[arcOk]
Varázsszemtől az Aktívig
2024. december 11.
A december 11-én 29. születésnapját ünneplő, 26 éve a nap 24 órájában hallható, szeptember 5-től újabb 10 (+7) évre frekvenciaengedélyt kapott Aktív rádió mögött 1997 eleje óta Bozsó István áll, aki ritkán nyilatkozik, és alig beszél önmagáról. A gyerekkori emlékkel indult a beszélgetésünk.
- Mi az első rádiós emléked?
- Nagymamám csöves rádióján hallgatom az esti mesét, és közben nézem a készülék varázsszemét. Középiskolás koromban viszont már integráltáramkört építettem a régi, csöves Symphonia rádióba, amitől sztereó lett és nyugati frekvenciákat is tudott fogni. Hetedikes-nyolcadikos koromban pedig volt egy érdekes hobbim is, amibe úttörőként keveredtem, rókavadászatnak hívták. Elrejtett rádiójeladót kellett megtalálni saját vevőkészülékkel, a leggyorsabb győzött. A saját vevőmet orosz forrasztópákával magam építettem. Mindig érdekelt a technika. És a zene is. Még szalagos magnóval vettem fel olyan speciális elektronikus zenéket az átalakított rádióból, amik még évek múlva is különlegességnek számítottak.
- Érdemes családi indíttatást keresni a műszaki érdeklődésed mögött?
- Nem nagyon, hiszen az apukám a Füszért raktárban dolgozott, ma úgy mondanánk, logisztikusként, édesanyám pedig a Közgé kollégiumában volt szakács, később pedig a konyha vezetője. Nagykörűiek voltak, de Szolnokon találtak munkát, úgyhogy én már a Délibáb utca környékén nőttem fel. Amikor elindult a Magyar Televízió 2-es csatornája, azt kapták tőlem karácsonyra, hogy könyvek alapján függönykarnisból és alumíniumkábelekből megépítettem a vételhez szükséges UHF-antennát. Akkoriban Karl Rothammel Antennakönyve volt a bibliám.
- Akkor már a gyerekkorodat is kitöltötte a rádiózás?
- A csillagászat volt az igazi szenvedélyem, volt távcsövem is. Hatodikos koromtól versenyekre jártam, megyei második helyezett is voltam. Középiskolásként pedig miden hétfő estémet kint töltöttem a vegyi művelődési házában működő Konkoly Thege Miklós csillagászszakkörben, amit Dr. Dankó Sándor vezetett. Ez nálam annyira komoly volt, hogy középiskola után, amikor a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Csillagászati Egyesület és a Magyar Televízió fiatalokból álló expedíciót szervezett Krétára, a Halley-üstökös megfigyelésére, beválogattak. Film is készült 1986-ban arról az egy hónapról.
- Akkor miért nem gimibe mentél?
- Mert a technika jobban érdekelt. Óriási szerencsémre felvettek a Pálfy első irányítástechnikai-műszerész osztályába, akiket arra képeztek, hogy nagy gyárak gyártási folyamatait szabályozó rendszereket működtessenek és javítsanak. Különleges osztály volt egy kemény iskolában, ahol a nyolcvanas évek legelején már számítástechnikát is tanultunk, elsők között dolgozhattunk mikroszámítógépekkel, és intenzív képzést kaptunk nemcsak elektronikából, de például pneumatikából és hidraulikából is.
- De ugye most nem az jön, hogy a rádióépítés, a csillagászat és a számítástechnika után valami negyedik területen tanultál tovább!
- Nem tanultam tovább. Annak ellenére sem, hogy középiskolai szakmai versenyt nyertem. Dolgozni akartam. Leginkább azért, mert otthon azt láttam, hogy mindenki, mindig dolgozik. Apukám hazajött a cégtől, és ment Nagykörűbe kapálni. A döntésembe persze az is közrejátszott, hogy a Mezőgép pont az érettségim évében határozta el, hogy létrehozza az ország egyik legkorszerűbb számítástechnikai központját Szolnokon, amihez szakemberek kellettek. Igaz, hogy az első fél évben leginkább irodagépeket javítottam, de közben képeztek is bennünket, így 1983-ban úgy kezdett el működni a központ, hogy felkészült szakembereik voltak. Nagyon jó munkahelyi közösség jött ott össze, egy előrelátó, előre gondolkodó csapat. Aminek az is a következménye lett, hogy 1986-ban már vállalkozó, azaz kisiparos is lettem. Munka mellett irodagépeket javítottam. Annyi munkám volt, hogy alig győztem, a városi bíróság, a TB igazgatóság, a Fűtéstechnikai vállalat, a Patyolat is az ügyfelem volt, számoló- és könyvelőgépeket javítottam. Aztán 1988-tól megnyíltak a határok, sokan vásároltak személyi számítógépeket, úgyhogy onnantól azokat szervízeltem. Kéthetente mentem Bécsbe alkatrészekért.
