[Naplóm]

Parkolni muszáj. Az utcán?

2019. szeptember 04.

Szolnokot ritkán látó ismerőstől kérdeztem, mi gondol a városról. Az mondta szép, csak nem érti, miért parkolnak mindenütt autók. Ezt eddig észre se vettem. Pár napra rá meg azt olvastam, hogy egy holland kisváros felszámolja a parkolóit. Parkokat létesít a helyükön. Beindult az agyam.

Megesik, hogy az ember éppen azt nem veszi észre, amit naponta lát. Kell néha egy külső szem, hogy reálisan lássuk magunkat. Vagy legalább elgondolkozzunk a saját dolgainkon. Bevallom, ismerősöm látogatásáig nekem tényleg nem tűnt fel, hogy bár Szolnok sok más megyeszékhelyhez képest jóval fásabb, parkosítottabb, zöldebb, mégis mindenhol parkolunk.

A vasútállomás előtt parkoló. Ami persze kicsi, így az állomás árnyékában, a posta környékén és a közeli utcákban is mindenütt autók állnak. Az egykori Vasúti fasoron, a Baross utca Gólyáig tartó szakaszán autó, autó után, ahogy az innen nyíló mellékutcákon is. Különösen hétköznap, munkaidőben. A Szapáryig a Baross maga az autómentes oázis, persze csak akkor, ha nem nézünk be a mellékutcákba, ahol a járdákra féli fellógva, az út szélével párhuzamosan, de olykor a zöld felületeken is mindenütt autó. Egy húzósabb napon az SZTK és a Pelikán között autótenger. A Szapáry végén, a város egykori korzójának mindkét oldalán autó. A város legszebb tere, a Tiszai hajósok tere parkoló. A Sóházon és az ország egyik legnagyobb közparkja körül mindenütt aszfalt, parkolóóra, autó.

Nem folytatom. A bő hetvenezres város és a nagyjából ugyanekkora vonzáskörzetének körülbelül húszezer autója követel helyet magának. Sikerrel. Parkolóváros vagyunk. Parkolóváros vagyunk? Tényleg az autók hosszabb-rövidebb idejű, közterületi elhelyezése felülírhat mindent? Az az egyetlen megoldás, hogy az összes utcánkon és terünkön parkolónak kell lennie, mindent el kell tudni érni autóval? Legyőztek a gépek bennünket. Foglyul ejtettek, és mi nem merünk lázadni. Mert parkolni muszáj.

Most hagyjuk az alternatív közlekedési módokat. Mert úgy tűnik, hiába van Szolnokon az egyik legjobban kiépített kerékpárút-hálózat, hiába itt működik az egyik legjobb autóbuszpark, és hiába vagyunk lényegében kisváros, ahol sok minden gyalog is elérhető. Úgy tűnik, autómániások vagyunk. Úgy ragaszkodunk a négykerekűinkhez, mint a naponta akár száz kilométereket ingázó amerikaiak, vagy azok a harmadik világbeli polgárok, akiknek a közelében tényleg ismeretlen fogalom a közösségi közlekedés. Nem akarok csak másokat ostorozni, bevallom: olykor én is.

De azért néha álmodom. Például azt, hogy a Vízügyi székház előtt, akár az Ady Endre út meg a piac alá is benyúlva épült egy hatalmas mélygarázs. Ami ma még Szolnokon ismeretlen fogalom. Meg álmodtam már olyat is, hogy a Vasútállomás felújításával párhuzamosan - debreceni példára - a Jubileum tér alá is parkolóház épül. Közben meg megdermedek az ötlettől, hogy épülhetett volna parkolóház a Verseghy előtt felújított park alá, vagy a Megyeháza mögé, a Rózsakert alá, netán a színház mellé. Persze ezeket a lehetőségeket már elszalasztottuk, de miközben kiráz a hideg, arra gondolok: talán majd a következő felújításnál, a következő generációk tudnak, mernek a jövőben gondolkodni. És, jaj! Lehet, olyan szabályokat hoznak majd, hogy nem épülhet lakóház nemcsak garázsok, de gyorsparkolók nélkül sem, amelyek kiváltják az utcai parkolókat.

Mint egy szédült bolyongok Szolnokon. A nagy OTP mögötti parkoló helyén milyen szép tér lehetne, ha az autók a föld alatt parkolnának! Milyen nagy lehetne a Hild tér, ha a mostani alá, meg a Pelikán parkoló alá autók állhatnának! Megbolondultam! A nagypostától az 1-es előtti parkolóig, a Szapáryn végig egy nagy zöld parkot, korzót képzelek, miközben bárhol lerakható az autó a föld alá. És már azt vizionálom: egy holland kisváros, ahol 2019-ben elhatározták, hogy a parkolóik helyére parkokat csinálnak, Szolnokot irigyli, mert egy hosszú távú koncepció révén, szép lassan legyőzte a parkolókat követelő autókat.

Kellemetlen a valóságra ébredni. Főleg, hogy felnyitják az ember szemét. De azért vannak az álmaink, hogy valami valósággá váljon belőle. Gondoljanak Vernére! Sci-fi volt az Utazás a Holdba, amikor megírta. Ma meg már történelem. Ami az álmok utáni kis lépésekkel kezdődött.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Volt egyszer egy Kádár
A Szapáry utcai szecessziós ház földszintjén működő Kádár cukrászda nagyjából száz esztendővel ezelőtt így nézhetett ki, ahogy Gettler József hírlapelőfizetési irodájának kiadásában megjelent két képeslapon ránk maradt. Egyiken az elárusító tér, másikon a nagyterem látható.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Hazamentek a legények
A Szolnoki vár projekthez kapcsolódóan optikai tuningon esett át a Nyári Lőrinc híd. Talán ennek részeként takarították ki a néhai bölcsőde és Szabadság téri kereszteződés közötti dzsumbujt, aminek vagy két hónapja áldozatául esett egy EuroVelo tábla is. Nem is hiányzik azóta se senkinek. Lehet, hogy eredetileg is felesleges volt? Vagy csak gazdája nincs? A munkát elvégző legényeket meg már nem érdekli, hisz rég hazamentek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A hortobágyi 12 emlékére
A Hetényi Géza Kórház egyik kis belső udvarán bújik meg egy 2013-ban elhelyezett fekete emléktábla. A 12 hortobágyi kényszermunkatábor valamelyikéből a szolnoki kórházba került és itt elhunyt kitelepítetteknek állít emléket. Talán nem haszontalan némi magyarázatot fűzni hozzá.

A Szoborpark további képei