[Helyszínelő]

A mi kis falunk

2018. december 06.

Kicsit kicsi, kicsit csendes, de a miénk. Talán másmilyen lenne, ha nemcsak a miénk lenne? Meg, ha a tér önmagában is élőbb lenne. A jó szándék elvitathatatlan, az apró fejlesztések láthatók, ugyanakkor nemcsak a hó hiányzik. De a szolnoki karácsonyi falu pont olyan, mint mi meg a város.

A karácsonyi faluval egy kicsit úgy vagyok, mint a júniusi Tiszavirág Fesztivállal. Ahogy közeledik a megnyitása, úgy várom egyre jobban, mert ilyenkor végre van egy hely a városban - egyben valami indok -, ami miatt érdemes csak úgy kimozdulni otthonról. Lehet valami célja az esti, a hétvégi sétáknak, nemcsak ugyanazokat a köröket róhatja az ember. Bár nem olyan régi ez a szolnoki történet, nem emlékszem, mikor vált ketté a Hild téri vásározás és a Kossuth téri karácsonyi falu, ahogy arra sem, mikor kezdték a várost feldíszíteni, a díszeket évről évre bővíteni. Ezek mára olyan természetes dolgok lettek, minthogy a Kossuth terünk olyan, amilyen.

Az idei karácsonyi faluban is van forralt bor, alapból 190-200 forintért. Igaz, olyan hőállós műanyag pohárban, amivel pont nem lehet a kezünket melengetni. És ismét van lepény, gumicukor, tea, forrócsoki, sör, bor, pálinka, kürtős kalács, sült kolbász. Nagyjából minden, ami egy ilyen helytől elvárható, és semmi különös, ami egy kicsit mássá, a megszokottól eltérővé tenné a kínálatot. Valami truváj, mint a Tiszavirág Fesztiválon a szegedi réteses. Vagy legalább sült gesztenye, amivel nemcsak a kezeket lehet melengetni. Emlékeznek az apró fánkra? Láttak már máshol csokiba mártott gyümölcsöket? Külföldön mekkora divat volt a churros, azt hittem, nálunk is gyökeret ver. Tudom, ehhez nem tizenöt vendéglátós kellene. Amihez meg talán jóval nagyobb forgalom kellene. Kellene? Volna? Mi is a célja a karácsonyi falunak?

Hány város karácsonyi faluját tudjuk felsorolni, ami valami plusz miatt idén belföldi túristamágnes próbál lenni. A győri óriáskerekes attrakció megvan? A debreceni Nagytemplom előtti forgatag? A ceglédi jégpályás? Kinek és miért kerülnek ki a városok fontosabb tereire a hatalmas karácsonyfák meg a vendégváró faházak?

Tisztelem azokat a vendéglátóhelyeket, akik idén (is) kitelepültek a szolnoki Kossuth térre. Illetve valahol megértem azokat, akik egyelőre - vagy újra, vagy már - úgy gondolkodnak: nem csinálnak maguknak konkurenciát, meg plusz gondot decemberre. Hiába lehetne ez a bő hónap a szolnoki vendéglátóhelyek legjobb reklámja, ahol élőben mutathatnák meg, hogy vannak, különböznek és miért érdemes az év többi tizenegy hónapjában betérni hozzájuk. Szerintem egyébként a karácsonyi falu nem osztja meg a vendégeke, mert nem úgy merül fel, hogy aki oda kimegy, az nem ül be valamelyik helyi étterembe vagy kávézóba. És persze ugyanígy reklámja lehetne ez a hely a szolnoki meg a környékbeli kézműveseknek, akikből jelenleg úgy tűnik, csak három van. Vagy csak ennyi meri megmérettetni magát.

Igen, ahhoz, hogy ne tizenöt fogadó és három kézműves ház jelentse a szolnoki karácsonyi falut, nemcsak a szolnokiakat kellene megcéloznia. Ami meg már nem a kitelepülőkön múlik. Mert ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy a hétvégi iskolai és egyházi műsorok, a puszta hétköznapi lét elég ahhoz, hogy emiatt turisták - legyenek akár csak a szomszéd falu lakói - jönnének Szolnokra. Össze kellene érni a dolgoknak: a városmarketingnek, a rendezvényszervezésnek, a vendéglátósokkal való együttműködésnek, a Kossuth tér kitalálásának, a forgatagot utáló, egyes helyeken kellően hangos lakók megbékítésének. Mert nem erre utal, hogy például a karácsonyi falu megnyitásával egyszerre sikerült sárguló, kikarózott tujákat telepíteni a tér közepére. Bár vitathatatlan, hogy jelenleg ez a szolnoki karácsonyi falu legérdekesebb látványossága.

Persze maradhatunk annyiban is, hogy a karácsonyi falu tényleg olyan kicsit, mint a kora nyári Tiszavirág Fesztivál. Tulajdonképpen történhet ott bármi, lehetnek bárkik a bódékban, van valami megmagyarázhatatlan belső kényszer, ami miatt miden évben kimegyünk. Hiszen ezek hozzátartoznak a szolnoki léthez, a városhoz, hozzánk. Mert lassan ötven éve tudjuk Virág elvtárstól, hogy lehet az a bizonyos narancs kicsit savanyúbb, kicsit sárgább, attól az még a mienk. Kicsit kicsi, kicsit ötlettelen, kicsit csendes, kicsit unalmas, de ez a mi karácsonyi falunk. Úgyhogy egyszer, néhányszor vagy sokszor, de december végéig a Kossuth téren találkozhatunk.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A híd alatt. Mi látszik? Vagy nem.
A mai rendőrségi üdülő kertjében van egy pont, ahonnan nagyon jó fotókat lehetett készíteni Szolnok első vasszerkezetű Tisza-hídjáról. Ami mögött óhatatlanul feltűnik a folyó jobb partja, azaz a Tisza-part város felőli oldala. Mint ezen a szerintem 1930 körül készült képen.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nyoma sincs emlékkő
Annyira nyoma veszett, mintha soha nem is állt volna Szolnok határában, az Abonyi út végén, a Tanácsköztársasági emlékkő. A város eltűnt szobrai, Szolnok szocialista emlékművei közül is mindig kifelejtődik, pedig legalább húsz éven keresztül volt egyik helyszíne a Forradalmi Ifjúsági Napok eseményeinek.

A Szoborpark további képei