[arcOk]

Véletlenül. A legfontosabb. Élményt jelentsen!

2023. december 05.

Vörös Róbert 40 éve szerződött először Szolnokra, 2021 óta dramaturgja a társulatnak. December 8-án azonban ismét rendezőként mutatkozik be, hiszen Forgách András Tercett című darabját állítja színpadra a Szín-Mű-Helyben. A díszletet és jelmezeket is tervező rendezővel beszélgettünk.

- Ez a második vagy a harmadik szolnoki színházi időszaka?

- Szerintem a második. Farkas Irén biztosan tudja, de azt hiszem, éppen negyven évvel ezelőtt, még Lengyel Boldizsár idején szerződtem először Szolnokra. Aztán persze elmentem, majd volt egy időszak, a kétezres évek elején, amikor viszonylag rendszeresen dolgoztam itt Telihay Péterrel, Alföldi Róberttel, de akkor nem voltam tag. 2021 óta vagyok újra tag.

- Alig húszévesen, ötvös végzettséggel a zsebében, Pesten már ismert színházi "csodagyerekként" hogy került Szolnokra?

- Tényleg a kisképzőben érettségiztem ötvösként, többek között Pogány Gábor Benő is az osztálytársam volt, mindketten Tóth Béla tanítványok vagyunk. De én már ott is foglalkoztam színházzal, 1981-ben hoztuk létre a Köztársulat nevű színházi csoportunkat, tizennyolc évesen pedig megrendeztem Shakespeare Viharját, aminek lett is visszhangja. Jeles Andrással és Kamondi Ágival pedig megcsináltuk Eörsi István Történetek egy hideg faházban című darabját a Kilián laktanyában, pedig akkor még szó sem volt rendszerváltásról. Szolnokra Ács János miatt jöttem le, aki éppen itt rendezte a Sötét galambot, amiben asszisztenskedtem, mire a végén Lengyel Boldizsár megkérdezte, nincs-e kedvem ideszerződni. Schwajda alatt is maradtam, rengeteget dolgoztam, és ide is költöztem Szolnokra.

- Schwajda Györggyel milyen volt a kapcsolata?

- Abban az első szolnoki időszakban kicsit apa-fiú kapcsolat volt közöttünk, utána pedig hosszú ideig barátok voltunk. Szerettem benne, hogy felvállalta, nyersen gondolkodik a színházról. Nem volt benne semmi megilletődöttség a színházzal szemben. Egy idő után azonban nekem mennem kellett. Még mielőtt felépítette volna az új színházat, elszerződtem.

- És szinte felsorolhatatlan, hogy a következő három évtizedben mi mindenben vett részt, hány színházi produkcióban volt benne. Az életrajzát böngészve úgy tűnik, Ács János, Telihay Péter, Alföldi Róbert állandó dramaturgja volt.

- Innen az Arany János Színházba szerződtem, amiből aztán Új Színház lett, és közben Ács Jánossal és Menczel Róbert díszlettervezővel szinte az ország összes színházában dolgoztunk. Aztán 2001-ben Alföldi Robi hívott dramaturgnak, és onnantól a nemzetis időszakának a végéig minden rendezésében közreműködtem.

- Hogy került vissza Szolnokra?

- Tulajdonképpen a Vígszínházból jöttem vissza, ahol Eszenyi Enikő a távozása előtt még leszerződtetett a következő évadra, de tudtam, hogy utána már nem maradok, és el kezdtem gondolkodni, mi legyen velem. Barabás Botondot korábbról ismertem, hallottam, hogy pályázik a szolnoki színházra, úgyhogy felhívtam. De akkor még csak valami meghallgatásra készült, mondtam is neki, igyon sokat, mert ki fog száradni a szája, annyit kell majd beszélnie. Ezen jót röhögtünk, de mondta, ha ő lesz az igazgató, akkor itt a helyem, de beszéljek Csiszár Imrével is. Őt is felhívtam, mire Imre azt mondta, hogy jöjjek, és mindent hozzak, ami én vagyok.

- Milyen volt visszatérni a Szigligetibe?

