41 vendégváró hely 1980-ból

Először is be kell ismernem egy tévedésemet. Eddig ugyanis azt gondoltam, hogy Szolnokról csak minden tízedik évben jelentetett meg város- vagy turistatérképet az ezen a téren monopolhelyzetben lévő Cartographia vállalat. Ezt elsősorban az 1985-ben napvilágot látott piros borítójú és az 1975-ben kiadott sárga fedelű térképek alapján gondoltam - és terjesztettem -, hozzátéve, hogy az egy hete is citált 1959-es Szolnok térkép még nem ennek a sorozatnak volt a része. Sokáig reménykedtem, hogy előkerül majd egy 1965-ös Szolnok térkép, ám ilyen valószínűleg nem létezik. Viszont most már tudom, hogy 1980-ban jelentet meg várostérkép, mégpedig kék fedéllel, ami Tálas Lászlónak köszönhetően immár az én gyűjteményemben is megtalálható. Ez a kiadvány sok ok miatt érdekes: például ez lehetett az utolsó, hirdetések nélkül megjelent szolnoki térkép.

Ám az egy héttel ezelőtt, az 1959-es térképen alapuló cukrászda-felsorolás olvasottsága miatt úgy gondoltam, hogy új szerzeményemet először a vendéglátóipari egységek felől közelítve mutatnám be. A fejlődés 21 év alatt nemcsak szemmel látható, de bámulatos is, hiszen míg 1959-ben 17 vendéglátóipari egységet tüntettek fel Szolnok térképén, 1980-ban már nem kevesebb, mint 41 szerepel a rajzon. (A város lakossága közben nagyjából másfélszeresére nőtt.) Hozzátéve, hogy gyanúm szerint 1980-ban sem tűntették fel a város turisztikai "reklámikiadványán" a kocsmákat. Igaz, ezeket már sokkal egyszerűbben el lehetett akkoriban tüntetni, hiszen addigra már kiépült a városban az ABC áruházak hálózata. Ezek pedig nemcsak a mindenféle kisboltokat tüntették el a városból, hanem a kocsmákat is, merthogy a klasszikus ABC vendéglátóipari-egységgel együtt nyílt meg. Érdekes, hogy ezen az 1980-as térképen ezek közül egyetlen egy van megjelölve, a Vosztok ABC "társbérlője", a Costa Rica eszpresszó (a mellékelt fotó vagy 12 évvel későbbi), ugyanakkor a Jólét, a Munkás, az Ifjúság vagy éppen a szandai Bőség esetében csak ABC-t jelöl a térkép.

A vendéglátóipari-egységek között a legmagasabb kategóriát az éttermek jelenthették ekkoriban, amiből tíz darabot jelöl ez az 1980-as térkép úgy, hogy miközben Tisza Szálló és Étterem szerepel rajta, a Pelikán Szálló étterméről és bárjáról egy szó sem esik. Annak ellenére, hogy a Pelikán már e térkép adatfelvételekor is majdnem fél évtizede működött, és akkoriban a város egyik legnagyobb és legelőkelőbb - megkockáztatom, a Tisztát verő - étterme volt, ahol nemcsak esküvőket, de mindenféle bálokat, sőt Szolnokon először, más nemzetek konyháit bemutató esteket is tartottak. Az Aranylakat, a Múzeum, a Szolnok és a Béke - ma Dreher - éttermek valamilyen formában ma is megvannak. Viszont a Magyar utcai Alföldi éppúgy üresen áll, mint a vasútállomás emeletén egykor működő Utasellátó, a Nemzetiből és a Tallinnból pedig bankfiókok lettek a néhai Grand Hotelünk földszintjén. A Centrum önkiszolgáló étterem épülete a piac mellett pedig ABC-ként szolgálja a helyieket.

