Kérdezem

Kettős látás A Turczival

2019. június 17.

A kortárs magyar irodalom megkerülhetetlen alakja Turczi István, József Attila-díjas, Príma Primissima-díjas író, költő szerkesztő, aki oly sokszor bukkan fel szolnoki eseményeken, hogy azt hihetnénk, idevalósi. Az Ünnepi Könyvhét szolnoki programja kapcsán beszélgettünk.

- Talányos a címe az Ünnepi Könyvhéten, a Verseghy Könyvtár Művészeti szalonjában bemutatandó műsoruknak: Kettős látás - irodalmi akciójáték. Ez mit takar?

- Tulajdonképpen mi sem tudjuk, hogy pontosan mi fog történni, de azt hiszem, két ilyen figura, mint mi, fel fogja magát találni. Főleg, hogy a közönséget is be szeretnénk vonni a játékba. Aminek az alapja az, hogy két művészember, egy színész és egy író elkezd beszélgetni, replikázni művészetről, színházról, irodalomról meg mindenféléről, és közben Botond, a nála lévő verseimből olykor felolvas egyet-egyet. Ezek között a versek között lesznek ironikusak, vidámak, nőkről szólóak és komolyak is. De azt hiszem, aki eljön, az egy jó hangulatú est részese láthat majd.

- Az akciójátékot nagyjából értem, de mi okozza a kettős látást?

- Hát az, hogy két különb generáció vagyunk. Részben mást is csinálunk, ezért a világot is két külön optikán keresztül látjuk.

- Hogyan találtak egymásra, miként lett a Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház művésze a partner?

- Nagyjából tíz éve ismerjük egymást a Megaversből, ahol én zsűrizek, ő pedig műsort vezet. Kiderült, hogy ez a tizenöt éve Szolnokon játszó fiatalember pap, pék vagy kamionsofőr szeretett volna lenni gyerekkorában, ahogy én is. Aztán mindketten mások lettünk, de a közös álmok alapján elkezdtünk beszélgetni, és az évek során egyre többször mondogattuk, hogy kellene valami közöset csinálnunk. Hát most jött el az ideje.

- Említette, hogy lassan tíz éve zsűrizik a Megaversben, abba hogy került bele?

- Bár nem vagyok szolnoki, nem jártam ide iskolába, sose éltem a városban, mégis több mint két évtizede rengeteg szállal, azt hiszem, kimondhatom, szellemileg kötődök Szolnokhoz. Annak idején Vass Lajos hívott a színházhoz irodalmi tanácsadónak. Aztán voltam dramaturg, a Szikora korszakban évekig ment a szobaszínházban a Kapanép című zenés beszélgetésem olyan vendégekkel, mint Faludy György, Horváth Charlie. Az Eső pedig annak idején az általam alapított és a mai napig működő Parnasszus című irodalmi folyóirat mellékleteként indult. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy részben ezért is lesz velem egy nagyinterjú a következő Esőben, illetve két versem. Szóval a Megaversbe is talán ezért kerültem be, igaz először csak egy középdöntőhöz kértek fel beugrónak, de aztán állandó tag lettem. Talán azért, mert én soha nem arról beszélek, hogyan artikulál a versenyző, miként kellene előadnia, hanem a választott versről, annak a költőjéről beszélek, sztorizok. Azt hiszem, ezzel egy kicsit ki is lógok az egyébként remek csapatból.

- A 90. Ünnepi Könyvhét szolnoki programjában lesz látható június 17-én, hétfőn, 17 órától a Kettős látás. Merre jár még az olvasás, az irodalom ünnepén?

- Az áprilisi Könyvfesztiválra jelent meg legújabb könyvem Deodatus címmel, amivel nagyon sok helyre hívnak: Tatabányán, Tatán, Cegléden, Veszprémben kétszer is jártam emiatt. Az Ünnepi Könyvhéten is dedikálom, többek között Budapesten, a Dunakorzón. Talán nem túlzás azt mondani, hogy mindenhová elmegyek, ahová hívnak. Jövök Szolnokra is, most is, és júliusban is, hiszen akkor lesz a Zámbori Soma által szervezett Megavers tábor, ahol újra találkozhatok a fiatal versmondókkal, a zsűritagokkal és a szervezőkkel. Tehát nyáron se szakadok el Szolnoktól.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Róth Dezső céges reklámja
Aki elsőre nem ismerné fel, hogy ezen a képeslapon Szolnok néhai Gorove utcájának 15. és 29. számú házai láthatóak, annak a város meghatározásában segít a bal alsó sarokban lévő felirat. Amire ráerősít a szöveges oldalra elhelyezett kiadói jelzés: Róth Dezső papír áruháza, Szolnok. Egy klasszikus, ám ritka reklámképeslappal van dolgunk.

Az Album további képei
 

AKB

Megbízható (?) hirdető
Tudom, hogy hirdetni (is) nehéz. És drága. Meg mindent meg lehet oldani okosban (is). De szerintem nem éppen a megbízhatóság jele, ha egy "mester" az utcai fákat rakja tele rajzszöggel felerősített hirdetésekkel. Pancser hatása van a dolognak. Én biztos, hogy nem engedném be a lakásomba. Magyarázkodni persze lehet, de szerintem erre nincs mentség. Le kellene szedni ezeket a hirdetéseket, mielőtt utcai a szemét lesz belőlük!

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hirdesse az a tábla!
Az egykori MÁV Járműjavító Művelődési Ház falán hatvan éve hirdeti egy tábla, hogy a magyar vasút- és ipartörténet szempontjából is fontos üzem 1856 óta működik. Szövege szerint hirdet mást is, amivel minimum vitatkozni lehet, ám ez ne legyen ok a márványtábla leverésére vagy letakarására.

A Szoborpark további képei