[Helyszínelő]

Lekvár és pár szó

2020. augusztus 26.

Zoli bácsi szilvalekvárja a Hild téren főtt. A szemünk láttára merte az üvegbe, tanácsot is adott a tárolásához, meg jó étvágyat is kívánt. Ha nem állt volna sor a pultja előtt, talán másról is elkezdünk beszélgetni. Mert a Helyi termékek vásárán ez is belefér. Minden hónap második vasárnapján.

Őszintén megmondom, hogy eleinte nem nagyon értettem a Helyi termékek vására koncepcióját. Azt gondoltam, minek egy második piac Szolnok belvárosában, ráadásul nem is egy autentikus helyen, mindössze párszáz méterre a vásárcsarnoktól. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a piacozásnak ez az a formája, amit tulajdonképpen minden utazás során, valamennyi kisvárosban megszállottan keresünk, és - legalábbis mi - le tudunk törni, ha az érkezésünk előtti napon volt. Helyek, ahol nem elsősorban az élelmiszerek beszerzése a fő cél, hanem hogy kicsit elmerülhessünk a helyiek között. És mondjuk, legyen némi esélyünk arra, hogy nem egy távoli országból repülővel és hűtőkamionokkal importált gyümölcsök, netán helyinek tűnő, csak éppen "made in china" feliratú termékek között válogathassunk.

Most már értem, hogy az Aba-Novák Agóra és a helyi Tourinform által évek óta a Hild térre és az Agórába szervezett Helyi termékek vására mi is akar lenni. Egy turisztikai attrakció, ami nem feltétlenül csak a turistáknak és az idegeneknek szól, illetve, ami nem működhetne a helyiek, a szolnokiak nélkül. Akik között ugye egy idelátogató szeretne elvegyülni.

Lehet, hogy nem Zoli bácsi szilvalekvárja a legjobb a világon - bár szerintem nagyon ott van a szeren -, de van annak valami bája és vonzereje, ahogy a szemünk láttára készül. Legalább látjuk, hogy mi kerül az üvegbe. Arról nem is beszélve, hogy egyre kevesebb az olyan "kereskedés" - és ez nekem nagyon hiányzik -, ahol nemcsak a fizetendő összeget kommunikálja az eladó, hanem tényleg beszélgetni is lehet. Mondjuk az adott termékről, amiről ebben az esetben már azt is tudom, hogy nem kell hűtőszekrényben tárolni. Vagy bármiről, merthogy az igazi piacon, vásárban, információkat is adunk-veszünk a helyről, ahol élünk vagy éppen járunk.

De persze nemcsak Zoli bácsi standja szippantott be augusztus második vasárnapján. A tökmagoshoz - aki évek óta a Hild tér ugyanazon sarkán árul - már visszatértünk. A nagykörűi hentest sem hagyhattuk ki, mert egyszerűen olyan illata volt a kolbásznak, és olyan jól nézett ki a környékre jellemző töpörtyűje, hogy azokat nem lehetett otthagyni. És a mezőtúri kézműves ékszerész is "elkapott" bennünket, hisz olyan szép dolgokat készít és kínál, amiknek nehéz volt ellenállni. A végén tényleg azt szégyelltem a legjobban, hogy a fonott kosaram nélkül mentünk le a "helyi piacra", holott ennek a rituálénak a megszentségtelenítése a műanyag szatyrokban való hurcolászás.

Nem tudom, ki, hogy van vele, de a hasonló külföldi helyek felkeresése esetünkben egy állandó programmal zárul. Igen, a piacon vagy a piac közvetlen közelében be kell ülni valahová egy kávéra vagy üdítőre, hogy egy kicsit megpihenjünk, és még szórakoztassuk magunkat a helyi vásár nézésével. És ez Szolnokon, a Hild téren is lehetséges. Mert a vásár két sarkán egy-egy vállalható színvonalú kávézó várja a helyieket és a turistákat. Az augusztusi Helyi termékek vásárát mi az Agóra bisztróban zártuk, ahol ráadásul ugyancsak jár pár jó szó a felszolgált italok mellé.

Mindebből pedig az is következik, hogy szeptember 13-án délelőttre már van programunk.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Plusz emelet
Erre a bíróság épületét ábrázoló képeslapra ránézve, ma már én is tudom, hogy a felvétel nem készülhetett 1924 előtt. Azon viszont mindig csodálkozni fogok, hogy közel kilencven éve miként tudták a tetőt ilyen pontosan megemelni.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nyoma sincs emlékkő
Annyira nyoma veszett, mintha soha nem is állt volna Szolnok határában, az Abonyi út végén, a Tanácsköztársasági emlékkő. A város eltűnt szobrai, Szolnok szocialista emlékművei közül is mindig kifelejtődik, pedig legalább húsz éven keresztül volt egyik helyszíne a Forradalmi Ifjúsági Napok eseményeinek.

A Szoborpark további képei