A Gyermekév hercege
2019. január 11.
Negyven éve lesz 2019. május 26-án, hogy a Fiumei úti iskola előkertjében a kis herceg a rókával beszélget. Szöllőssy Enikő, Munkácsy-díjas szobrászművész pár évvel korábban készített alkotását a Gyermekek Nemzetközi Éve alkalmából állították fel az akkor még Ságvári úti iskola udvarán.
Az 1939-es születésű szobrászművész több mint húsz alkotását tartja számon a Köztérkép.hu oldal. Ezeknek köszönhetően kiderül, hogy a mai napig aktív alkotó - köztéri szobrok mellett számtalan kisplasztika és érem is fűződik a nevéhez - a hatvanas években kezdte pályáját. A hetvenes évek végén viszonylag sok gyermekekhez kapcsolódó művet készített, és nem meglepő módon éppúgy mintázott Tanácsköztársasági emlékművet, mint a második világháború áldozataira emlékezőt.
A Fiumei Úti Általános Iskola fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából megjelent Emlékkönyvből tudható (10. o.), hogy A kis herceg néven ismert szobor jóval korábban elkészült, minthogy felállították volna. Az alkotó visszaemlékezése szerint egy ideig a saját kertjében állt a kétalakos kompozíció, amit gyerekei is nagyon szerettek, szívesen ültek a rókafigura hátára, így tudta: ha valahol felállítják a szobrokat, szükséges lesz a megerősítése. A leleplezésnél korábbi születést támasztja alá Tóth György Gyigyi bácsi bejegyzése is a Köztérkép.hu oldal e szoborról szóló műlapján, ahol 1973 szerepel az alkotás elkészítésének időpontjaként. Ugyanakkor a Fiumei Emlékkönyve alapján biztosak lehetünk abban, hogy a szobor 1979. május 26-án, egészen pontosan a Gyermekek Nemzetközi Évében, gyermeknapon került a mai helyére, miként arról a másnapi - vasárnap megjelenő - megyei napilap is beszámolt.
A Gyermekek Nemzetközi Évének ötlete 1972-ben azoknak a törekvéseknek a nyomán született, amelyek azt szerették volna elérni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) fordítson jóval nagyobb figyelmet a gyermekekre. A szervezet malmai azonban lassan őröltek, így csak az 1976-os Közgyűlés fogadta el, hogy 1979-et jelöljék ki a Gyermekek Nemzetközi Évének. Személyes emlékeim alapján azt mondhatom: a kezdeményezéshez Magyarország nemcsak csatlakozott, de mint máshol már írtam, alaposan meg is ünnepelte a gyerekeket. Emlékeimben úgy él az az év, hogy egymást követték a "gyermekéves" rendezvények, nekünk szóló ünnepségek, a valahogy ehhez kapcsolódó átadások. Szolnokon ma is legalább két óvoda falán látható még olyan emléktábla, amelyek arra utalnak, hogy a "Nemzetközi Gyermekév" tiszteletére avatták fel az adott intézményeket. Sőt, a ma már Agóraként működő Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) megnyitásának is ez volt az ideológiai háttere.
Hogy 1979 gyermeknapján - május utolsó vasárnapja - miért éppen az akkori Ságvári Úti Általános Iskola kertjében leplezték le Szöllőssy (máshol Szöllősi) Enikő, később Munkácsy-díjjal kitüntetett szobrászművész alkotását, az persze kérdés. A Sipos téri iskola utódjának tekinthető intézmény ugyanis már 1967-ben megnyílt, sőt második szárnya is elkészült a Gyermekév előtt. Talán az lehet a magyarázat, hogy akkoriban ez volt az egyetlen olyan szolnoki új - a szocializmus idején épített - iskola, aminek még nem állt a kertjében szobor.
A kétalakos kompozíciót ihlető A kis herceg című művet író francia Antonie de Saint-Exupéry (1900-1944) egyébként éppen 75 évvel ezelőtt, 1944. július 31-én zuhant le a Földközi-tenger fölött, Marseille közelében. A valószínűleg németek által lelőtt repülőgépének roncsait csak 2000-ben találták meg, és 2003-ban emelték ki. Addigra azonban már nem csupán egy hadi eszköz volt, hanem a világ egyik legtöbb nyelvre lefordított és legnagyobb példányszámban eladott "mese" szerzőjének emléke. A wikipedia szerint Saint-Exupéry először 1943-ban megjelent művét az elmúlt háromnegyed évszázadban 345 nyelven és dialektusban jelentették meg - a magyar és francia verzió mellett Rostás Farkas György lovári nyelvű fordítását is őrzöm -, 80 millió példányban kelt el, és a "világ 50 legolvasottabb könyve" között tartják számon. Magyarul eddig hét változatban jelent meg, de valószínű, hogy a legtöbben a Móra Kiadó gondozásában 1970-ban kiadott Rónay György fordítást ismerjük.
A szolnoki szoborhoz két helyi legenda is kapcsolódik. Az alkotó 2008-ban úgy emlékezett, hogy a szobrot leleplezésekor nem lehetett A kis herceg néven emlegetni, hanem csak "Rókázó kisfiú" címen. Tény, hogy a megyei napilap 1979-es képes beszámolójában sem említik a szobrot mai nevén. Szöllőssy Enikő állítása szerint csak a rendszerváltás környékén kapta meg alkotása a méltó elnevezését. A másik, hogy a szobor a kétezres évek elején eltűnt, pedig csak Pogány Gábor Benő szobrászművész renoválta egy kicsit az akkor már bő negyedszázados alkotást.
Mindkét gyerekem abban az iskolába végzett, így volt, hogy naponta kétszer is találkoztam A kis herceg sokat idézett pillanatával, amikor a Róka arról beszél, hogy "jól csak a szívével lát az ember". Azt viszont soha sem hallottam tőlük, hogy simogatnák a kőtömbökön ülő kis herceget vagy az előtt, a földön kuporgó rókát, hogy szerencsét hozzon nekik felelésnél vagy dolgozatírásnál. De a legendák nem is arra valók, hogy tökéletesen igazak legyenek. Tény azonban, hogy ez a negyvenéves szobor ezzel vagy e nélkül is Szolnok egyik legkedvesebb szabadtéri műalkotása.
