[Naplóm]
Vizeletszagú Árkád-folyosó
2023. szeptember 19.
Szagot nem lehet fotózni, és leírni se könnyű. Szolnok belvárosában, egy tömbnyire a városházától, az Árkád Szapáry és Magyar utca közötti folyosóján olyan penetráns bűz terjeng, hogy a fényképező majdnem kiesett a kezemből. Magánterület? Közterület? Lényegtelen. Ez is Szolnok.
A Boldog Sándor István körutat a Szolnok Plázával összekötő, a vízügyi székház és az egykori Centrum között induló "sétányról" szóló cikk után nem terveztem, hogy rövid időn belül egy hasonló írással jelentkezzek. Már csak azért sem, mert a Se neve, se gazdája című anyag még kint van a címlapon, illetve eddig nem volt időm feldolgozni az íráshoz fűzött kommenteket. Ám egy amúgy törökszentmiklósi blogSzolnok olvasó tegnap felhívta a figyelmemet az Árkád hosszabb folyosójának állapotára. Mint írta, Szolnokon volt dolguk, és gondolták, a Hild tértől az Árkádon keresztül sétálnak át a Magyar utcához.
Idéznék az emailjéből: "Több dolgot is el kellett intéznünk a városközpontban. Kivétel nélkül mindenütt elképesztő piszkot, sőt mocskot láttunk a járdán, a járda mellett, a füves részeken, a boltok bejáratába a szél által befújva. A galambszar-masszába most már belehullnak a falevelek, ott megragadnak és némi emberi 'hozzájárulással' gyűlik tovább a trutymó. De, ha lehet minősíteni, a legrémesebb látvány és hozzá társulva undorító, masszív húgyszag abban a neve nincs kis közben fogadott, amelyen átmentem a Szapáry utcából a Magyar utca felé."
Ha valaki nem tudná elsőre beazonosítani a helyszít, a mai Szapáry és Kossuth utca sarkán 1984 óta álló Árkád nevű épület nyilvános, fedett folyosójáról van szó.
Csak a helytörténeti hitelesség kedvéért jegyezzük meg, hogy ez a sarok nagyjából a 19. század második fele óta Szolnok egyik legfontosabb kereskedelmi pontja, ahová ifjabb Nerfeld Ferenc 1929-ben építette fel bérpalotáját, földszintjén nívós üzletekkel. Ebben a kétemeletes, eklektikus épületben működött aztán az Állami, majd Alföld végül Centrumnak nevezett áruház, ahol 1969. április 11-én az a bizonyos tűz volt, ami után még 12 évig állt az épület. A nagy álmok időszakában 22 emeletes toronyházat terveztek ide, de végül csak az Árkád épült meg, megtartva a földszinti kereskedelmi funkciót. Annak idején cipő- és ruhabolt, dollárbolt, Expressz utazási iroda, MÁV jegyiroda, fényképész stúdió és fodrászat is működött itt, hogy a külön álló tömbben lévő Árkád ételbárról már ne is beszéljünk. Nem volt ez rossz koncepció a város közepén.
Az Árkád kereskedelmi részei azonban lassan két évtizede csak szenvednek, amit akár a szolnoki gazdaság, fizetőképes kereslet, helyi vállalkozástámogatás, a rendszerváltás körül privatizált üzlethelyiségek állatorvosi lovának is tekinthetünk. Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban ugyanis egy ilyen helyen és ilyen adottságokkal rendelkező kereskedelmi "központ" virágzik, a település legjobb és legdrágább üzleteinek ad helyet. Egy megyeszékhely főterének és egykori korzójának találkozásánál, mi mást várhatna az ember, mint remek üzleteket, még hétköznap is nyüzsgő forgalmat? Ehhez képest a szolnoki Árkád Kossuth utca felőli oldalán is bank, egymást sűrűn váltó butikok találhatók, azon a bizonyos belső folyosón pedig szinte már semmi.
Pontosabban a kirakatokat beszövő pók- és porháló. Összefirkált, olykor obszcén feliratú függőleges felületek. Madárürülék és több éves rohadó levelek. Továbbá láthatóan és érezhetően emberi ürülék. Mintha egy soha nem takarított nyilvános vécében sétálnánk. A folyosó elején az ország legnagyobb bankja, végén a nyitás óta kitartó nő fodrászok, köztük hosszú ideje üresen álló, vagy éppen kiürülő üzlethelyiségek. Nemhogy lehangoló, de egyenesen arcpirító mindaz, amit ott talál egy helyi vagy egy idegen. A magam részéről, szolnokiként nem is írhattam mást a törökszentmiklósi olvasónak, minthogy rettenetesen szégyellem magam. Mert ez a folyosó Szolnokról és a szolnokiakról állít ki nemhogy balkáni, de Afrika legszegényebb országában is megmagyarázhatatlan bizonyítványt. Egy háztömbnyire a városházától.
Tudom, ha bajom van vele, ne irkáljak róla, hanem takarítsam fel. Ezért nem írok a szívsebészet problémáiról, mert valamelyik elégedett még azt javasolná, műtsek én. Azzal is tisztában vagyok, hogy bármit szóvá tenni ebben a városban (is), sokak agyában egyenértékű egy politikai kampánnyal, és az ilyenek agyában meg sem fordul, hogy "érted, miattad" (a gyengébbek kedvéért: Szolnok) vitatkozom. Azon se fogok meglepődni, hogy a közösségi oldalak adminisztrátorainak jogai miatt ez az írás - hiába küldöm el - nem fog megjelenni nagyon sok szolnoki csoport oldalán, hiszen, amiről nem beszélünk, vagy nem engedünk beszélni, az nincs. Ám mindezek ellenére Szolnok közepén, az Árkád hosszú folyosóján elképesztő állapotok uralkodnak, amit azoknak is szégyellni kellene, akik nem akarnak erről tudomást venni.
Album

A Ferenc József rakparton
A szolnoki Ferenc József rakparton, az akkor talán egy évtizede átadott Tisza szálló kerthelyisége előtt sétál a kép jobb alsó sarkában látható család. Minden bizonnyal nem is tudták, hogy a fővárosi Barasits cég és Niehold Jenő dohányárudás jóvoltából évtizedekig fennmaradnak.
AKB

Rómaiak vagy gyógymód?
A régi rómaiak tudták. Csak nem árulták el. Nekünk. Mármint, hogy miként lehet olyan tartós utakat és hidakat építeni, amelyek 10 évnél tovább bírják. A szolnoki "százlábú" hidat ugyanis bő évtizeden belül felújították, majd garanciálisan javították, de ma nagyjából olyan, mint előtte volt. De az is lehet, hogy ez egy új egészségügyi fejlesztés. Vesekővel bajlódó betegek bringára! Párszor oda-vissza tekerés a "százlábún", és nincs szükség drága műtétre. Csak nehogy fizetni kelljen érte!
SzoborPark

Két lány a papírgyárnál
Feltűnt már Önöknek, hogy Szolnokon milyen sok, fiatal lányt ábrázoló szobor van? Közülük az egyik, talán kevésbé ismert a néhai papírgyár előtt álló páros, amelynek sem a pontos felállítási idejét, sem a valódi címét nem tudjuk. Így akár új értelmet is adhatunk neki.