Kérdezem
Világpremier a Túlélő
2022. június 16.
Diplomamunkaként született a Harcosok klubja szerzőjének, Chuck Palahniuk Túlélő című regényéből Varga Ádám monodrámája. A világon egyedülálló feldolgozást 2019 óta játssza a Besúgó című sorozatból is ismert színész. Saját rendezésével a Tiszavirág Fesztivál nyári színházában is bemutatkozik.
- Hogyan született ez az egyszemélyes színpadi adaptáció?
- A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2019-ben diplomáztam drámainstruktor-színjáték szakon, ahol azt a diplomamunka feladatot kaptuk, hogy végig kellett csinálnunk egy teljes színházi alkotófolyamatot. Azaz annak érdekében, hogy a színház minden szegmensébe belekóstolhassunk a darabválasztástól kezdve, a díszlettervezésen át, a színpadra állításig mindent nekünk kellett csinálni. Már akkor tudtam, hogy egy olyan darabot szeretnék végigvinni, ami a vizsga után is megállja a helyét, és akár üzleti alapon is elő lehet adni. Eredetileg a Harcosok klubjából szerettem volna egy monodrámát csinálni, de rájöttem, hogy ahhoz nagyon meg kellene erőszakolni a művet. Úgyhogy beültem a könyvtárba, és elkezdtem Chuck Palahniuk műveket olvasni, és így jött szembe a Túlélő.
- Mi fogott meg benne?
- A halálos alaphelyzet. Egy fickó ül egy repülő pilótafülkéjében és a fekete doboznak meséli el az élete történetét. Az író stílusa, a minden művében visszaköszönő társadalomkritika fogott meg igazán. Zsigeri és velős.
- Létezett a Túlélőből színpadi változat?
- Nem, korábban csak a regény létezett, úgyhogy ez egy világpremiernek is tekinthető, amit én írtam színpadra, és én is rendeztem. A covid előtt mutattuk be, 2019-ben, de azóta legalább harmincszor játszottam, Budapesten a B32-ben havonta egy-két alkalommal megy, és ha hívják, akkor utaztatható. Ács István technikussal úgy találtuk ki, hogy lényegében bárhol lehessen játszani, ráadásul Istvánnal, aki nagyon sokat segített a technikai dolgok kitalálásában, a világ végére is elmennék, mert tudom, ha ő ott van, működni fog az előadás.
- Bő évtizede vagy a pályán, sok helyen, sok mindent játszottál már, filmekben, sorozatokban is feltűntél, de az ismertség terén a legnagyobb áttörést talán a Besúgó hozta el.
- Biztosan így van, bár a Túlélő kapcsán nehéz megítélni a hatását. Ez egy viszonylag kis közönség, negyven néző előtt futó darab, de tény, hogy a Besúgó utáni előadásokra nem volt gond eladni a jegyeket. De a sorozatnak köszönhető, hogy felkértek a Bagossy Brothers Company új klipjére is, amiben a Besúgóban alakított csajozógéppel ellentétes karaktert kellett alakítanom, aki igyekszik minden lehetőséget kihagyni. Vitathatatlan, hogy a Besúgó miatt nagy figyelmet kapunk, ami új lehetőségeket is teremt. Gyakran csörög a telefonom.
- A kezdetektől szabadúszó vagy. Működik? Nem veszélyes?
- Szeretem a rizikó faktort. A rizikó és a szabadúszás jelentette nagyobb lehetőségek passzolnak a személyiségemhez. A covid időszakot leszámítva nem is volt problémám. Annak ellenére sem, hogy sokszor csináltam olyan huszárvágásokat, amik után hirtelen nem volt semmi. Hiszek a szerencsefaktorban is, hogy mindig megtalál valami, ráadásul egzisztenciális félelem sincs bennem. És ha éppen nem lenne elegendő színházi munkám, akkor máshogy teremteném meg az egzisztenciámat.
- Mostanában ez nem fenyeget. Sokat játszol?
- Most mutattuk be Bagó Bertalan rendezésében az Adáshibát a Játékszínben, ami ősztől Székesfehérváron megy bérletes előadásként. A Játékszín mellett játszom a Szkéné Színházban, az Átriumban, a Rózsavölgyi szalonban, a Gózón Gyula Színházban, és természetesen a B32-ben. Most, hogy végre nem volt leállás az évadban, nagyon felpörögtek a színházi munkáim.
- És a következő évad milyen lesz?
- Most úgy tűnik, hogy új darabot nem fogok próbálni az év végéig, viszont lesz két olyan dolog, amikre azt mondhatom, új kalandok találtak meg.
- Szolnokon játszottál már ezelőtt?
- Azt hiszem, nem, bár, amikor egy-egy darabbal utazunk, néha nem is tudom, hol vagyunk. De nem, Szolnokon most először állok közönség elé.
- És most is csak jössz, játszol, vagy kicsit szétnézel a városban és a Tiszavirág Fesztiválon?
- Nagy utazó vagyok, úgyhogy jó lenne, mert nagyon szeretek új helyeket, városokat megismerni. De attól függ, hogy sikerül a délutáni beállás, és lesz-e az előadás előtt egy óra, amikor legalább egy kört tehetek a fesztiválon.
(Varga Ádám Túlélő című monodrámája június 16-án, 20.30 órától a Damjanich múzeum udvarán.)
Album

Ismét híd nélkül
A felvétel előterében látható apró parasztház miatt akadt meg a szemem ezen az 1911 júliusában postára adott szolnoki képeslapon. Aztán jobban megnézve rá kellett jönnöm, hogy különlegességét nem az adja, ami látható rajta, hanem ami éppen hiányzik. Egy újabb olyan képeslap, amiről ? igaz, csak részben - hiányzik a Tisza-híd.
AKB

Minek a hírmondója?
"Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." Mit szólna Lópici Gáspár, ha látná, mivé vált a szakmája? Vagy a Vadliba őrsnek örömmel nyilatkozna arról is, hogy a szolnoki Baross utcán még olyan plakátokra is bukkanhat az újak alatt, amiket még az ő idejében ragasztottak ki? Nem olcsó ilyen helyekre plakátokat kihelyezni. A profitráta azonban nem engedi, hogy időnként letakarítsák a hirdetőoszlopokat. Persze, ha nincs a városházán senki, akinek ez bántaná a szépérzékét, és merne szólni is a gazdának, akkor maradnak a "plakátmagányban ázó éjjelek" - és nappalok.
SzoborPark

Jubileumi park emléktábla
Művészeti értéket nem nagyon hordoz ez a négy évtizedes, egyik sarkán jó pár esztendeje törött emléktábla. A rajta látható információk sem adnak pontos eligazítást elhelyezésének okairól, ám sejthető, hogy miért is került a Kun Béla körúti házak mögé.