Szobor Park Szolnok



Elvonult óvodások

2020. november 27.

Valamikor 2001 tavaszán sérült meg a Verseghy park sarkán három évtizedig álló Vonulók című szobor. Bár az alkotó, Laborcz Ferenc lánya kijavította a műalkotást, de az azóta sem került vissza Szolnokra. A Vonulókat négy évtizeddel később is látnoki munkának nevezte egy művészettörténész.

Szolnok rendszerváltás után eltűnt szobrai között tarthatjuk nyilván a sokakat - nem véletlenül - sétáló óvodásokra emlékeztető domborított, hegesztett lemezekből készült alkotást. Laborcz Ferenc (1908-1971) Munkácsy-díjas szobrászművész egyik utolsó munkáját valószínűleg 1970-ben állították fel a mai Kellener Gyula utca végén, a Verseghy park sarkánál, az óvodával szemben. Eltűnése viszont sem politikai okra, sem lopásra, sőt még csak nem is a rosszindulatú megnevezésére - "sorakozó óvszerek" -, hanem egy balesetre vezethető vissza. Valamikor 2001 tavaszán egy autó hajtott neki a derékszögű kanyarral szemben lévő alkotásnak, ami annyira megsérült, hogy a helyszínen nem lehetett kijavítani. Így annak az évnek őszén már a Rethmann Rt. - az akkori, szolnoki köztisztasági cég - telephelyén volt, ám mivel ott nem került sor a rendbehozatalára, végül az alkotó lányához, az ötvösművész B. Laborcz Flórához került. És miként a Köztérkép.hu oldalon egy 2010-es bejegyzésben olvasható, az örökös a szobrot kijavította, és a kertjében állította fel. A 2011-ben frissült bejegyzésben az is olvasható, hogy Szolnok vezetése keresi a helyet, ahová a szobrot ismét fel lehetne állítani. (Miért is nem kerülhetett vissza az eredeti helyére?)

Tegyük hozzá, nem akármilyen szobor kerülhetett volna vissza az elmúlt két évtizedben Szolnokra. A Vonulók eredeti terve még 1967-ben, a székesfehérvári Könnyűfémműben - egy szocialista iparvállalatnál - született, ahol szobrásztalálkozót szerveztek öt képzőművész meghívásával. (Az "átkosban" ilyesmire is volt példa!) Az egyik résztvevő, Laborcz Ferenc az üzemben durvahengerelés során keletkező, szabálytalanul elnyúlt alakú ipari hulladékot - lényegében alumínium lemezek - használta fel, amiből hajlítással és hegesztéssel készítette el Vonulat című alkotását. Az 1967-es munka a mai napig látható az egykor gyár közelében. Laborcz Ferenc azonban tömbszerűen - tehát nem egymás mellett lévő lapokként - szerette volna megvalósítania az ötletét, de erre csak 1970-ben került sor, és ez lett a Szolnokon felállított Vonulók című szobor.

Négy évtizeddel a felállítás után a budapesti B. L. Teremben rendezett V. Szabadtéri szobor című kiállításon - ahol olyan műveket mutattak be, amelyek a szervezők szerint az adott kor szobrászatának legjelentősebb értékei közé tartoznak - szóba került Laborcz Ferenc Vonulat című alkotása is. Egy művészettörténész akkor kiemelte az alkotás látnoki képességeket tükröző értékeit, azt a felfogást és látásmódot, amely a hazai szobrászatban, négy évtized elmúltával - tehát 2010 környékén - is még csak akkor kezdett kibontakozni. "A figurális valóság (óvónőkkel vonuló óvódások) inspirálta a szobrászi gondolatot, a formák térbeli ritmusának lényeges elemeit kihangsúlyozó erőteljesen kifejező életritmust érzékeltető művet."

Az alumíniumból készül, nagyjából négy méter szélességű, hullámzó alaprajzú betonlapokra állított szobor három legmagasabb "figurája" nagyjából embermagasságú, míg a körülöttük lévő apróbbak óvodás gyerek méretűek voltak. A három "óvónő" tizenkét, körülöttük szinte rohangáló "gyerekkel" sétált az időtlen térben. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a szobornak olyan értelmezése is volt, miszerint szívritmust írtak le a nagy és a kisebb alakok. Az mindenesetre tény, hogy semmiféle politikai töltetet nem hordozott, viszont nonfiguratív alakjaival nemcsak 1970-ben térte el, de ma is eltérne megszokottól. Nem is tudok szabadulni a gondolattól, hogy ma is Szolnok egyik legkülönlegesebb köztéri szobra lehetne, főleg, ha megfelelő helyre lenne felállítva. Talán a mostani óvoda-felújítási időszakban helyet is lehetne találni az 50 éves Vonulóknak.

(A címlapon lévő kép Kardos Tamás 1985 körüli munkája, az 1. fotó pedig Szabó Mihály 1975-ös felvétele.)

 
lap tetejére
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Alig változó kép
Ezt a képeslapot 1928-ban adták postára Szolnokon, de a készítés technológiája alapján nem kizárt, hogy pár évvel - vagy akár évtizeddel - korábban nyomtatták. Viszont az az utcarészlet, amit ábrázol, lényegében ma is pontosan ugyanilyen. Van, ami nem változik.

Az Album további képei
 

AKB

Bunkómegálló
A képen nem parkoló, hanem a Szapáry utcai buszmegálló látható. És persze nem buszok, hanem személyautók lettek megörökítve, amelyek között csak annyi a különbség, hogy az első csupán pár percre, a második néhány másodpercre, a harmadik pedig jóval hosszabb ideig várakozott ott. Szolnokon nincs már ebben semmi különös. Mondhatni, itt ez a természetes. Pár másodperccel a fotózás előtt a szabálytalankodók miatt egy csuklós busz nem fért be ebbe a megállóba. A sofőr mit tehetett? Elállta a Szapáry forgalmát. És a mögötte jövő autók? Hát így élünk mi Szolnokon.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Verseghy Ferenc mellszobra
A Verseghy parkban 81 éve felállított Verseghy Ferenc szobor legalább két elsőséget is magáénak tudhat, amelyek azonban két érdekes kérdést is felvetnek. Mindezek mellett nyugodtan kijelenthetjük, hogy Borbereki Kovács Zoltán bronzszobrát egyedülállónak, szolnoki különlegességnek is tekinthetjük.

A Szoborpark további képei