Őszintén megmondom, nem pontosan tudom, hogy mi különböztette meg az éttermet a vendéglőtől, de emlékeimben ezek kevésbé elegáns helyként, sőt némelyik inkább talponállóként él. A Bástya a mai Zagyva cukrászda emeletén működött, a Fenyő a Dr. Durst János utca végén, szemben az ezen a térképen is jelölt használtcikk, pontosabban lengyel piaccal. A Jó falat - ha jól sejtem - a vegyi lakótelep Tomi vendéglőjének a leánykori neve. De volt saját vendéglője a cukorgyárnak is, nem véletlenül Kristály névre keresztelve, és természetesen a MÁV strandnak is, Kék-Fehér néven a bejárat mellett. A Holt-Tisza végénél lévő Evezős ma is működik, az egykori Halászcsárda viszont bezárt, a ma ezen a néven létező hely az 1980-as Híd bisztró helyiségeiben található. A Kassai söröző és a Napfény vendéglő a szolnoki strandok szomorú történetével összefüggésben tűnt el a Dami és a Tiszaligeti fürdők közeléből. A Kunsági vendéglő - a térkép szerint az egykori 605-össel szemben - számomra épp oly ismeretlenül, mint a Mozdony falatozó, ami az Abonyi úti felüljáró Pletykafalu felőli oldalán, a fűtőházhoz vezető Terv utcában állt. Falatozót egyébként a cukorgyári strand mellett is jelöl ez az 1980-as térkép.

Ám ezeknél sokkal érdekesebb, hogy a város két, legendás borozóját nem így, és nem is az ismert nevükön - Szőlőfürt - jelölték, hanem Borkóstoló helyként. Hogy miért, ez az elnevezés mit próbált takarni? Ugyancsak különleges a Piknik büfé, ami szűk négy és fél évtizeddel ezelőtt a mai Baross és Sütő utca sarkán működött, talán addig, amíg el nem kezdtek oda bankszékházat építeni. Ha nem csal az emlékezetem, akkor a Piknik elődje egy tejivó volt, ahol leginkább reggelizni és alkohol nélkül fogyasztani lehetett. Gyerekként imádtam az ilyen, csak nagyobb városokban lévő helyeket. Ám az igazi "vakfolt" számomra Szolnok 1980-asgasztronómiai térképén a MÁV kórházzal szemben, a rajz alapján a mai gyógyszertár és egészségház helyén jelölt ?Büfé, halsütő?. Még csak említés szintjén se hallottam róla. (Ha valakinek van emléke a helyről, ne tartsa meg magának!)

Ha azt mondanám, hogy 1980-ban Szolnokon csak kettő darab cukrászda volt, senki sem hinné el, pedig ha csak ezt a térképet hívjuk forrásul, ezt kell ténynek tekintenünk. Akkoriban ugyanis nem cukrászdák, hanem inkább eszpresszók működtek, így ez volt a hivatalos neve a Tündének (ma Black Cat) és a Zagyvának is. Eszpresszó volt az Árkád, a már emlegetett Costa Rica és a Sport, hogy a még ma is könnyen beazonosíthatókat soroljam. De ugyancsak eszpresszó volt a szandaszőlősi, a repülőtér bejáratánál lévő "Netovább" - hivatalos neve e térkép szerint nem volt -, a Csillag, ami a Járműjavítónál, a Milli mellett működött, a Délibáb a Zrínyi és a Baross sarkán, az emeletre helyezett Éva a Várkonyi téren. Sőt a már 1959-ben is Gyöngyvirág néven említett, Temető utcai hely is. És meg ne feledkezzünk a Ságvári körúti Rétesről, ahol emlékeim szerint még élő zene is volt e térkép kiadásakor, no meg a Randevúról a 24 emeletes tövében, amit a szolnoki szleng csak "búsuló postásként" emleget. Szolnoknak mindössze két cukrászdája volt tehát: a Marcipán, még egyáltalán nem a mai épületében, de már akkor is hatalmas rajongótáborral, és a Tisza, ami pedig nem volt más, mint a Tiszaligeti strand szezonálisan megnyitott fagyizós kerthelyisége.