[1xvolt]

3500 és 50 éves közötti leletek

2019. január 10.

A szolnoki vár nagyjából hatvanad részét tárhatták fel az elmúlt hónapokban. Az 1300 négyzetméteres területről a szakembereket is meglepő leletek kerültek elő. Az ásatás idén befejeződik, a feldolgozás viszont 15 évig is tarthat. Kertész Róbert ásatásvezető, a Damjanich Múzeum régésze mesélt.

- A Várkerület fejlesztéséhez kapcsolódóan az első próbaásatást még 2017. október-novemberében végeztük a területen. Már akkor is izgalmas és biztató leletek kerültek elő, ám a tavalyi nyolc hónap minden várakozásunkat felülmúlta. Körülbelül ezerháromszáz négyzetmétert tudtunk feltárni, ahol indokolt volt akár hat és fél méter mélyen. Már nyár végén be kellett volna fejeznünk, de olyan leletek bukkantak elő, amik ezt nem engedték. Decemberben lefedtük a területet, amit már nem fogunk kutatni, azt szakszerűen visszatemettük, és most várjuk a jó időt, mert még legalább egy hónapnyi munka lenne.

- Volt már hasonló kiterjedésű ásatás a szolnoki vár területén?

- Kaposvári Gyula és Csányi Marietta 1973-ban feltárta a török dzsámi és a minaret egy részét, illetve korabeli újságcikkekből tudjuk, hogy a Művésztelep lakói a harmincas évek közepén, amolyan amatőr régészként kutattak. Nekem 2010-ben, a Bástya utcában volt lehetőségem egy néhány tíz négyzetméteres szelvényben dolgozni. Más módszerekkel persze próbálták már megfejteni a szolnoki vár titkait, ám ilyen kiterjedésű és költségvetésű ásatásról eddig álmodni sem mertünk.

- Az elmúlt nyolc hónapban úgy tűnt, Szolnokon trendi lett a régészek munkáját követni, mintha városi ügy lett volna abból, ami a Művésztelep kertjében zajlik.

- Hát persze, hiszen végre kézzelfoghatóvá vált Szolnok elveszettnek hitt múltja. Olyan dolgok kerültek elő, amiről nem is álmodtunk. Eddig szó sem volt olyasmiről, hogy Szolnok helyén már háromezer-ötszáz évvel ezelőtt is vár állt, erre megtaláltuk a nyomait. Vagy említhetném a XI-XIII. századi ispánsági vár maradványait. Szolnokról eddig azt mondhattuk, hogy a XVIII. századiak a legkorábbi épületei, most meg előkerültek az azoknál kétszáz évvel régebbiek, XVI. század közepiek, amik ráadásul igen jó állapotban maradtak meg. De említhetném azt az oszmán palotaépületet is, amihez hasonló még nem került elő Magyarországon, csak Anatóliából és a Balkánról ismerjük párhuzamait.

- Ez hozta lázba annyira a szolnokiakat, hogy nemcsak látogatni, de dolgozni is kijártak az ásatásra?

- Köszönhetően annak, hogy olyan leletekre bukkantunk, ami nemcsak a szakmát, a régészeket, a történészeket a muzeológusokat hozta lázba. Pedig volt olyan kolléga, aki konkrétan a nyakamba ugrott örömében, amikor meglátta az előkerült török palotaépületet. Meg múzeumigazgató, aki a látogatása után azt írta: örül, hogy olyan ásatást mutathatott a kollégáinak, ahol a múlt valódi feltárása történik. Ugyanakkor a média ingerküszöbét is elérte, hogy Szolnokon mi kerül elő a földből, és ennek a városnak jól megragadható, karakteres múltja van. De hozzájárult az érdeklődés felkeltéséhez az is, hogy a Városházán is támogatták az ásatást, polgármester úr többször is járt a helyszínen, propagálta az eredményeket. Volt minek átragadnia a szolnokiakra. Oly annyira, hogy egy idő után korlátoznunk kellett a látogatási időt, mert egyszerűen nem tudtunk haladni.

- Az nem volt zavaró, hogy amatőrök dolgozni is akartak?

- Nem, mert rengeteg munka volt. Az egy dolog, hogy mekkora mennyiségű földet kellett megmozgatnunk, de azt át is kellett vizsgálni, a megtalált tárgyakat pedig szakszerűen elcsomagolni. Voltak olyan időszakok, amikor hat-hét ember folyamatosan csak csomagolt a területen.

- Mindent eltettek, ami előkerült?

- Az az elvem, hogy mindent, legyen belőle akár több is, dokumentáljunk, és ha csak lehet, mentsünk, őrizzünk meg. Ebbe éppúgy beletartozik a török ágyú, a számtalan ágyúgolyó, mint a kínai porcelán vagy a hántolt kristálypohár készlet. A XVIII-XIX. századból is sok mindent találtunk, sőt az 1919. évi román ostrom idejéből géppuskafészekre bukkantunk. De rögzítettünk a hetvenes évek közepéről olyan kerámia maradványokat is, amelyeket az akkor a Művésztelepen dolgozó művész dobott ki. A jövő szempontjából minden ma megtalált lelet fontos lehet.

