Amiről egy 65-ös térkép mesél

A blogSzolnokon már korábban említett 1975-ös és 1985-ös, illetve a most kezembe került 1965-ös Szolnok térképek alapján azt gondolom, hogy a szocializmus idején tízévente készült nyilvános forgalomba kerülő várostérkép. Jó lenne kideríteni, hogy vajon 1955-ben is adtak-e ki ilyet, illetve a második világháború után mikor jelent meg az első Szolnok térkép. Ez azért lenne érdekes, mert összevetve ezzel az 1965-ös kiadásúval, látni lehetne például a Ságvári körút vagy mondjuk a Tiszaliget elkészülte előtti állapotokat. Ez a számomra most előkerült térkép is azért fontos, mert a hatvanas évek második felében indult nagy építkezések előtti állapotát örökíti meg a városnak.

Elég elsőre csak a térkép egészére ránézni. Azonnal fel fog tűnni, hogy a mai Széchenyi lakótelepnek még nyoma sincs, a Kisgyepen túli részt rá se tették a térképre. Ami nem meglepő, hiszen az adatfelvétele idején a Széchenyi még tervasztalon sem létezett. Ugyanígy hiányzik a térképről Szandaszőlős, amit viszont nem azért hagytak le, mert nem fért a lapra, hanem mert 1965-ben még éppen önálló község volt a város határában. Ezzel szemben a Vegyiművek környéke a helyhiány - vagy az éberség - miatt nem került rá a rajzra, hiszen az ötvenes évek eleje óta ott folyamatosan zajlottak beruházások.

Az öt évtizeddel ezelőtti állapotokat megörökítő térképet nézegetve találni néhány kifejezetten meglepő momentumot. Ilyen például a Mester utca végén, az új vasúti töltésen túl jelölt Új temető. Mivel ennek ma semmi nyomát nem látni, azt feltételezem, hogy az adatfelvétel idején tervben lévő, de végül meg nem valósult objektumról lehet szó. Ugyanilyen értetlenséggel állok a város és a térkép másik végén lévő Cukorgyári Sportteleppel szemben, ami ezek szerint a hatvanas évek első felében még közvetlenül a Tisza partján volt. Csak feltételezem, hogy az 1970-es árvíz döbbenthette rá a cukorgyáriakat, hogy érdemes lenne a folyótól távolabb vinni a létesítményt.

Közlekedésföldrajzi szempontból is találhatunk érdekes dolgokat ezen a régi térképen. Ismét csak először az Alcsira mutatva, érdemes észrevenni, hogy Debrecen irányába még két nyomvonalon haladhattak a vonatok. Mert még megvan a belvároshoz közelebbi vonal, rajta az Alcsi megállóval, de már ott a ma is használt újabb a Besenyszög felé vezető aluljáróval. A hidak közül pedig nemcsak a pár éve átadott Tiszavirág hiányzik, de a tabáni Zagyva-híd, sőt a Rékas felé vivő vasúti felüljáró is. Mindkettő csak a hetvenes években készült el. A József Attila és a Beloiannisz utcák vonalvezetésén látszik, hogy még nem történt meg a 4-es út kiszélesítése, de a Szolnok Ispán - lánykori nevén Kun Béla - és a Szántó körút, sőt az Ady Endre út nyomvonala sincs meg. Nem tudom, hogy a térképrajzolók számoltak-e akkora változásokkal, mint ami majd tíz év alatt bekövetkezik Szolnokon.

Érdemes a fontosabb középületek felsorolását is átfutni, mert ott is találunk meglepő információkat. Azt eddig is tudtam, hogy a Belvárosi templom és a Tisza parti sétány között két és fél évtizeddel ezelőtt volt egy szabadtéri színpad. Azon viszont meglepődtem, hogy hasonlót jelez ez a térkép a Járműjavító területén, valahol az egykori művelődési ház környékén is. Ami ekkor Millennium néven volt ismert, utalva talán az intézmény, már akkor is évszázados múltjára. És, ha már művelődési ház: érdekes módon hiányzik a térképről a Csomóponti elődjének számító intézmény a József Attila úton és a Ságvári körúti művelődési házról - ami akkor a város és a megye legnagyobb ilyen intézménye volt - sem tesznek említést. Jelölik viszont a Móricz Zsigmond Kultúrotthont, ami elhelyezkedése alapján a későbbi Komarov-terem, a jelenlegi cserkészház lehetett.

És még néhány csemege. A Xavéri Szent Ferenc kápolna Ady Endre úti kápolnaként van feltüntetve, amit inkább a tudatlanság, mint a szándékosság számlájára írnék, igaz, a Belvárosi nagytemplom csak a rajzon létezik, szöveges jelzésben nem. Ugyancsak tudatlanságnak venném, hogy a Művésztelepen épített tornyot, igaz, ötven évvel az építése után "Régi várfalként" aposztrofálják. Piacból még kettőt jelölnek, miközben külön száma van a Csarnok utcai Vásárcsarnoknak. Egyet nagyjából a mai helyén, egyet viszont a papírgyár mellett, ami érthetővé teszi számomra, hogy a nyolcvanas évek elején miért éppen ott működött a szolnoki lengyelpiac.

Természetesen nem mehetek el szó nélkül a hatvanas évek elejére már nagyjából kiépült Tiszaliget mellett, ahol ekkor már készen volt a strand, a KISZ-tábor, volt úttörővasút, úttörőváros - rejtély, hogy ez mi lehetett - és a Liget bejáratánál vidám park. A következő Szolnok térképen már majd az Aranylakat, a Felszabadulási emlékmű, a Touring Hotel és a Sportcsarnok is rajta lesz, ám az már egy másik történet.