A Fesztivál helye anno

Szigeti Henrik fotóján

Bő száz évvel ezelőtt ez a kép tárult Szigeti Henrik - "Szolnok képes krónikása" - elé a Tisza bal partjáról, nagyjából a szandai hídfőtől. Ne felejtsük el, hogy amikor ez a fotó készült, még fahídon kellett átkelni a Tiszán, és a mai Verseghy park helyén - sőt az egész környékén - különböző állatpiacok működtek.

A felvétel jobb szélén látható nagyobb épület a Megyeháza, az egyetlen, amit akár ma is megörökíthetnénk, ha ugyanarról a helyről, ugyanebből a szögből fotóznánk a Tiszavirág Fesztivál területét. A kép közepe táján lévő dupla épület a Scheftsik malom, ami valamikor a XX. század elején tűnt el a környékről, és valószínűleg kitakarja a Verseghy gimnázium épületét, aminek ekkor már állnia kellett.

Bőgőshajóval

A következő kép is nagy valószínűséggel még a fahídról készült, és kicsit közelebbről mutatja a mai Béres József sétányt, azaz a Tiszavirág Fesztivál egy részének a helyét. Jól látható rajta, hogy körülbelül 110-112 évvel ezelőtt milyen komoly vízi forgalom jellemezte a Tiszát Szolnoknál. A legnagyobb jármű például az a bizonyos bőgős hajó, ami a nevét az orrdíszéről kapta, és leginkább ömlesztett termékek szállítására szolgált. (Milyen kár, hogy egyetlen példány sem maradt meg belőle.)

Látható az is, hogy a viszonylag magas - a folyó vízszintjét követő - part mennyire kiépítetlen, amolyan igazi rakpart volt bő száz évvel ezelőtt. Miként az is felfedezhető, hogy nagyjából a mai Tisza-park helyén - a gimivel szemben - valamilyen kerítés húzódott.

E kép láttán talán megemeljük a kalapunkat azok előtt, akik az első világháború után kigondolták, hogy a városnak ezt a nem éppen szép részét közparkká kellene alakítani, majd ide szállodát és fürdőt építeni. Azaz létrejöhetett a város egyik legszebb, folyóparti része.

Két békás kút volt

A harmadik felvételt már biztosan a vasból és betonból emelt "szép Tisza-hídról" fotóztatta a fővárosi Weinstock cég, valamikor 1928 körül. Tehát a Tisza szálló átadása környékén. Legalábbis erre utal, hogy a hotel díszes tornyocskája mellett egy másik, fekete torony is emelkedik. Az az ideiglenes építmény annak idején a termálvizes kút fúrását szolgálta.

A kép előterében a mai Verseghy park látható, és bár ezen a képen csak nehezen fedezhető fel, de érdemes megjegyezni: egykor két békás szökőkutunk volt. A második valószínűleg a hatvanas években adta át a helyét a gyepnek. Azt is érdemes észrevenni, hogy eleinte még csak a gyalogutak voltak kiépítve a parkban, azaz a sétány mellvédje csak később, ha jól tudom a harmincas években épült meg.

Azt, hogy ez a felvétel a húszas évek végén készült, nemcsak a hiányzó Verseghy-szobor igazolja, de az is, hogy a távolban még nincs ott a Nostra tárház.

Bódé a szökőkút helyén

A Tiszavirág Fesztivál központi helye a mai Tisza park, azaz a Tisza szálló és a Református templom közötti terület. Ez nagyjából 100-110 évvel ezelőtt így nézhetett ki, ahogy ezen a képeslapon ránk maradt. A jobb oldalon látható bódé - ki tudja, milyen célt szolgálhatott - helyén áll ma a Zounokos szökőkút.

Látható, hogy a gimnázium előtt félkörívben kerítés húzódott, ami nemcsak a mögötte lévő, a fotózás pillanatában talán már vagy húsz éves parkot védte, de kijelölte azt a kocsiutat is, ami Tószeg felől a hídhoz vezetett. A különböző piacokon keresztül.

