[Naplóm]

BSZ 10: Pitypangolás

2020. március 02.

Egy évtizeddel ezelőtt jelent meg az első bejegyzés a blogSzolnokon. Így március első hete a szentimentális ünneplésről szól. Ez annyit tesz, hogy szubjektíven megpróbálok visszatekinteni az elmúlt tíz évre. A Napló rovatban a nekem örömteli tíz, pozitív, szolnoki változást szedtem össze.

Kezdjük az ünneplést pozitívan! Ez egy nagyon szubjektív felsorolás. És a sorrend sem fontos.

 

1. A Tiszavirág-híd megépítése

Kis túlzással azt mondhatnám: egyidősek vagyunk. A híd alapkövét ugyanis nagyjából akkor tették le, amikor fejleszteni kezdtük a blogSzolnokot.

Emlékszem, az építkezés és a 2011. januári átadás idején sokan kétségbe vonták a híd szükségességét. A magam részéről mégis azt gondolom, hogy ez az elmúlt évtized egyik legfontosabb szolnoki beruházása. Elsősorban azért, mert a város részévé tette a Tiszaligetet, rendezte a zsinagóga környékét, és szerintem inspirálója lett a sétány és a környező parkok rendbetételének is.

Ha vannak hangok, amelyek számomra Szolnokot jelentik, akkor egyik az, amikor bringával áttekerek a hídon, és zörögnek a "lécek" alattam.

 

2. A "Belvárosi" felújítása

Nem merném azt állítani, hogy az elmúlt évtizedekben jól sáfárkodtunk Szolnok nem túl gazdag épített örökségével. Sok mindent elvesztettünk, és még több mindenhez sikerült gyalázatos módon hozzányúlni. Ezért örömteli, hogy voltak olyan beruházások, amelyek nemcsak mentettek, de teremtettek is értékeket.

Ezek közül kiemelkedik a belvárosi - korábban Koltói, ma Szegő - általános iskola rekonstrukciója, ami példaértékűre sikerült. Ezzel pedig nemcsak egy szép intézményt nyert a város, de Szolnok egyik legszebb utcája - a Templom utca - is gazdagodott.

 

3. Tisza mozi jelenség

Ebben az esetben nemcsak a folyamatos, lassan évtizede zajló fejlesztésekről, beruházásokról érdemes megemlékezni. Hanem mindarról a kultúra- és közösségfejlesztő munkáról is, ami a Tisza mozit ebben az évtizedben jellemezte. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Templom utcai épület Szolnok kulturális életének a centruma, ahol már régen nemcsak filmeket lehet nézni - az elmúlt évtizedben korszerűsített technika révén, kulturált körülmények között -, de sokféle koncertet, kiállítást, közönségtalálkozót is élvezhetünk.

És azt se felejtsük el: a kultúrához a jóízű beszélgetések, a nagy dumálások is hozzátartoznak, amikhez megfelelő hely kell. Márpedig a Tisza mozi kávézója és nyári terasza erre is kiválóan alkalmas lett az elmúlt tíz évben.

 

4. A RepTár térképre tette Szolnokot

Évtizedeken keresztül volt Szolnok szégyene a város első vasútállomásának a helyén álló Indóház és környéke, amit a hetvenes évek óta akartak megmenteni, a magyar közlekedés egyik emlékhelyévé tenni. A blogSzolnok első öt évében én is sokszor írtam a pusztuló épületről és környezetéről.

Aztán minden megváltozott. És nemcsak az Indóház és környéke menekült meg, de végre létrejött egy olyan valódi turisztikai attrakció, ami Szolnokot elhelyezte a felkeresendő vagy kihagyhatatlan városok térképén.

Tegyük a kezünket a szívünkre! Ha egy tőlünk távol élő azt kérdezi, miért lenne érdemes eljönni Szolnokra, mit lehet itt megnézni, ma mit említünk először?

 

5. Bringaváros

Persze vannak olykor problémák - karbantartás, gyalogosok, hiányzó kiegészítő létesítmények -, ám mindezekkel együtt is azt gondolom, hogy Szolnok az elmúlt tíz évben igazi bringaváros lett. Nagyon sok helyre bicikliúton lehet eljutni, és szinte nincs olyan útépítés, amelyiknél ne gondolnának a bringásokra. És nekem úgy tűnik, egyre többen pattannak nyeregbe a városban.

Ezek nélkül a fejlesztések nélkül viszont nem lehetne benyújtani a jövőre vonatkozó kívánságlistánkat arról, hogy hol legyenek még kerékpárutak, milyen szabályokat kellene módosítani a biztonságosabb bringázás érdekében, és végre hogyan kellene gondolkodni a kerékpárok tárolásáról. A magam részéről úgy tekintek az eddigi eredményekre, hogy Szolnok már túl van azokon az első lépéseken, amelyekre más városokban még csak várnak, illetve nálunk megteremtődtek az alapok a további bringás fejlesztésekre.

 

6. Rózsakert és a parkjaink

Sokszor leírtam már az elmúlt tíz évben, és most is megteszem: Szolnok egy zöld város. És nemcsak a többi megyeszékhelyhez vagy nagyobb városunkhoz képest.