- Hogy jutunk el innen a helyi kereskedelmi rádiózáshoz?
- Már majdnem ott vagyunk. A csillagászat miatt érdekelt a fényképezés is, úgyhogy nagyon korán tagja lettem az akkori Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ fotószakkörének, ami mellett 1986-ban elvégeztem az első operatőr tanfolyamot is. Az előzőeken túl ez is kellett ahhoz, hogy 1990-ben megalapítsuk az Infra Elektronik vagyonvédelmi céget. A kilencvenes évek elején az egyik legnagyobbak voltunk, tűzvédelemmel is foglalkoztunk, sőt Westel 60-as mobiltelefonokat is beszereltünk. Annyi munkánk volt, hogy inkább eljöttem a Mezőgéptől. Igaz, 1992-ben újabb céget hoztunk létre, Raster Bt. néven, ami Amiga és Atari számítógépeken gyártott speciális grafikai megoldásokat. Akkoriban még kevesen foglalkoztak ilyesmivel, televíziós műsorokhoz készítettünk úgynevezett felfutókat. Így kerültem kapcsolatba a Szolnok TV-vel, illetve Varga Ferivel, aki révén végül a rádiózás is megjelent az életemben.
- Azaz?
- Varga Feri akkoriban jött el a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójától, ahol nem sokkal korábban megcsinálták az Echo Kft-t, ami napi másfél-kétórás kereskedelmi műsort készített az MR frekvenciájára. Ez ugye már a rendszerváltás után volt, és Feri apukája az első megyei önkormányzatnál dolgozott, aminek az elnöke nagyon szeretett volna megyei rádiót, de annyira, hogy még stúdióengedélyt is szereztek. Közben az Aranylakatban Bene Gábor és Pál Józsi is elkezdtek helyi rádiót szervezni, amiből később a Rádió 2000 lett, de eleinte olyan frekvenciát kaptak, amit csak délelőtt használhattak, délután nem. Erre a műsorsávra szervezte Varga Feri azt a gazdasági társaságot, amit végül Média-3 Kft. néven jegyeztek be, és tizedmagammal én is tagja lettem. Ez indította el 1995. december 11-én az Aktív rádiót.
- Mi volt a szereped az ős-Aktívban?
- Résztulajdonos voltam. Csakhogy néhány hónapon belül kiderült, Varga Feriék jó rádiót tudnak csinálni, csak éppen a gazdasági oldalához nem értenek, így a csőd szélére került a társaság. A tulajdonosok ekkor Hortobágyi Zoltánnak szavaztak bizalmat, de ő sem segített, így lényegében 1997 januárjában már az volt a kérdés, hogy becsukjuk a rádiót, vagy teljesen új alapokra helyezzük az egészet. Az utóbbira szavaztak a tulajdonosok, én pedig 1997 februárjától ügyvezető lettem.
- Még akkor is ezerfelé szakadtál?
- Nem. Akkor már kisebbségi tulajdonos voltam a vagyonvédelmi cégben, a Raster Bt. fölött meg nagyon gyorsan eljárt az idő, és hát majdnem három évem ráment, hogy az Aktív rádió előző egy évében összeszedett adósságait rendezzem, mindent kigubancoljak és stabilizáljam a céget. Közben az új médiatörvénynek megfelelően elkezdték kiírni a helyi frekvenciákra a pályázatokat, így végre szétválhatott a két szolnoki rádió, és 1998. március 8-án elindult az Aktív 24 órás adása.
- Meddig szólt az első engedély?
- Először 7+5 évre szerződtünk, amit aztán a 2010-es évek elején egy nagyjából másfél éves ideiglenes időszak követett, és csak utána kaptuk meg újra a fix engedélyt. Ez járt le idén, ezért kellett újra pályáznunk, amit ismét megnyertünk, így elvileg 10 (+7) évig, azaz akár 2041-ig is szólhat Szolnokon és környékén az Aktív rádió.
- Amennyire kanyargósan jutottunk el addig, hogy rádiót vezess, számomra legalább annyira kalandos a szolnoki kereskedelmi rádiók története. Hány konkurenciátok volt az elmúlt 29 évben?
- A Rádió 2000 volt legtovább, ami 2008-ban lett a Rádió 1, egyfajta országos, hálózatos rádió része, ami azonban 2013-ban megszűnt, és lett belőle Szolnok FM. Ezt az Aktívtól elment kollégák csinálták a tudtom nélkül. Viszont annyira mégsem jött be nekik, hiszen 2014-ben a hírközlési hatóság egyszerűen lekapcsolta az adójukat. Közben elindult, szintén egykori kollégákkal, egy harmadik rádió, az Amadeus, de az is megszűnt, és annak a helyén lett 2020-ban Best FM. Mivel a Rádió 1 2017-ben visszatért a Rádió 2000 hullámhosszán, 2021-ben pedig elindult itt is a Karc FM (ma Hír FM), ma úgy néz ki a szolnoki rádiós piac, hogy egyetlen helyi rádióként működünk mi, és mellettünk hallgatható még három, hálózatba szerveződő adó.