- Kicsit olyan, mintha haza jöttem volna. Rengetegen vannak még itt a régiek közül, például öltöztetők vagy Farkas Irén színházi titkár. De persze sok minden változott is, ma már ötven perc alatt itt lehet lenni, úgyhogy ingázó lettem.

- Kívülről kicsit titokzatos, hogy mit is csinál egy dramaturg. Mintha a darabok szürke eminenciása lenne.

- Apám is mindig ezt kérdezte a karácsonyi vacsorák végén, hogy mit is csinálok tulajdonképpen. Először is rengeteg darabot olvasok, hogy tudjak ajánlani a színháznak. De, ha kell fordítót is keresek egy darabhoz. Aztán együtt dolgozok egy-egy darab rendezőjével, jó esetben a jobb keze is vagyok. Tényleg szerencsésnek érzem magam, mert fantasztikus művészekkel dolgozhattam együtt Alfölditől Eszenyiig. Nagy szabadságot adtak és figyeltek arra, amit mondtam.

- A dramaturgokat nem a rendezők viszik magukkal, ahogy Ön is dolgozott Alföldivel? Minek egy színháznak saját dramaturg?

- Nem minden rendező dolgozik állandó dramaturggal, sokan elfogadják azt, akit az adott színház beoszt melléjük. Ezért dolgozom Szolnokon sok darabban. Ugyanakkor egy színház saját dramaturgjának, ha jól és felelősen gondolkodik, akkor az igazgatóval és a főrendezővel együtt kell kitalálni, hogy mit játsszon a társulat, miről szóljon egy évad. Mert a színháznak szólnia kell valamiről, mondania kell valamit a világról. És persze élményt is kell nyújtania. Alföldi Robival beszéltük mindig, hogy nem elég egy darabot megrendezni, az estéket is meg kell tudni csinálni, hogy azok az adott közönségnek élményt jelentsenek.

- Mennyit babrál a dramaturg a színdarabok szövegeivel?

- A dramaturg gondozza a szöveget, elemzi, ha kell, háttéranyagot gyűjt a rendezőnek. Én ritkán írok át darabokat, az én mondataimat nem sokszor hallani a színpadról. Az egy külön műfaj, amikor valamit át kell alakítani, írni.

- Ön nemcsak dramaturg, rendező is. Most is azért beszélgetünk, mert Forgách András Tercett című darabját rendezi a Szín-Mű-Helyben. Mitől függ, hogy rendez-e?

- Általában tényleg nagyformátumú rendezőkkel dolgozhattam dramaturgként, így sokszor háttérbe szorultak a rendezői ambícióim. Illetve megengedhettem magamnak azt is, hogy csak azt rendezzem meg, amihez van valami közöm. Nem kell minden áron rendezni. Csináltam én már annyi őrültséget, vacsoraszínházat, mert ki akartam próbálni, önáltató estet, mert Molnár Piroskával vagy Udvaros Dorottyával dolgozhattam.

- A Móricz Zsigmond életének egy viharos évéről szóló darab rendezését miért vállalta el?

- Véletlenül. Úgy alakult, hogy a szolnoki színház három kiváló művészének még belefért valami az évadjába, én meg bedobtam ötletként a Tercettet. Talán azért is, mert Forgách András nagyon régi barátom, rengeteget dolgoztunk már együtt, és tudtam, ez egy jó darab. Meg talán amiatt is juthatott eszembe, mert a Szegedi Nemzeti Színház nemrég felkért a Rokonok színpadi adaptációjára, úgyhogy eléggé beleástam magam Móricz életébe és munkásságába. A legnagyobb prózaírónk, bámulatos ember volt, aki megszállottan és folyamatosan írt, és nagyon sokat tudott kora Magyarországáról. Nem is csoda, hiszen a kortársaihoz hasonlóan gyakorló újságíró is volt. Azt hiszem, a legnagyobb prózaíróink mind az ő köpönyegéből bújtak elő. Szóval a megbeszélés végén, amikor bedobtam a darab ötletét, Barabás Botond azt mondta, hogy jó ötlet, de rendezzem is meg. Nekem meg volt kedvem, hát belevágtam.

