Zsákos surrantó
2019. február 17.
A tárházban, a tárházról című cikk kapcsán érkezett reakciók mutatják, sokakat izgat Szolnoknak ez a különleges építménye. Újabb fotókkal illusztrálom a hozzászólásokat.
S. Ernő:
A Tárház a 40-es, 50-es évek ömlesztett áru tárolásának, mozgatásának élenjáró példáját mutatta be. Elevátorok, (kanalas felhordók) rédlerek, futószalagok, csigák, azt hiszem, az ötödik emeletről induló gravitációs elven működő zsákos surrantó. Az ömlesztett áruk közúti-, vasúti fogadásának korszerű módszerei. A hetedik emeleten elhelyezkedő silók stb. Páratlan gépészeti megoldások. Jó volt a cikk egy gondolatébresztésre. Köszönet érte.
P. Mihály:
A csöves kukoricát lemorzsálták, a morzsolt kukoricát a Tiszán uszállyal elszállították. Huszonöt koromig, 1968-ig, a Mártírok útja 21-ben laktam a Tárház mellett.
H. Ferenc:
A Tiszaparti Gimnáziumba jártam 1962-66 között. Akkor még mindennapos látvány volt, hogy az uszályokba csövön és szállítószalagon "folyt le" a gabona a tárházból. Nem szorosan függ össze a tárházzal, de a korabeli képhez hozzátartozott, hogy reggel fél hét körül ért be a személyszállító hajó (többnyire gőzös), tele kofákkal, mezőgazdasági terményekkel. A hajóállomáson várták őket kulikocsikkal az áruszállítók, na és Tasi, a fiákeres.
Sz. Tibor:
Ismerem kívül belül. 40 évig éltem az irodaházban. Megérdemelné a törődést.
S. Róbert:
Kedvenc szolnoki épületem. És a mai napig nem értem, hogy miért nem élhet tovább az eredeti funkciója.
I. Lajos:
Nem régen voltam Csehországban, Ostravában. Ott egy bezárt acélgyárat nem elbontottak, hanem kulturális intézménnyé alakítottak. Természetesen kiállítás mutatja be, hogy milyen volt az üzem, amíg még gyárként működött. De van benne modern művészeti kiállítóhely, koncertterem, kávézó, söröző, falmászó terem és egy magas torony tetején kilátó. Például ilyesmit is el tudnék képzelni. Pont passzolna a Művésztelep és a Reptár közötti "kulturális séta" koncepciójába.
R. Veronika:
Győrben is áll egy ilyen tárház a Mosoni-Duna partján, amelyben lakásokat alakítottak ki (2010-ben láttuk).
F. András:
Kár, hogy a kereszthidakat leszerelték! Egyik kedvenc épületem Szolnokon. Évtizedekig árulta a vagyonkezelő sz-h-ért. Vajon ki vette meg? Kellemes meglepetés lenne, ha a telek nem lakóparkként végezné.
T. K. Irma: Érdekelne, hogy mi lesz a további sorsa. Eléggé elhanyagolt a környék.
D. Márta: Talán lehetne benne kialakítani egy múzeumot.
SZ-L. Zoltán: Csodálatos, ritkán látható képek.
M. Péter: Nagyon jó cikk. Ha már elhagyott épület, a Rádió ott maradt, lassan lepukkanó-szétrohadó székháza is megérne egy bejárást.
H. István: Bár csak bejuthatnék körbefotózni...
Tényleg nem gondoltam, hogy a blogSzolnok Felénk rovatában megjelent galéria ekkora érdeklődést fog kiváltani, ennyien rákattintanak, és ilyen sok komment érkezik. (Fentebb nem szerepel az összes hozzászólás.) Úgy tűnik, ez a 84 éves épület nagyon sok szolnoki számára fontos és érdekes, sokakat érdekel a sorsa, többeknek megmozgatja a fantáziáját.
Ilyenkor, amikor azt érzem, hogy vannak közös dolgaink, olyasmik, amik összekötnek bennünket, nagyon szeretek szolnoki lenni.
Most már tudom, kiválasztottnak kell éreznem magam amiatt, hogy bejuthattam ebbe a rendkívüli épületbe. Bocsássák meg, de nem szeretném az engem beengedők nyakába zúdítani az érdeklődőket, mert az épület belülről elég veszélyes: itt-ott hatalmas, több emelet mély lyukak tátonganak a kiszerelt gépek helyén. Felelőtlenség lenne ilyen állapotában akár csak egy fél tucat embert is beengedni.
A magam részéről bízom abban, hogy a szolnoki Nostra Tárház sorsa előbb-utóbb megoldódik, új funkciót kap, és néhány éven belül Magyarország egyik leglátogatottabb turista attrakciója lesz az 1935-ben kialakított kilátó, és esetleg a melletti megnyíló "skybar", avagy a város fölött "lebegő étterem".
Bajnai Zsolt
szerkesztő
