[1xvolt]

Az első érettségizők után

2023. március 02.

A Szolnoki Magyar Királyi Állami Bánffy Katalin Leánygimnázium második világháború előtt megjelent értesítőjében olvasható az intézmény nagy szívfájdalma, miszerint a város ígéretei ellenére is úgy kellett kibocsájtaniuk az első érettségizőket, hogy azok nem láthattak tornatermet.

Bauer István gyűjteményében nemcsak kisnyomtatványok és fotók találhatóak, de ma már ritka és ezért számomra rendkívül érdekes kiadványok is. Például a második világháború előtt született iskolai értesítők, amik akkoriban nem számítottak kivételes dolognak. Minden intézmény adott ugyanis arra, hogy munkájáról beszámoljon. Feltételezhetően nemcsak a diákoknak és a szülőknek, hanem az iskolák fenntartóinak és a város nagyközönségének is. Szerencsénkre. Merthogy ezek az értesítők valódi helytörténeti kincsesbányák, olyan információk bukkannak fel bennük - a kortársak szemével -, amik nyolc-kilenc évtized távlatából máshonnan szinte kideríthetetlenek lennének.

A Szolnoki Magyar Királyi Állami Bánffy Katalin Leánygimnázium IX. értesítőjéből például egyértelműen kiderül nemcsak az, hogy az intézmény működésére 1930. június 8-án adott engedélyt a Klebelsberg Kunó vezette oktatási tárca, de az is, hogy a líceum első két tanévét még a nagytemplom tövében lévő polgári leányiskolában töltötte. Sőt, az intézménynek négy és fél tanéven keresztül saját igazgatója sem volt, merthogy ezt a feladatot megbízottként Wollek Géza, a Verseghy Ferenc Fiúgimnázium igazgatója látta el. És természetesen a pedagógusok többsége is a fiúktól segített be a lányoknak.

Számomra azonban ennél is érdekesebb az a reménytelen küzdelem, amit az 1935-ben leánygimnáziummá alakított intézmény első évtizedében az "otthonáért" vívott. Merthogy az 1932-1933-as tanévet az iskola már a mai helyén, a "régi posta" épületében kezdhette meg, amit a város ideiglenesen bocsájtott a rendelkezésükre. (Ebből a dátumból tudható, hogy a Baross úton lévő mai nagyposta épülete 1932-re készült el.) Az átmenetiséget talán az is bizonyítja, hogy a már akkor sem fiatal sarki házban - Obermeyer Lajos 1856-ban éptette - a líceumi évfolyamok mellett lakások is voltak, sőt óvoda, zeneiskola és fúvószenekar is működött benne. Akikkel a mából nézve sem lehetett könnyű az együttműködés. Ugyanakkor azt is tegyük hozzá - ugyancsak a mából nézve -, hogy az értesítő erre vonatkozó, elejtett mondataiból így azonnal azt is tudjuk, hogy Szolnokon 1932-ben ilyen intézmények is működtek.

A líceumból egy törvénymódosításnak köszönhetően 1935-ben lett állami leánygimnázium - a líceumi évfolyamok felmenő rendszerben futottak ki -, és ekkor vehette fel Bánffy Katalin nevét is, akiről a IX. Értesítő első írása is szólt. És ugyancsak 1935-ben lett önálló igazgatója az intézménynek, a Budapestről Szolnokra helyezett Dr. Kurucz György személyében, aki azonban azzal a feltétellel vállalta a kinevezést, ha a város végre az egész épületet átadja a leánygimnáziumnak. Ez meg is történt, igaz, amolyan tessék-lássék módon, mert még az 1939-ben megjelent értesítő is felpanaszolja, hogy 1935 őszén alig tudtak valamit használni az új helyiségekből, mert olyan lassan ment azok kiürítése.

