Pillanatok az obeliszk körül

2022. február 19.

Kislányok mezítláb, az asszonyok mellett kosarak, a 68-as obeliszk oldaláról pedig "hiányzik" egy tábla. Az 1914-18-as háborúé. Mert amikor ezt a fotót készítették, még senki sem gondolhatott arra a táblára, miként arra sem, hogy alig egy emberöltő múltán már Hermész sem vigyázza a teret.

A szolnoki Gettler József hírlap előfizetői irodájának kiadásában (Nagytőzsde) megjelent képeslaphoz használt fotó valamikor 1910 és 1914 között készült a város piacterén, a főtéren, azaz a Kossuth téren. Az ismeretlen fotós valahonnan a mai múzeum keleti sarkától, kicsit a tér közepe felé húzódva dolgozhatott, így nagyon szépen befogta annak nyugati oldalát, sőt egy picit az akkori Gorove utca felső végét is. Csupa olyan dolgot örökített meg, amelyek bő száz év elteltével már nincsenek meg - vagy nem úgy és nem ott -, ami nem is csoda, hiszen ezen a téren is sokszor átsöpört a történelem. Amikor a fotó készült még a Monarchia területén volt, aztán jött két világháború, egy helyi háború, három köztársaság, két népköztársaság, egy király nélküli királyság, minimum három forradalom és ellenforradalom és megtorlásokkal fűszerezett egyéb aljasságok. Csoda hát, hogy az 1909-ben a Népbank tetejére helyezett Hermész-szobor, amely a kereskedőket volt hivatott védelmezni alig 34 évesen már elpusztult?

A felvétel bal szélén, részben az obeliszk takarásában lévő ház, a Magyar utca sarkán a hatvanas évek elején tűnt el a térről, hogy átadja helyét a ma is ott álló, hetvenlakásos társasháznak. Abban a földszintes épületben, mint a tér valamennyi házának utcafrontján boltok működtek, sőt egy ideig "a fehér kutya" is díszítette a bejáratát. Mellette a Népbank és Takarékpénztár Rt. tetején Hermész-szoborral díszített, 1909-ben elkészült épülete, aminek a földszintjén egy ideig kávéház, első emeletén a pénzintézet működött, a másodikon és a hátsó traktusokban pedig lakások voltak. A hatalmas tető pedig mosókonyhát, szárítópadlást rejtett egészen 1973-ig, amikor elbontották, hogy az előző évben már helyőrségi klubként funkcionáló épületet alumínium dobozba "zárják" és a Sztár áruházat nyissák meg benne. Rajta túl a Gorove, ma Kossuth utca 1981-ben lebontott házai láthatóak, amelyeknek az Árkád építése miatt kellett eltűnniük.

A fotó jobb oldalát a Steiner-féle ház foglalja el, amelyik biztosan itt állt a téren az előző századforduló előtt, de a hetvenes éveket már nem élte meg. Évtizedekig parkoló volt a helyén, majd a Kossuth tér mai arculatának kialakításakor egy amolyan rendezvényhelyszín kapott itt helyet. Érdekes, hogy e fotó készítésekor éppen átalakíthatták az épület földszintjén lévő üzleteket, amire a hosszan elnyúló, letakart kirakatok és a portálok fölül hiányzó reklámtáblák utalnak. Sajnos a képről nem bogarászható ki, hogy a Kossuth utca felőli sarkon milyen üzlet bejárata nyílt akkoriban, a Hubay utca felőli oldalon viszont a "Schwartz L Fia" felirat látható. Meg az is, hogy egyébként ennek a háznak nemcsak a tér és a főutca felőli oldala volt "díszes" homlokzatú, hanem a Hubay utca, azaz a mai Múzeum étterem helyén álló földszintes házak felé néző is.

A kép legérdekesebb része azonban mégiscsak a piac. Az előtérben a macskaköves földről, kosarakból árusító kofák ücsörögnek, akik profi piacozók lehettek. Legalábbis ezt gondolom a kisszékek alapján, amelyeken ott ülnek, és amelyeket a piaci napokon magukkal kellett hozniuk a térre. Miként a gyerekeiket is, akik közül két mezítlábas kislány a fotó előterében is látható, egyikük éppen távolodik, másikuk pedig a sor szélén ülő kofával - talán az anyukájával - beszélget. Vissza lehet sírni ezeket az időket, de azért én nem bánom, hogy a piacozók gyerekei ma már nem mezítláb várják a kosarak kiürülését.

A földről árulóktól távolabb, a 68-as obeliszk túloldalán az asztalos, sátras árusok sorakoznak, akik a piacozók egy másik, magasabb kasztját képviselhették. Érdekes, hogy a mi szemszögünkből minden "bódé" hátulja le van takarva, ami szerintem vagy a téren átsüvítő huzat, vagy a Kelet felől betűző, reggeli, kora délelőtti Nap miatt lehetett így. Bár nehéz kivenni, de úgy tűnik, hogy legalább egy "utcányi" sor húzódik a Steiner-féle ház előtt, ami nem csoda, hisz mégiscsak ez a hely volt 1947-ig Szolnok éléskamrája, meg gondolom, sok ruházati és használati tárgy beszerzésének a centruma is.

A fotózás idején egyébként a tér második legrégebbi "építménye", a Magyar Király Szálló (ma múzeum) után a felvétel bal szélén álló 68-as obeliszk volt, amit 1872. június 28-án avattak fel. Nevét a város házi ezredéről, a Császári és Királyi Hadsereg 68-as gyalogezredéről kapta, amely az obeliszk felállításakor még a mai vár területén, e fotó készültekor viszont már a jelenleg a Százados és József Attila út sarkán lévő laktanyájában állomásozott. Amikor az obeliszket elhelyezték még csak az 1866-os königgratz-i csatában elesettekre emlékező tábla volt a talapzatán, e fotó készítésekor viszont már az 1878-as boszniai "annektálás", török kiűzés és a helyiek ellenállásának halottjai is felkerültek az obeliszkre. És sajnos volt még rajta hely. Csak a fotózás pillanatában még senki nem gondolta, hogy alig egy évtized múlva az egyiket el is "foglalja" az első világháború emlékezete.