[Naplóm]

A sarkon túl

2020. január 14.

Felelős nincs. Hisz valószínű, minden szabályosan történt a Gábor Áron tér és a Mártírok út sarkán. Felelős nem is lesz. Amikor a szűkre hagyott járdáról, az új épület takarásából valaki autó elé lép. Egy újabb szolnoki példa a józan gondolkodás és a közösségért érzett felelősség hiányára.

A Gábor Áron tér és a Mártírok út sarkán hosszú évek óta üresen állt egy telek. Amolyan tipikus foghíj, sebhely volt Szolnokon. Nem lehetett kétséges, hogy előbb-utóbb beépítik. Már csak azért is, mert talán nem túlzás azt állítani, jó helyen van. Hiszen például a Tisza-parton sorakozó iskolákhoz, óvodához vagy éppen a Belvárosi Nagytemplomhoz, a sétányhoz e telek előtt található zebrán keresztül lehet eljutni. De a közeli benzinkút, vagy a déli városrész, a kórház irányába is nagyon sok autó halad erre. Vagy kanyarodik a Szapáry felől érkezve jobbra.

Az üres telek miatt az utóbbi években jól belátható volt ez a kereszteződés annak, aki a nagytemplom irányából érkezett. És még a járda is elég széles volt ahhoz, hogy az ott közlekedők biztonságosan elférjenek egymás mellett, a kocsiút közelében. Hát ennek most vége. Épül az új ház, aminek alapját minden bizonnyal pontosan a telekhatárra helyezték. Így néhány héten belül egy beláthatatlan sarok és egy alig gyalogos szélességű járda marad azon a viszonylag forgalmas helyen.

Kétség nem férhet hozzá, hogy a tulajdonos mindenben a saját érdekei szerint járt el. Miként ahhoz sem, hogy az építési engedélyt kiadó hivatal sem sértett meg egyetlen jogszabályt sem, hiszen a telekkönyv szerint jelzett magánterületre adhatta ki a szükséges dokumentumokat. Tehát nyugodtan mondhatnánk, hogy nincs itt semmi látnivaló, minden rendben van, lépjünk tovább.

Én azonban nem vagyok nyugodt. Nem akarok vészmadár lenni, de nagy szerencse kell ahhoz, hogy néhány hónapon belül ne ez legyen Szolnok egyik leginkább balesetveszélyes helye. Ne legyen igazam! Leginkább azért, mert ha itt baj történik, senki nem fogja vizsgálni a mostani építésre engedélyt kérők és adók felelősségét. Hogy ők meg miként számolnak el a lelkiismeretükkel, az más kérdés, és nem sokat segít a balesetet szenvedőkön.

Pedig történhetett volna itt minden másként is. Mert látott már olyat a világ, hogy a köz érdekében egy telekből kisajátítottak valamennyit. Ebben az esetben pár négyzetmétert kellett volna megváltania a városnak, ami nem hiszem, hogy nagyon csökkentette volna a telek vagy az épülő ház értékét. Persze ehhez az kellett volna, hogy a pecsétet nyomók járjanak arra, gondolkodjanak egy kicsit, és merjék a jogszabályokat a köz érdekében értelmezni, alkalmazni.

Még egyszer mondom: kétség nem férhet hozzá, hogy mindenki, mindenben szabályosan járt el. Dehogy közben a józanész és a város meg annak lakói senkit nem érdekeltek, az biztos. Így születik egy újabb mementó, ami majd jól példázza, hogy akikre a város gondjait bízzuk, azok lelketlenül végzik a munkájukat, és nem szívvel tesznek ezért a városért.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Nem stimmel a bal oldal
Ez a soha postára nem adott képeslap a hátoldala, illetve a Gorove utca - cz nélkül - felirata alapján szerintem nagyjából száz éve, valamikor az első világháború előtt vagy első éveiben készült. Klasszikus festett képeslapról van szó, aminek a készítésekor azonban a festő kicsit túlgondolta Szolnok akkori főterét.

Az Album további képei
 

AKB

Megbízható (?) hirdető
Tudom, hogy hirdetni (is) nehéz. És drága. Meg mindent meg lehet oldani okosban (is). De szerintem nem éppen a megbízhatóság jele, ha egy "mester" az utcai fákat rakja tele rajzszöggel felerősített hirdetésekkel. Pancser hatása van a dolognak. Én biztos, hogy nem engedném be a lakásomba. Magyarázkodni persze lehet, de szerintem erre nincs mentség. Le kellene szedni ezeket a hirdetéseket, mielőtt utcai a szemét lesz belőlük!

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kablay Lajos mellszobra
Lassan másfél évtizede áll a róla elnevezett téren Kablay Lajos posztumusz ezredes mellszobra. Bevallom, eddig nem sokat tudtam arról az emberről, aki lényegében 1956-ban megmentette Szolnokot a vérontástól és a jelentősebb pusztítástól. Igyekszem pótolni.

A Szoborpark további képei