Kérdezem
Kettős látás A Turczival
2019. június 17.
A kortárs magyar irodalom megkerülhetetlen alakja Turczi István, József Attila-díjas, Príma Primissima-díjas író, költő szerkesztő, aki oly sokszor bukkan fel szolnoki eseményeken, hogy azt hihetnénk, idevalósi. Az Ünnepi Könyvhét szolnoki programja kapcsán beszélgettünk.
- Talányos a címe az Ünnepi Könyvhéten, a Verseghy Könyvtár Művészeti szalonjában bemutatandó műsoruknak: Kettős látás - irodalmi akciójáték. Ez mit takar?
- Tulajdonképpen mi sem tudjuk, hogy pontosan mi fog történni, de azt hiszem, két ilyen figura, mint mi, fel fogja magát találni. Főleg, hogy a közönséget is be szeretnénk vonni a játékba. Aminek az alapja az, hogy két művészember, egy színész és egy író elkezd beszélgetni, replikázni művészetről, színházról, irodalomról meg mindenféléről, és közben Botond, a nála lévő verseimből olykor felolvas egyet-egyet. Ezek között a versek között lesznek ironikusak, vidámak, nőkről szólóak és komolyak is. De azt hiszem, aki eljön, az egy jó hangulatú est részese láthat majd.
- Az akciójátékot nagyjából értem, de mi okozza a kettős látást?
- Hát az, hogy két különb generáció vagyunk. Részben mást is csinálunk, ezért a világot is két külön optikán keresztül látjuk.
- Hogyan találtak egymásra, miként lett a Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház művésze a partner?
- Nagyjából tíz éve ismerjük egymást a Megaversből, ahol én zsűrizek, ő pedig műsort vezet. Kiderült, hogy ez a tizenöt éve Szolnokon játszó fiatalember pap, pék vagy kamionsofőr szeretett volna lenni gyerekkorában, ahogy én is. Aztán mindketten mások lettünk, de a közös álmok alapján elkezdtünk beszélgetni, és az évek során egyre többször mondogattuk, hogy kellene valami közöset csinálnunk. Hát most jött el az ideje.
- Említette, hogy lassan tíz éve zsűrizik a Megaversben, abba hogy került bele?
- Bár nem vagyok szolnoki, nem jártam ide iskolába, sose éltem a városban, mégis több mint két évtizede rengeteg szállal, azt hiszem, kimondhatom, szellemileg kötődök Szolnokhoz. Annak idején Vass Lajos hívott a színházhoz irodalmi tanácsadónak. Aztán voltam dramaturg, a Szikora korszakban évekig ment a szobaszínházban a Kapanép című zenés beszélgetésem olyan vendégekkel, mint Faludy György, Horváth Charlie. Az Eső pedig annak idején az általam alapított és a mai napig működő Parnasszus című irodalmi folyóirat mellékleteként indult. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy részben ezért is lesz velem egy nagyinterjú a következő Esőben, illetve két versem. Szóval a Megaversbe is talán ezért kerültem be, igaz először csak egy középdöntőhöz kértek fel beugrónak, de aztán állandó tag lettem. Talán azért, mert én soha nem arról beszélek, hogyan artikulál a versenyző, miként kellene előadnia, hanem a választott versről, annak a költőjéről beszélek, sztorizok. Azt hiszem, ezzel egy kicsit ki is lógok az egyébként remek csapatból.
- A 90. Ünnepi Könyvhét szolnoki programjában lesz látható június 17-én, hétfőn, 17 órától a Kettős látás. Merre jár még az olvasás, az irodalom ünnepén?
- Az áprilisi Könyvfesztiválra jelent meg legújabb könyvem Deodatus címmel, amivel nagyon sok helyre hívnak: Tatabányán, Tatán, Cegléden, Veszprémben kétszer is jártam emiatt. Az Ünnepi Könyvhéten is dedikálom, többek között Budapesten, a Dunakorzón. Talán nem túlzás azt mondani, hogy mindenhová elmegyek, ahová hívnak. Jövök Szolnokra is, most is, és júliusban is, hiszen akkor lesz a Zámbori Soma által szervezett Megavers tábor, ahol újra találkozhatok a fiatal versmondókkal, a zsűritagokkal és a szervezőkkel. Tehát nyáron se szakadok el Szolnoktól.
Album
Másfél évtizedig jó képeslap
Nem tudni, hogy a sok szolnoki képeslaphoz fotót készítő Csobaji Előd mikor örökítette meg így a Kossuth teret. De tulajdonképpen mindegy is, mert azt mondhatjuk, 1975 és 1990 között nem sok minden változott Szolnok főterén. Így ezzel a képpel megidézhető a késő Kádár-kor.
AKB
Hova visz?
Hova visz egy olyan aluljáró, amiben úgy tűnik, évek óta nem járt takarító, ami érezhetően inkább mellékhelyiség mintsem közlekedést segítő építmény, amire tényleg igaz, hogy "sz*-nak, bajnak nincs gazdája"? De ettől még Szolnokon van. Elvileg a Tiszaligetbe visz vagy onnan a belvárosi Tisza-hídra. A miénk. De mégis kié? Nem lehetne, hogy neki is fájjon egy kicsit? Mert hová visz egy ilyen elhanyagolt aluljáró? A jövőbe?
SzoborPark
Történelmi tényekről
Ma már csak azt tekinthetjük történelmi ténynek, hogy a Megyeháza - anno Szolnok Megye Tanácsának Székháza - főlépcsőházában úgy negyedszázada még látható volt két emléktábla, amelyek 1919-re és 1956-ra emlékeztettek. Persze nem a mai ismereteink szerint.