Az út áthelyezésére az iskola elé, és park első rendezésére, az első világháború elején kerülhetett sor, amikor Horthy Szabolcsról, a keleti forinton hősi halált halt egykori főispánról nevezték el a területet.

Lajtos kocsi

A Tisza parkot legalább annyiszor átépítették az elmúl szűk évszázadban, mint ahány neve volt. A mellékelt fotó valahol a Tisza-színpad mögött készült 1963-ban, egy éppen aktuális rekonstrukció idején. A felvétel előterében látható kőkupac, a bal oldalon végigfutó árok, a mellvédnél lévő homokbuckák azt sejtetik, hogy ekkor alakíthatták ki a park és a sétánynak azt a szerkezetét és képét, ami nagyjából a 2010-es évek elejéig jellemző volt a környékre.

Őszintén megmondom, nem pontosan tudom, miért tartotta valaki fontosnak, ennek a lajtos kocsinak a megörökítését, ám tény, hogy ennek köszönhetően képünk lehet a korabeli parképítési munkákról. Ami feltételezésem szerint az új Tisza-híd építésével, vagyis az építés utáni parkrendezéssel függhetett össze.

Szökőkút a parkban

Egyre kevesebben emlékezhetnek rá, hogy a legutóbbi Fesztivál óta felújított Tisza parkban a hatvanas-hetvenes években egy szökőkút is volt. Nagyjából ott, ahol ma is egy rejtett aknafedő található. A mellékelt képet Péter Ferenctől kaptam, ő maga látható rajta gimisként annak a bizonyos szökőkútnak a peremén ülve.

Érdemes egy pillantást vetni a kora tavaszi felvétel hátterére is. Jobb oldalon a színház látható az 1990-ben elbontott régi homlokzatával. Ami egyben azt is jelzi, hogy ez a felvétel csak 1964 után készülhetett, hiszen az akkor már tíz éve saját társulattal rendelkező színház épületét akkor szabták át a korabeli, szocialista elvárásoknak megfelelően. Ugyanakkor azt is észrevehetjük, hogy a képről még hiányzik a katonai tízemeletes tömbje a színház mögül, illetve a felvétel jobb szélén még Lenin sem ácsorog. Tehát a fotónak 1966 előtt kellett megörökítenie a Tiszavirág Fesztivál Pálinkaland-ját.

Szoborral és anélkül

És nem feledkezhetünk meg a Tiszavirág Fesztivál harmadik helyszínéről, a Maláta térről, azaz a Tiszai hajósok teréről sem. Az egykori Molnár, majd a Szapáry utca vége - akkoriban eleje - a Szolnoki Zsinagóga 1899-es átadása után kezdett térré alakulni, oly annyira, hogy 1919-ben a megszálló román csapatok saját királynéjukról nevezték el. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a tér legrégebbi épülete nem a ma Szolnoki Galériaként funkcionáló egykori templom, hanem a Galéria étterem földszintes, ámde tornyos épülete. És, ha már ott sörözünk, a tér Sóház utcai sarkán álló, az előző századforduló első éveiben emelt Barta-palotára is érdemes egy pillantást vetni.

A mellékelt két kép készítése között körülbelül húsz év telhetett el. Az első felvétel biztosan a két világháború között készült, amikor nagyjából a mai "meztelen szobor" helyén még egy szökőkút állt. A tér is jóval kisebb volt, mert mint a felvétel bal oldalán látható, a mai kerengő területére még belógott a csendőrség - később tűzoltóság, majd iskola - épülete.

A második felvételről pedig nagy magabiztossággal kijelenthetjük, hogy csak 1945 után készülhetett, hiszen már látható rajta Szentgyörgyi István első világháborús emlékműve. Ami 1926-tól a második világháború végéig a Tisza István, azaz a mai Hősök terén állt. Akkor azonban úgy döntöttek, hogy áthelyezik, ezzel is helyet csinálva a szovjet katonai emlékműnek, ami aztán 1990-ig uralta az SZTK előtti teret.