sztár) már komoly nehézségei voltak a szajoli Vörös Csillag TSZ-nek. Akkor még nem tudták, hogy 1973 végére sem fejezik be a munkákat, így a Sztárt csak 1974 tavaszán adták át. Nem biztos, hogy csak ennek volt köszönhető, de tény, az ötven évvel ezelőtti tervek a 4-es átkelési szakaszának 1974 végi átadására szintén nem valósultak meg, hiszen csak 1975 tavaszán lehetett ünnepélyesen átvágni a szalagot. (Fotó: Danka István)

Ötven évvel ezelőtt máshol is zajlott szanálás a városban. A Kossuth tér és az Ady Endre út között, ahol az egykori Tófenék utca és környékének régi házait bontották, mégpedig a Tiszamenti Vegyiművel dolgozói. Azért ők, mert a TVM így segítette a város fejlesztését illetve a dolgozóit, akik a szabadságuk idején, két kezükkel bontották a régi házakat, amikből a még hasznosítható anyagokat megtarthatták, hogy aztán azokból családi házat építsenek. Már, ha nem kaptak lakást az Ady Endre út valamelyik oldalán. Az 1970-ben építeni kezdett Móra Ferenc úti lakótelep 1408 lakásának építése ugyanis befejezéséhez közelített 1973 szeptemberében, miközben már tervezték az Ady másik oldalán a három darab tízemeletes felhúzását, amihez ugye a szanálás is kellett. Eredményként számolhattak be ötven évvel ezelőtt arról, hogy Szolnok első panelból épült lakótelepén az orvosi rendelők is elkészültek, igaz a Kassai úti iskolához hasonlóan a Ságvári esetében is a hátrahagyott felvonulási épületeket kellett átengedni napközinek. (Ez a faház ma is áll.) (Fotó: Fortepan)

Már javában zajlott 1973-ban a szolnoki vasútállomás építése, és lassan három éve készen volt az alapozása a majdani Jubileum téri toronyháznak. Ötven évvel ezelőtt újra lendületet vett a 24 emeletes építése, ugyanis az ÁÉV nekikezdett a szintek szerelésének, és azt ígérték, az év végéig a legfelső szintig jutnak. Pedig volt dolguk bőven, hiszen a Tiszaligetben például már három hónapja alapozták a sportcsarnokot, aminek első szakaszában 231 darab 10-12 méteres betonoszlopot kellett a földbe helyezni. Az építők azonban bizakodók voltak a Tiszaligeti Napok 10. évfordulóján, és azt ígérték, 1973 végére szerkezetkész lesz a csarnok is. Miközben az új szolnoki kenyérgyár (ma Béres) kapcsán már nem voltak ilyen optimisták, hiszen annak 1972 decemberére készen kellett volna lennie. Ám 1973 szeptemberében is még csak azt merték vállalni, hogy talán októberben elindulhat a próbaüzem, 1974 tavaszán pedig a tényleges termelés. Ez nem kis fejtörést okozhatott a Szolnoki Sütőipari Vállalatnak, amely 1973-ra két kisebb pékségét már bezárta, így a maradék üzemekben kellett előállítania a város által igényelt napi 60 mázsa kenyeret és pékárut.

Az új szolnoki nyomda építése viszont kifejezetten jól állt fél évszázada. A mai Városmajor úton lévő beruházás 1972 augusztusában indult, és alig egy évvel később nagyon úgy tűnt, hogy a 60 milliós projekt a tervezettnél négy hónappal korábban készül el. A nyomda utcafronton lévő főépületét egyébként annak idején úgy tervezték, hogy az fölfelé bővíthető lett volna, gondolom akkor, ha a 200 dolgozó kinövi az üzemet. Soha nem nőtték ki, ma meg jó ideje virágot árulnak ott, ahol egykor a megyei lapot is nyomták.

Persze, azóta sokat változott a világ, és ebben az ötven évben nemcsak üzemek kaptak új funkciókat, de például ABC-k is. Pedig 1973-ban milyen fontos volt, hogy a Kertvárosban átadta a helyi ÁFÉSZ a 3,3 millió forintból épített, 400 négyzetméteres Ifjúság ABC-t és a hozzá illesztett minipresszót, ami a maga nemében a szövetkezet ötödik modern egysége volt Szolnokon. Jó évtizede már ez sem bolt. Viszont ma is irodaház a Hubay út fölé benyúló társadalombiztosítási székház, amire 1973-ban új SZTK székházként hivatkoztak. A 20-22 millió forintos költségvetésű irodaépületre 1973 szeptemberében bólintottak rá az illetékesek azzal, hogy 1975-ig el kell készülnie, az első kapavágás előtt pedig a beruházás miatt szanálandó hátakban lakó húsz családnak kell otthont találni. (Fotó: Nagy Zsolt)