Az iskolavezetés, a Debreceni Tankerület és a város mindent megtett azért, hogy az akkor már 80 éves lakóházat alkalmassá tegyék a gimnázium befogadására. Papíron. A város ugyanis csak vállalta, hogy 1936-38 között korszerűsíti az épületet, amiben így szaktantermek, szertárak, megfelelő mosdók, nagyobb igazgatói és újabb altiszti lakás kap helyet, sőt megfelelő tornaterem is épül. A tornaterem építése egyébként nekem már azt mutatja, hogy a harmincas évek második felére feladták az "ideiglenes" jelleget, és hosszabb távra próbáltak berendezkedni a Szabadság tér 6. számú épületben. Annak ellenére, hogy a város ígéreteiből szinte semmi sem valósult meg. Pontosabban csak a tornaterem készült el 1939-re, igaz öltözőt és mosdót nem építettek hozzá, azaz lényegében használhatatlan volt. Így kerülhetett be az 1938-39-es gimnáziumi értesítő kiadványba az a félmondat, ami arra utalt, hogy az iskola első érettségiző osztályát anélkül kellett elengedniük, hogy azok valaha is tornászhattak volna tornateremben.

A kiadvány az épület sanyarú sorsa mellett felsorolja a tanárikar tagjait - 15 tanár, 5 hitoktató, 1 iskolaorvos és 3 altiszt gondoskodott a 307 tanulóról -, az oktatott tárgyakat, a használt tankönyveket, a tanulók eredményeit, a "szabadidős tevékenységeket" és egyéb statisztikáit. De ezeknél érdekesebbek a pedagógusok által írt hosszabb-rövidebb tanulmányok. Például a tanulók magaviseletéről, amit nagyjából úgy lehetne összefoglalni, hogy a mai diákok dédnagymamái sem voltak illedelmesebbek és tisztelettudóbbak, egy négy oldalas cikk sorolja a problémákat. Nem kevésbé érdekes az 1938-39-es tanév eseményeiről szóló beszámoló, hiszen akkor került vissza Magyarországhoz a Felvidék és a Kárpátalja egy része. A kormányzó bevonulását rádión hallgatták a diákok, akik úgy feldíszítették az épületet, hogy annak napokig csodájára jártak a szolnokiak.

Az utolsó béketanévről szólt ez a kiadvány, és hogy a háború és béke között milyen vékony a mezsgye jól mutatja, hogy az 1939-1940-es tanév előkészítéséről is hosszan írnak a Varga József Gorove út 6. szám alatti - a mai Technika háza melletti földszintes épületek egyikében - nyomdájába készült füzetecskében. Ebben pedig az a legérdekesebb, hogy az új tanévtől internátus, azaz kollégium indítását tervezte a leánygimnázium. Csak azt nem írták le sehol, hogy ez vajon hol kaphatott helyet a városban. És mivel volt több, mint az addig létező intézmény.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Új Tisza-vashíd
Mennyi ideig szünetelhetett a hajó forgalom a Tiszán 1909-ban vagy 1910-ben, amikor az Özv. Lőrinczy Gyuláné kiadásában megjelent képeslaphoz ezt a fotót készítették? Szolnokon, a mai Tiszaliget oldalából, az 1944-ben felrobbantott első, szolnoki, vasból és betonból készített közúti híd építésekor.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Hétköznapi délután
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mellékelt képen nincs semmi különös, csak egy szokásos hétköznap délutáni pillanat a 442-es főút szandaszőlősi átkelési szakaszán, tulajdonképpen a város Kertész utcájában, valamikor fél négy és négy óra között. Mondhatnánk: nem kell olyankor arra járni, vagy nem kell autóba ülni. Meg azt is, hogy nem a Csáklya úti Tisza-híd a legfontosabb, hanem a szandai elkerülő. Sokkal fontosabb, mintsem ismét csak kampányhazugság legyen belőle!

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Magányos Gyermekek
Jövőre lesz negyven éves az a három gyerek, akik a város alapításának 900 éves jubileuma óta szemlélik a Dr. Sebestyén Gyula körút és a Városmajor - 1990-ig Vörös Csillag - út kereszteződését. A kis szobor beleolvad a környezetébe, talán fel se tűnne, ha a puha mészkő elfogyna.

A Szoborpark további képei