[Naplóm]

Utast elriasztó ötletek

2019. február 25.

Veszélyesek azok az ötletek, amelyeket íróasztalok mellett találnak ki és hagynak jóvá olyanok, akiket a változások nem érintenek. Miután Szolnok vasutas város, ráadásul a fővárosba is sokan utaznak vonattal, nehezen hagyható szó nélkül a MÁV vonatjegyekre vonatkozó, nekem most feltűnt újítása.

Annak ellenére, hogy szinte naponta veszem igénybe Magyarország egyik legrégebbi vállalatának, olykor a XIX. századot idéző szolgáltatásait, nem tudom, mikor vásároltam legutóbb vonatjegyet pénztárnál. Ennek köszönhető, hogy egy hónapokkal ezelőtt bevezetett vasúti újítással csak a napokban szembesültem. Amit azért tartok fontosnak előrebocsájtani, mert sokszor az az érzésem, a vasúttal kapcsolatos ötletek kitalálói és elfogadói is így vannak ezzel: nagyon ritkán találkoznak a gyakorlatban a döntéseik következményeivel. Megkockáztatom, a MÁV már rég nem itt tartana, ha legalább a cég vezetőinek nem járna szolgálati autó, és vonattal közlekednének. Tovább megyek: az én elképzelt világomban mindaddig, amíg masszívan veszteséges a cég, még első osztályú szabadjegyre sem lennének jogosultak, sőt semmilyen potyára, hogy a társaság minden "szolgáltatását" testközelből megtapasztalhassák. És, hogy ne legyünk igazságtalanok: az illetékes minisztert, helyettesét, államtitkárait és főosztályvezetőit, plusz az országgyűlési képviselőket is vonatra kényszeríteném. Mert így talán lenne esélyünk behozni a lemaradásunkat, vagy legalább rendesen működtetni, amit az elődeink ránk hagytak.

Csak egy beszúrás, hogy elhelyezzük magunkat a vasutas nemzetek térképén. Afrikában, Marokkóban 2018 óta Tanger és Casablanca között 320 kilométer per órás sebességre képes TGV közlekedik, ami a két város közötti 350 kilométert valamivel több, mint két óra alatt teszi meg. Ismétlem: a fejlődő világról, Afrikáról beszélünk. A fenti távolság nagyjából annyi, mint a Záhony-Szombathely viszonylat, amit ma IC-vel is minimum 6-7 óra leküzdeni, a Kádár-korból itt maradt gyorsvonatokkal meg egy egész nap. Miközben mi Európa fejlett országából nézünk a szegény afrikai országokra. Citálhatnám Lengyelországot is, de inkább hagyjuk. Térjünk vissza a MÁV számomra új fejlesztésére, amivel most szembesültem!

A vonatjegyek csak négy óráig érvényesek. Azaz, ha nem tudom megmondani a Jubileum téren, hogy Szolnok-Budapest viszonylatban mikor akarok hazatérni, ne is vegyek retúrt, mert még IC-vel se férek bele a kiszabott időlimitbe. De, ha tudom, hogy nagyjából mikor akarok visszajönni, akkor is előre meg kell tudnom mondani, melyik vonattal fogok jönni, hiszen nem ugyanolyan jegyet kell vennem egy sima zónázóra, mint a gyorsra. Tehát alapesetben két lehetőség van: vagy nagyon pontos úti tervvel választjuk a MÁV-ot, vagy kétszer állunk sorba. (Azt felejtsd is el, hogy a Pestre utazó gyerekedről a jegy tekintetében előre gondoskodni tudsz. A MÁV okosainak hála kapsz egy plusz izgulási lehetőséget.) De persze választhatjuk azt a lehetőséget is, hogy mindent telefonon vásárolunk, ami tök jó, kivéve, ha mondjuk papír alapon létező kedvezményt kel pecsételtetni a pénztárban.

És, ha már papír. A hozzám hasonlóan deresebb halántékúak talán még emlékeznek azokra az időkre, amikor a szocialista nagyvállalat, a MÁV - még zrt. megjelölés nélkül - gyerektenyérnyi, apró kartonjegyeket adott. Igaz, akkoriban még nem izgultunk ennyire a környezetszennyezés miatt, nem voltunk környezettudatosak sem. Ellenben most, amikor a MÁV a batár méretű vonatjegy mellé még nyomtat két másik cetlit is. Egy Szolnok-Budapest diák és felnőtt, retúr, IC-pótjeggyel megbolondított utazáshoz annyi papírt kaptam, amikre egy kisregényt írhattam volna. Miközben ezek a cetlik csak arra nem alkalmasak, hogy újrahasznosuljanak.

Nem jókedvembe, alternatívák között válogatva veszem igénybe a MÁV szolgáltatásait. Amit a cég érzékeltet is: ez van, ezt kell szeretni vagy lehet más megoldást választani. Persze, ha az a cél, hogy elüldözzék az utasokat, akkor jó az irány. Mert gondolom a lerohadt és hiányos járműpark, a takarítás természetessé vált hiánya, a vasútállomások Kelet-Indiában is vállalhatatlan állapota - Kőbánya-Kispest a kategória csúcsa -, az években mérhető pontatlanság és folyamatos átszervezésben rejlő fejetlenség még kevés volt a cél eléréséhez. Az a hülye utas még mindig nem érti, hogy ő a legnagyobb problémája a rendszernek, a porszem az egyébként tökéletes gépezetben. Kíváncsian várom a következő utasokat elüldöző ötletet.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Régi fotó, sok rokon
E képeslaphoz használt fotó készítése és az anziksz tényleges feladása között akár negyedszázad is eltelhetett, de a minimum 14-15 év. A kép a még mindig pusztuló víztornyunk mellett sokat elárul az egykori fiúiskoláról is. A kézzel írt szöveg pedig a Trianonnal szétszakított családokról.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Szolnok közepén járok
Volt egyszer egy álom Szolnok új városközpontjáról. Volt ennek az álomnak egy képe, egy modern szállodáról. Aztán szétfoszlott az álom. Szolnok közepén viszont ott maradt ennek az álomnak nagyon sok nyoma és következménye. A tönkrement fényreklámmal, a pusztuló épülettel, a funkcióváltásból következő, száradó ruhákkal. Szolnok közepén járok, egyszer majd rád találok.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Küry Albert közterületi emléktáblája
Születésének 150. évfordulóján leplezték le dr. Küry Albert, Jász-Nagykun-Szolnok megye utolsó Monarchiabeli alispánjának emléktábláját annak a háznak az utcafrontján, ahol hivatalától megválva, élete utolsó éveit töltötte. A Madách utca 49. szám alatti emléktábla felavatásában nem kis szerep jutott a háza mai lakójának.

A Szoborpark további képei