- Visszatérve még az ásatásra. Hányan dolgoztak a területen ebben a nyolc hónapban?

- Nyolc technikussal dolgoztam április közepétől december 21-ig. Köztük például Gálvölgyi Orsolya egyetemi hallgatóval, aki idén diplomázik, és nagyon értékes munkát végzett, továbbá Papi Józseffel, vagy Kozma Károllyal, akik mintegy négyezer fotót készített az feltárásról, vagy említhetném a Londonból erre a projektre hazatért Bodnár Tibort is. Mellettük volt kétszer kilenc ember Szelevény és Berettyóújfalu környékéről, akik a kézi földmunkát végezték, de egy részük olyan profin bontott, mint egy képzett régésztechnikus. Igaz, évtizedes ásatási tapasztalat van mögöttük. Aztán ott voltak az önkéntesek, civilek és szerződéses katonák, köztük az a fémkeresős csapat, aki rengeteget segített a kiásott föld átvizsgálásával, hogy semmi ne vesszen el. Nagyon jól dolgoztak a diákok is, akik közül sokan először csak az önkéntes szolgálatot akarták teljesíteni, végül ott ragadtak. De említhetném Csernai Istvánt, az ásatás doyenjét, aki 64 éves létére majd' minden nap kijött, vagy éppen Békéssy Klárát, aki szintén nyugdíjasként segített. Hivatásosok és önkéntesek egyaránt sokat tettek hozzá, hogy ilyen eredményeket érhettünk el. Ezúton is köszönöm munkájukat.

- Számszerűsíthető, hogy mennyi tárgy került elő?

- Minden aprólékosan elcsomagoltunk és nyilvántartunk, de pontos számot még nem tudok mondani. Több tízezres lesz a végleges tételszám.

- Hol lehet ennyi mindent tárolni? Mi lesz ezeknek a sorsa?

- A leletek most a pesti Salisbury Kft. raktárában vannak, ahol megtisztítják, konzerválják, kiegészítik, lényegében kutatható, bemutatható állapotba hozzák őket. Aztán minden visszakerül Szolnokra, hiszen ezek minket illetnek, itt a helyük. Az más kérdés, hogy ekkora leletmennyiséget hol tudunk majd szakszerűen tárolni, hiszen már most is a raktári kapacitásai határán van a Múzeum.

- Mikor láthatja a nagyközönség mindazt, amit a szolnoki vár területén találtak?

- Kisebb, időszaki tárlatokat már az elmúlt év őszén rendeztünk például a polgármester bálon és a Csokoládé fesztiválon. Igazi, nagy kiállításhoz azonban még legalább egy év kell, hiszen a munka jelentős része, így például a restaurálás még előttünk van. Úgy tervezzük, hogy a leletanyag egy része a vár területén épülő Várkapu-látogatóközpontba kerül, illetőleg egy, az ásatáson feltárt XVI. századi kaszárnyaépületbe, amely a műemléki helyreállítás után kiállítóhelyként fog működni, másik része pedig a Múzeum megújuló középkori kiállításába. Ugyanakkor biztosan sok tárgyat kikölcsönöznek más múzeumok, és lesznek leletek, amelyek raktárakban maradnak, mert csak a kutatóknak érdekesek. És sokat fogunk írni is mindarról, amit ebben a nyolc hónapban találtunk. Nagyon szeretném, ha egy olyan könyv is születne, ami kifejezetten a szolnokiaknak szól, amiben érthetően bemutatjuk a város eddig ismeretlen múltját.

- Hány év mire mindazt sikerül feldolgozni, ami előkerült?

- Legalább tizenöt.

- Akkor Ön tudja, hogy mit csinál a következő másfél évtizedben.

- Részben igen, de persze a korábbi kutatásaimat sem szeretném elhanyagolni. Ugyanakkor megmondom őszintén, amikor 2003-ban előbukkant a török kori cölöphíd a Tisza medréből, és heteken keresztül kutathattam, meg nem fordult volna a fejemben, hogy alkalmam lesz egy ekkora ásatást vezetni a szolnoki várban. Ez hatalmas lehetőség volt, amelynek eredményeképpen a megyeszékelyen megszületett a városi régészet.

(A nyári terepi felvételek Kozma Károly fotói.)

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Nem is volt Boriska
Szolnok egyik legszebb ábrázolása ez a festett képeslap. A három templom, a főgimnázium és a színház mellett Boriska is látható rajta. De Boriska nem létezett.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A világ egyetlen Baumhorn-szobra
A világ egyetlen Baumhorn Lipótot ábrázoló szobra Szolnokon áll, holott a magyar zsinagógaépítészet legkiemelkedőbb alakjaként tartják számon, templomai pedig szerte az egykori Monarchia területén megtalálhatóak. Simon Ferencnek köszönhetően 2005 óta figyeli szolnoki alkotását.

A Szoborpark további képei