[Naplóm]

A direktorválasztás elé

2021. január 07.

Színházigazgatót választani nem könnyű Magyarországon. Február végére elvileg kiderülhet, hogy Szolnokon sikerül-e. A Szigligeti vezetésére kiírt pályázat lebonyolítása érzékeny barométere lesz a képviselőtestületünk működésének is. Miközben csak a kultúráról kellene, hogy szóljon.

Szolnok minden egyes lakója tavaly nagyjából ötezer forinttal járult hozzá ahhoz, hogy a város elmondhassa magáról, van saját színháza és társulata. Megközelíthetem úgy is, hogy a Szigligeti bármely előadására beülő néző 2020-ban körülbelül háromezer forintot kapott a város kasszájából egy-egy színházi estéjéhez, függetlenül attól, hogy itt vagy máshol adózik. A családom két színházbérletéhez pedig Szolnok közösségétől nagyjából 30-35 ezer forint támogatást kaptunk. Mindezt azért tartom fontosnak elöljáróban leírni, mert az én sokszor megvetett gondolkodásom szerint az önkormányzatisághoz az is hozzátartozik, hogy a közösből elköltött évi 330 millió forint (ez kb. a Szigliget Színház éves önkormányzati támogatása) miatt a direktorválasztás fajsúlyosabb kérdés annál, mintsem, az csak a Kossuth tér 9. tárgyalóiban vagy ki tudja, hol és milyen alkuk révén dőljön el. (Persze, nem vagyok teljesen naiv, de engedtessék meg az út elején az optimizmus!)

Tudom, hogy mivel a város lakosságának nagyjából a tizede rendelkezik bérlettel vagy látogatja több-kevesebb rendszerességgel a Szigligeti előadásait, maximum ezt a hat-hétezer szolnokit hozhatja lázba a tavaly december 29-én kiírt színházigazgatói pályázat. Holott a színházunknak ennél jóval több emberre van vagy lehet hatása, hiszen az élő (tehát nem virtuális) kultúrafogyasztás, a jövő közönségének nevelése, de a magyar nyelv és a magyar - benne a szolnoki - kultúra továbbélése szempontjából is óriási feladatai vannak. Vagy, ha már pátosz, akkor inkább azt mondanám: elképesztő felelősséget cipel. Ezért sem mindegy, hogy a végső döntésre jogosult, általunk választott képviselőink mihez, pontosabban kihez adják a nevüket. (Nem megfeledkezve arról, hogy ki tudná ma már felsorolni, a jelenlegi igazgató megválasztásakor kik ültek a képviselőtestületben, azt meg pláne, ki, hogyan szavazott.)

Amennyiben valóban sikerül február végéig új igazgatót választani a szolnoki teátrum élére, akkor az új vezető 2021. július 1-jén kezdődő mandátuma nemcsak a jelenlegi kormány, de az önkormányzatunk hivatali idején is túl fog nyúlni. Persze tudom, hogy a magyar politikában mindenki az örökéletben (örökmandátumban) hisz és érdekelt, de azért ezzel a mostani döntéssel talán el lehetne emelkedni a jelen földhözragadtságától, és be kellene látni, tényleg a jövőről van szó, és nemcsak magunk, de az utánunk következők nevében is kellene dönteni. (Igen, javíthatatlanul naiv vagyok, de még mindig tudok hinni vagy reménykedni a napi érdekeken felülemelkedő, előrelátó, tényleg a közösség érdekeit szem előtt tartó józanészben.)

Persze ma sem könnyű színházigazgatót választani Magyarországon. Citálhatnám erre példaként a 2007-es szolnoki direktorválasztás két fordulóját, vagy az elmúlt néhány hónap szombathelyi, egri és pécsi eseményeit. Sok múlik majd az aspiránsok személyén, akiknek annak tudatában kell beadniuk a pályázatukat, hogy egy még mindig épülő teátrumban kell gondolkodniuk, ráadásul - a pályázatban rögzített munkakezdés dátuma miatt - tulajdonképpen majd csak a 2022/23-as évad lesz valóban az új direktoré. Rengeteg múlik a végső döntés meghozatalára jogosul képviselőtestületen is, ha csak a veszélyhelyzet fenntartása miatt a polgármester nem vállalja magára a kiválasztás felelősségét. Testületi döntés esetén azonban az is ki fog derülni, hogy választottjaink mit gondolnak szakmai grémiumok javaslatairól, az önkormányzatiság autonómiájáról és a voksaikat befolyásoló gazdasági kényszerítésekről. Nemcsak az új direktor, de az egész testület akkor járna a legjobban, ha olyan konszenzusos személyt találnának a Szigligeti élére, akit mindenki meg tudna szavazni. Ellenkező esetben ugyanis világosan ki fog derülni, hogy 2019-hez képest ki, hol áll.

Aminek persze semmi köze nem lesz a legfontosabbhoz, a színházunkhoz.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Fejlődő megyeszékhely
Nagy Zsolt, a megyei napilap fotóriporter szerintem 1973 őszén vagy a következő év kora tavaszán mehetett fel gépével a Várkonyi téri toronyház tetejére, hogy megörökítse - a mai szemmel is elképesztő méretű - városfejlesztés egy pillanatát. Életműve egy újabb darabjával kalandozunk Szolnok múltjában.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Lány az iskola előtt
A modellül szolgáló hölgy ma már mesze túl lehet a hetvenen, hiszen Simon Ferenc fiatal lányt ábrázoló szobra 1968 óta áll a Tiszaparti sétányon, a gimnázium épülete előtt. A fehér kőszobor pontos címét senki sem tudja, hiszen Álló lányként és Diáklányként is hivatkoznak rá.

A Szoborpark további képei