- Az Aktív rádió tulajdonosaként, vezetőjeként, mennyire szólsz bele, hogy mi hallható a rádióban? Előfordul, hogy hallható vagy az Aktívban?
- Ügyvezetőként a gazdasági oldal, a technika működtetése, a cég, a szervezet irányítása a feladatom. A műsorstruktúra, a műsorszerkezet kialakításában van szavam, de hogy az egyes műsorokban, vagy egy-egy napon mi szól a rádióban, az már a programigazgató, a műsorvezetők és a hírszerkesztők dolga. Nagy szerencsém, hogy 2003 óta mindig volt mellettem valaki, aki a műsorokkal profin foglalkozott. Így a napi műsorokba ritkán szólok bele, mint ahogy a rádióban is keveset hallják a hangomat.
- Csillagászati távcső mikor volt utoljára a kezedben?
- Talán egy éve. Jó lenne vele foglalkozni, de egyszerűen nincs rá időm. Viszont a nagyobbik, 5 éves unokámat nagyon érdekli a dolog, úgyhogy lehet, ismét előkerül a távcső.
- Ha jól számolom, több mint negyven éve pörögsz. A rádiót is 27 éve csinálod. Soha sem akartad abbahagyni, annyiféle más dolgot csinálni, mint az Aktív előtt?
- A 2013-as év hatalmas mélypont volt az életemben. A 18 éves lányom meghalt, a kollégáim egy része a hátam mögött megcsinálta a Szolnok FM-et és az Amadeus Rádiót, be kellett zárni az Aktív Dekort - a cég dekorációs részlegét - és az Aktív Presst, ami egy hirdetési újságunk volt, úgyhogy a gödör aljára kerültem. De idővel vettem egy nagy levegőt. Tudtam, hogy túl kell élni. Azóta is az van bennem, hogy csinálni kell, mert ez éltet.
- Azt hittem, ötvenen túl azért kezdtél mindenféle dolgot tanulni, mert kiszálláson gondolkodtál.
- A mai magyar médiában nincs stabilitás, nincs biztonság. Voltak jelzések, hogy talán nem is kapjuk meg ismét a frekvenciát. Lehet, hogy az is benne volt a különböző tanfolyamok elvégzésében, hogy legyen mihez nyúlnom. De legalább ennyire számított a kikapcsolódás is, amit a tanulás jelentett. Mindig érdekelt az elektronika, úgyhogy az elsők között szereztem napelemtervező és -szerelő képesítést, amihez kapcsolódóan aztán villanyszerelő szakmám is lett. A Covid idején pedig ékszerbecsüs majd drágakőszakértő lettem, aztán, hogy kerek legyen ez a történet, az ötvösiskolát is elvégeztem. Mindig szerettem azokat a dolgokat, amiket a két kezemmel csinálhatok, és látható eredményük van. Talán egy kicsit hiányzott is már.
- Huszonhét éve irányítod az Aktív rádiót, mégis kevesen tudják, hogy a tiéd, te vezeted. Szándékosan rejtőzöl?
- Van abban szándékosság, hogy nem tolom magam előtérbe, mint a rádió tulajdonosa, arca. Nekem sokkal fontosabb, hogy megőrizzem az entitásomat, megfeleljek a magam által támasztott szakmai követelményeknek, mintsem mutogassam magam. Ráadásul így senkivel sem kell megalkudnom, megmaradhatott az életem olyannak, amilyen régen is volt, szabadnak, amilyennek szeretem.
Album
A szolnoki pálmafa
Mediterrán hangulatú fénykép készült valamikor a húszas évek végén a szolnoki Horthy Szabolcs tér sarkáról. Ahol ma Zounuk ispán evez, korábban Lenin tekintett a jövőben, előtte meg a szivarnak csúfolt obeliszk meredt az égnek, akkor épp egy apró pálmafa állt. A gróf Apponyi út torkolatával szemben.
AKB
Miért vagy olyan szomorú?
Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú? Mert a neved szolnoki koszorú? Mert a helyed négy és fél hónappal a használatod után, a veled megkoszorúzott park bokrai alatt van? Nem vigasztal, hogy ez minden évben így történik Szolnokon? És az sem, hogy a város emlékműveinek tövei tele vannak hozzád hasonló, több hete-hónapja elszáradt, méltatlan koszorúkkal? Közös szégyenünk, hogy ünnepélyesen koszorúzni tudunk, de valóban, egy-egy ünnepségen túl emléket ápolni még nem.
SzoborPark
Történelmi tényekről
Ma már csak azt tekinthetjük történelmi ténynek, hogy a Megyeháza - anno Szolnok Megye Tanácsának Székháza - főlépcsőházában úgy negyedszázada még látható volt két emléktábla, amelyek 1919-re és 1956-ra emlékeztettek. Persze nem a mai ismereteink szerint.