Zavarótényezők a forgalomban

Saját tételem, hogy egy autó által kibocsájtott hang és az autó sofőrjének szellemi képességei fordított arányban állnak egymással. Miként azt is tényként kezelem, hogy lakott területen belüli magányos vagy társas gyorsulási versenyt, motorral vagy autóval kizárólag olyan csökött agyúak folytatnak, akik rajzfilmfiguraként gondolnak önmagukra és másokra, mert azt hiszik, egy csattanás után megrázzák magukat, és az élet úgy folytatódik, mint előtte. Ugyanakkor bármennyire fáj - vagy inkább bosszant -, azt is le kell írnom, hogy a Szolnok belvárosában száguldozók, versenyzők, indokolatlanul gyorsulók, gumit csikorgatók és egyéb aszfaltbajnokok a városi rendőrség támogatását élvezik, sőt talán még ösztönzőleg is hatnak rájuk. Ennek igazolására elegendő belehallgatni a szolnoki éjszakába.

Értem én, hogy a Holt-Tisza Debreceni út felőli végnél, a 442-es és a régi 4-es csomópontjának belváros felé eső oldalán vagy éppen a néhai Mezőgép előtti parkolónál bejáratott helye van a bemérő autónak, sőt statisztikailag még indokolt is lehet az ottani látványos parkolás. Azt is belátom, hogy a létszámgondokkal küzdő testületből nehéz megfelelő személyt találni a belvárosi járőrözéshez, sőt talán már üzemanyag meg megfelelő teljesítményű járgány sincs az önjelölt versenyzők lefüleléséhez. Nem is folytatom, mert pontosan tudom, hogy ebben az országban nem megoldani szoktuk a problémákat, hanem megmagyarázni, hogy éppen miért nem lehet megoldani azokat, és rajtunk kívül kik vagy mik okolhatóak a tehetetlenségért. És azzal is tisztában vagyok, hogy a valóságban sem a lakosság, sem a választópolgárok, sem a polgárok, sem a szolnokiak észrevételei, véleménye, pláne közérzete nem számít, és ez az írás is pont annyit ér, mint a hangya gyomorműködésének a következménye.

De mégsem tudom megállni, hogy ne bosszankodjak nyilvánosan például a Templom utcát versenypályának használók miatt. Akik a pofátlanságot csúcsra járatva a Tiszavirág Fesztivál idején is képesek voltak a galéria mellől versenyt indítani. Aminél egy fokkal sem jobbak azok, akik a Tiszai hajósok tere és a Baross kereszteződése közötti távolságot, vagy éppen az SZTK-tól ugyaneddig a lámpáig megteendő szakaszt próbálják egyre gyorsabban abszolválni. Hogy a József Attilán, a Mátyás király úton, a Széchenyi körúton vagy éppen a Vörösmezőn mi történik, arról csak a nyitott ablakon keresztül vagy ismerősök által vannak lehangoló ismereteim.

Én tényleg csak azt a kérdést szeretném feltenni, hogy szükséges-e megvárni az első belvárosi tragédiát, avagy van lehetőség bárminemű megelőzésre? Mert, ha nincs, akkor netán majd elintézzük a tragédiát azzal, hogy a bűnösökre a jog szigora lecsap, a halottakat meg úgysem lehet feltámasztani és mindenkinek meg van írva a sorsa előre? És legyezgetjük majd a lelkiismeretünket, hogy nem állíthatunk minden hülye mellé rendőrt? Meg a hülyéket úgysem lehet kiszűrni. Pedig szerintem meg lehetne próbálni.

Könyörgöm! Csak heccből parkolják már le a bemérő autót sötétedés után a fentebb megnevezett utcákban néhány napra. Vagy drónozzanak. Esetleg legyen valami titkos akció, amikor ellepik az éjszakai Szolnokot, és akit elkapnak, azt rendesen meg is büntetik. Hülyeség? Lehet. De ennél sokkal nagyobb baj, hogy jó ideje már nem is hiszek abban, hogy a rendőreinknek bármilyen ráhatása lenne Szolnok közlekedésére. Már csak zavarótényezők a város forgalmában.

(Bárminemű helyreigazítást, sértett főtiszt lelkének az ápolását igazolható és érzékelhető eredmények alapján vagyok hajlandó megtenni. Addig inkább folytassunk süketek párbeszédét. Nyugodtan hülyézzenek le, kiáltsanak ki ellenségnek, és én is maradok a nem titkolt véleményemnél.)