- Móricz Zsigmond, Holics Janka és Simonyi Mária színpadi története mennyire fedi a valóságot?

- Forgách András Móricz Zsigmond, a felesége, Holics Janka, az életükbe belépő Simonyi Mária színésznő levelezései, illetve Móricz Virág visszaemlékezései alapján írta ezt a darabot, ami arról az időszakról szól, amikor Móricz és a felesége között megreped az akkor már több évtizedes szövetség. A szegénységből küzdötték fel magukat, amíg Móricz híres és népszerű író lett. A húszas évek a magyar színjátszás lejobb időszaka, amikor egy jó színpadi szerző nemcsak hamar népszerű, de anyagilag is sikeressé válhatott. Móricz és Holics Janka, ahogy egy jó házasságban szokás, szövetségesei voltak egymásnak, de Janka volt Móricz múzsája és első olvasója is. Mígnem felbukkant Mária, aki Móricz egyik darabjában játszott, és lassan kialakult közöttük a vonzalom. Gazdag, szenvedélyes, ugyanakkor érzékeny, fájdalmas, és rengeteg humorral meg iróniával, sok-sok saját tapasztalattal megírt dráma, ami tényeken alapszik. Holics Janka végül öngyilkos lesz, mert csak így tud Móricznak, mint írónak szabadságot adni, új utakra engedni. Megrendítő egy év története.

- Hiteles a darab?

- Minden jó színpadi mű rengeteg életismereten és tapasztalaton alapszik. Ez is. Mert a szerelem elvesztése és az új szerelem születése nem történhet meg kínok nélkül. Így hatvanévesen, némi élettapasztalattal a hátam mögött alá kell húzni, az életben a legfontosabb a szerelem, az igazi, gazdag szerelem.

- Egy héttel vagyunk a bemutató előtt. Hogy állnak?

- Három ragyogóan jó színésszel dolgozhatok. A feleséget Radó Denis alakítja, aki egy nagyon izgalmas színésznő, és neki is van mit elmondani. Móriczot Molnár László játssza, aki kötődik is az íróhoz, és neki is van tapasztalata. A felbukkanó harmadik, a színésznő pedig Molnár Nikoletta egy édes, veszélyes csaj. Engem ebben a darabban a téma izgatott, és most már látom a végét, jó estét fogunk csinálni.

- A képzőművészet sem áll távol Öntől, de azért fura, hogy egy dramaturg, aki éppen rendez, a darab díszlet- és jelmeztervezői feladatait is ellátja.

- Részben, mert egy spórolós sváb vagyok, és azt gondolom, vannak olyan színházi előadások, amiket igenis meg lehet csinálni kevesebből is. Ráadásul itt, a díszletraktárban isteni dolgokat találtam, és a ruhatárból is össze tudtam válogatni úgy a jelmezeket, hogy senkinek se lesz majd hiányérzete. Ma volt az első jelmezes próbánk, és jól néz ki az előadás, elegáns, korhű.

- Kinek ajánlja a Tercettet?

- Erre nem tudok válaszolni. Mindenkinek, aki szereti a jó színházat. Azoknak, akik szeretik, ha egy este érzéki és szellemi izgalmakat is hoz.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Taxi vár a fotósra
A Fortepan.hu-n is publikált, eredetileg a VÁTI számára készített fotó a mai Tallinn városrész buszvégállomását mutatja még akkor, amikor az még a Vöröscsillag út vége volt, a köznyelv pedig Vosztoknak nevezte. A kép közepén lévő taxi szerintem a képet készítő fotóst szállította.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Apró figyelmetlenség
Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kitessékelt Ede
Harminc éve állították fel a szolnoki színház sarkán, a Táncsics utca elején Pogány Gábor Benő szobrászművész Szigligeti Ede-szobrát. Nagyjából hat évvel azután, hogy a művésztől a város megrendelte az alkotást, ami eredetileg nem közterületen, hanem az épület aulájában állt volna.

A Szoborpark további képei