A nagy szolnoki parkosítás szerintem a Rózsakert kialakításával kezdődött valamikor az évtized elején. Ahová - vessenek meg érte - nagyon örülök, hogy nem épült sem szálloda, sem a Damjanich uszoda pótlására sportlétesítmény. Hanem nagyjából az maradt a terület, aminek az 1920-as évek elején az akkori városvezetők és helyi művészek megálmodták. Szolnok első közparkja.

Lehet, hogy tévedek, de a Rózsakert kellett ahhoz is, hogy megújuljon a Verseghy park, átalakuljon a Tisza park, és lényegében egy összefüggő nagy kert jöjjön létre a város szívében.

 

7. A majdnem kész 4-es

Lehet, hogy csak azért került fel erre a listára, mert még nagyon friss az élmény, és egyszerűen nem tudom betelni vele. De emlékszem arra, milyen kínkeservesen lehetett az előző évtized elején a fővárosból lejutni Szolnokra. Akkoriban jelent meg egy cikk, miszerint, ha minden korlátozást és szabályt betartott valaki, akkor kettő és fél órára voltunk Budapesttől. Nem is beszélve a 4-es minden kilométerszelvényére elmondható halálút jelzőről, meg a kelet felé tartók ámokfutásba illő közlekedési moráljáról.

Tudom, hogy még nincs teljesen kész, azaz nem ér még a megye határáig sem. Mégis tudok örülni annak, hogy például hétvégén Szolnok belvárosa és a fővárosi nagykörút szűk egy órányira van autóval egymástól. Azaz időben számolva jóval közelebb, mint Budapest számos pontja, vagy éppen a közkedvelt alvótelepülések. Várom a folytatást!

 

8. Lefestett szégyen

A végére had kerüljön három, kicsit személyes dolog!

Még 2011 nyarán történt, hogy szóvá tettem: a nem sokkal korábban létrejött szolnoki kormányhivatal Sólyom utcai épületének falára valaki horogkeresztet festett. Naivan azt gondoltam, az a jel nemcsak engem zavar, talán a hivatal dolgozói és vezetői is észreveszik, és nagyon gyorsan eltakarítják. Nem így történt. És végül nem is az épületet használó állami szervezet festette le a város közepén azt a szégyent, hanem néhány olvasó, akiket szintén bántott. Én szóltam, ők mozdultak, mi örültünk.

 

9. Lefestett szégyen 2.

A fentinél jóval lassabban oldódott meg egy másik, nem kevésbé vállalhatatlan falfestés sorsa. A Várkonyi téri ABC melletti átjáróban, az iskola felőli oldalon éktelenkedett egy másik ordas eszme. Sajnos majdnem fél éven keresztül. Többször is szóvá tettem, és tudom, hogy az illetékesek is olvasták, hiszen leveleztünk. Így végül lett festék a vállalhatatlan mondat eltüntetésére. Egy percig nem állítanám, hogy ez csak a blogSzolnok miatt történt, de hogy volt némi összefüggés a disznóság megmutatása és az eltüntetése között, abban egészen biztos vagyok.

 

10. Kiállítás az Árkádnál

Lassan egy évtizede írok a város múltjáról, és nagyjából kétszer ennyi ideje gyűjtök is sok mindent, ami Szolnok elmúlt kétszáz évéről szól. Ahogy egyre többet tudok, úgy jövök rá, mennyi még a hiányosságom. Ám ez nem akadályoz meg abban, hogy a már megszerzett ismereteket ne próbáljam átadni, mert egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ne érdekeljen ugyanúgy minden szolnokit, mint engem. Meg, mit ér az a tudás, amit megtartasz magadnak?

Éppen ezért öröm és megtiszteltetés volt, hogy valóra válthattam egy több éves álmomat, és utcára vihettem Szolnok múltját, vagyis annak egy darabját. A tavalyi Múzeumok Éjszakájára készült el az Árkádok alatt a környék történetét bemutató kiállítás, rajta számtalan olyan fotóval, képeslappal, térképpel és történettel, amelyek korábban a blogSzolnokon is megjelentek. Szívesen mesélek olykor a tablók előtt.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Alig változó kép
Ezt a képeslapot 1928-ban adták postára Szolnokon, de a készítés technológiája alapján nem kizárt, hogy pár évvel - vagy akár évtizeddel - korábban nyomtatták. Viszont az az utcarészlet, amit ábrázol, lényegében ma is pontosan ugyanilyen. Van, ami nem változik.

Az Album további képei
 

AKB

Az ott egy lyuk
A Szentháromság térrel szemben, az egykori kőolajos klub előtt, egy elég forgalmas járda mellett. Több hete tető és figyelmeztetés nélkül. Áldozatra várva. A szerencsében bízva. Hogy mire valók a közterület-felügyelők Szolnokon, régóta nem tudom. Hogy miért nincs gazdája az utcáknak, jó ideje nem értem. Hogy mire való egy önkormányzati képviselő, azt biztos félreértem. Miként a gondatlan veszélyeztetést is. Tehát az ott egy veszélyes lyuk. Én szóltam.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Melósok emlékére
A Tiszaliget bejáratánál álló Olajbányászok című, idén 30 éves alkotás 2008-ban került a mai helyére a Baross utcából. Alkotója az a haláláig a Művésztelepen élő Szabó László, akinek valószínűleg a legtöbb köztéri szobra látható ma Szolnokon.

A Szoborpark további képei