Mindkettő én vagyok

- Idén neked ítélték a Bella István-díjat, amit a magyar kultúra napján vehettél át Érden. Szerinted miért éppen te kaptad ezt a nem olyan régi, ám évről évre rangosabb díjat?

- A Bella István-díj a középnemzedék elismerése, és az kaphatja, idézem "aki munkásságában kötődik a nemzeti irodalom értékes hagyományaihoz (Bella István életművének szellemiségéhez is); a költői, műfordítói pályán már eredményeket ért el". Színészdiplomám kézhezvétele, 1997 júniusa óta publikálok irodalmi lapokban, folyóiratokban, talán mostanra érett be eddigi irodalmi működésem.

- Alig pár nappal a díj átadása után derült ki, hogy benne vagy a Térey-ösztöndíjasok táborában is. Tudod, hogy ki javasolt? Mit jelent ez számodra?

- Mivel titkos szavazás történt, ezért a jelenlévő írószervezetek többségének támogatását kellett bírnom az ösztöndíj elnyeréséhez, amely nagyon megtisztelő és egyben felelősséggel teljes is. Megtisztelő, mert Térey János korosztályunk kiemelkedő költője-írója volt, akivel egyébként jó viszonyban voltam, költőként az irodalmi életből, drámaíróként a színházi világból ismertem. A Versek szódával irodalmi talk-showban vendégem volt évekkel ezelőtt, mondtam versét, az Örkény István drámaírói kuratóriumban pedig együtt dolgoztunk. Felelősségteljes, mert két év alatt egy új, erős verseskötetet kell letennem az asztalra, miközben mentorálási kötelezettségem lesz, hiszen egy fiatalabb kollégát kell segítenem szakmai javaslataimmal. És persze örömmel veszek majd részt az ösztöndíjasok számára rendezett eseményeken. Mindez azonban azt jelenti, hogy a színházi munkát kicsit vissza kell fognom. Mert mindezek mellett családom és feleségem is van, akikkel többet szeretnék együtt lenni a jövőben.

- Az előző két kérdés alapján azt gondolhatná valaki, hogy egy költőt kérdezek. Közben meg színész (is) vagy. Miket és hol játszol éppen?

- A színházi bázisom most a Ferencvárosi Pinceszínház, ahol irodalmi referensként is működöm, valamint három előadásban játszom, amiből kettő Háy János darab, amiket nagyon szeretek. A Vígszínházban megtartottam négy darabot, a Karinthyban pedig a Szent Péter esernyője Majzik Mátyás tanítóját alakítom. Az idei évadban azonban nem vállaltam új szerepet.

- Az irodalom és a színház hosszú évek óta összekapcsolódik az életedben, életetekben, hiszen irodalmi színházakat is csináltok a pároddal. Milyen produkcióitok vannak műsoron?

- A vers és prózaszínházi előadások, amelyeket feleségemmel, Tallián Mariann színésznővel hozunk létre, szimbolizálják számomra a színház és az irodalom egységét. Tíz éve csináljuk ezt az értékőrző és egyben rendhagyó "missziót" kőszínházi munkáinkon túl. Műsoron van még a Piros ruhában, szerelemben című, Weöres Sándor-Károlyi Amy estünk, hamarosan felújítjuk a Bicskám és szívem kinyitva című, Nagy László-Szécsi Margit versszínházunkat, legújabb bemutatónk pedig a Jókai Anna Kossuth-díjas írónő életéről szóló, műveiből szerkesztett Istengyermekség című felolvasószínházi előadásunk. Ezek mellett rendszeresen szerepelünk színészként kortárs irodalmi rendezvényeken is.

- Költő vagy színész vagy?

- Úgy szoktam mondani, hogy a színészetről van papírom, költőként pedig majd az utókor megítél. Bennem mind a kettő szerves egységben van. Kiegészítik, építik egymást. Mindkettő én vagyok, és egyik nélkül sem vagyok teljesen Lázár Balázs.

- Mikor alszol? Mennyit dolgozol?

- Említettem, hogy szeretnék a családommal több időt tölteni. És bizony a feltöltődésre is jobban oda kell figyelnem, hiszen teljes intenzitással kell magam adnom a színpadon, és az üres papír is nagyon komolyan megköveteli a minőséget: csak az igaz és igazán megformált sorokat tűri meg.

- Esetünkben megkerülhetetlen a kérdés, hogy mikor jössz Szolnokra? Nem családot látogatni, hanem mondjuk fellépni?

- Most jelent meg hatodik verseskötetem H. úr hagyatéka címmel, amelyet a terveink szerint Szolnokon, a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárban mutatunk be április 18-án, szombat délután. Szeretettel várom a szolnoki érdeklődőket!