[arcOk]
Nyár'12: Karakterszínésznőnk
2012. július 09.
Ezen a héten mutatja be a Szigligeti Színház társulata Hunyadi Sándor A három sárkány című darabját. A három sárkány egyikét Gombos Judit alakítja, akiről beszélgetésünk közben az is kiderült, hogy a legrégebben, folyamatosan Szolnokon játszó színésznő.
NYÁRI ISMÉTLÉS
- Nem túl hízelgő, ha egy nőt sárkánynak neveznek?
- Persze, de ez csak szerep. Egy színésznek vannak feladatai, amelyekben hol szép, hol pedig csúnya. Különösen igaz ez egy olyan karakterszínésznőre, mint én. A három sárkány egyébként egy nagyon kedves darab. A maitól teljesen eltérő korban, más körülmények között játszódik. Egy olyan özvegyasszony vagyok benne, akinek semmi egyéb nem fontos, csak a gyereke, meg hogy jól vezesse a gazdaságot. Ebből a szempontból az ellentétem, mert én szeretek nő lenni, és szeretem, ha a párom és a környezetem is észreveszi ezt.
- Említette, hogy karakterszínésznő. Soha nem akart ebből kilépni?
- Szerintem az ember külseje, hangja, habitusa meghatározza, hogy milyen színész lehet. Nem tartom magam csúnyának, de soha nem voltam az a babaszépség, ami egy primadonna szerephez kell, és a temperamentumom is teljesen más. Ez elég korán tudatosult bennem, és szerencsére a Gór Nagy Mária színi tanodában a tanáraim is ebbe az irányba tereltek.
- A főiskolával nem is próbálkozott?
- Dehogynem. Soha semmi más nem akartam lenni, csak színésznő. Érettségi után felvételiztem is, de nem sikerült, úgyhogy gyöngyösi lányként felmentem Pestre dolgozni, esküvőket, névadókat és családi ünnepeket szerveztem. Ott szólt az egyik barátnőm, hogy indul Gór Nagy Mária tanodája, ahová fel is vettek, de az első év végén már Szolnokra szerződtettek. Akartam még felvételizni, de Schwajda György azt mondta, minek mennék, színházban lehet megtanulni a szakmát. Teljesen igaza volt.
- Mi volt az első szolnoki szerepe?
- Csoportos szereplőnek szerződtem 1985-ben Szolnokra, úgyhogy mióta szegény Sebestyén Éva nincs közöttünk, a legrégebben, folyamatosan itt játszó színésznő vagyok. Az első bemutatóm a Táncdalfesztivál 66 volt, az első komolyabb szerepet pedig a Szabin nők házassága című darabban kaptam. Rózát a szobalányt alakítottam, aki egyébként színésznő akart lenni.
- Huszonhetedik évadját tölti Szolnokon. Soha nem akart elmenni?
- Csábítottak Kecskemétre Schwajda első igazgatósága idején, de az egy olyan fantasztikus korszak volt, amikor el nem tudtam volna képzelni, hogy elmenjek. Fiatalok voltunk, jó volt a színház, játszottunk. És utána se volt okom távozni. Nem mondom, hogy minden évadban ugyanannyi feladatot kaptam, de szerintem egy színész mindig tud fejlődni. Magamon látom, hogy az évtizeddel ezelőtti és a pár éve játszott szerepeimben mennyire más vagyok. Elég sok igazgatót elfogyasztottam a 27 év alatt, de mind közül Balázs Péter a legkedvesebb, úgy érzem, számol velem, fontos vagyok neki. Ráadásul még a drámai énemet is megmutathatom. A Liliom Muskátnéja kifejezetten nagy ajándék.
- A szerepei révén sokszor csak a második felvonásban jelenik meg a színen. Ilyenkor később érkezik a színházba, vagy azért kezdésre bejön?
- Kezdésre illik legalább a városban lenni, és szólni, hogy megérkeztem. Persze az a legbiztosabb, ha már a színházban van az ember. Őszintén megmondom, szeretek kezdésre bent lenni, mert a család és a sok utazás mellett ilyenkor végre van időm szerepet tanulni és olvasni, amit nagyon szeretek.
- A színpadra csak úgy belép és játszik, vagy az a fajta színész, akinek kell a ráhangolódás?
- Az Imádok férjhez menniben csak a harmadik felvonásban játszom, de már az első szünet után elkezdek készülődni. Jóval a jelenésem előtt szeretek kimenni a takarásba, mert szükségem van arra, hogy érezzem, milyen a közönség. Ennél a darabnál például fontos, hogy mennyire vevők a poénokra, rá lehet-e tenni még egy lapáttal.
- Említette az utazást. Ezek szerint nem Szolnokon él?
- Egy ideig volt Szolnokon is lakásom, de 1998 óta Pesten élek a férjemmel és a 2001-ben született kisfiammal. Emiatt persze rengeteget utazok, amiben csak az bosszant, hogy az oda-vissza út három óráját a családommal is tölthetném. De szeretek vezetni, sőt még ki is kapcsol. Ennyi év után Szolnok nekem már nemcsak a színházat jelenti, hiszen a próbák között sok mindent itt tudok elintézni, így sokszor járok a városban.
- Megismerik?
- Persze. Még decemberben, a két ünnep között beszaladtam az egyik lottózóba, ahol egy hölgy kedvesen maga elé tessékelt, hogy csak siessen művésznő, nagyon drukkolunk a szilveszteri gálának.
- Van ennél nagyobb elismerés?
- Az előadás végi taps. Amikor lehet, hogy csak egy pici szerepem volt, de úgy huhog és tapsol a közönség, mintha a főszerepet játszottam volna. Fontos a jó szerep, a szép szerep, de a legjobb mégis a nézők visszajelzése és szeretete.
(A cikk 2012. március 21-én jelent meg először.)
Album

A Csongrád Szolnoknál
A Csongrád nevet viselő gőzhajó nagyjából a Tisza szálló és a Tiszavirág-híd között horgonyozhatott 1961 nyarán, amikor ez a képeslappá lett fotó készült róla a szolnoki Tisza-parton. Egyébként ez az a hajó, amelyet a 1933-ban a Széchenyi-emlékhajóút alkalmával is használtak.
AKB

Veszteségek halmozása
Az egy dolog, hogy 19. század végén épült Szapáry utcai ház évtizedekig pusztulhatott Szolnok közepén. Legalább ennyire vérlázító, hogy immár harmadik hónapja követhető az épület lassú, de biztos összedőlése. Amikor a felelősöket majd megkérdezik (?), hogy mindez miként fordulhatott elő, akkor ugye a kiesett parkolási és területfoglalási díjakat, a kerítés költségeit is kiszámlázzák majd feléjük? Vagy ez a közös veszteségünk, mert hagytuk, hogy mindez a szemünk láttára történhessen.
SzoborPark

A legszolnokibb költő emlékezete
A Szabadság tér 2. szám alatti ház falán egy olyan nagyszerű szolnokira emlékeztet a lassan tízéves tábla, aki nemcsak költőként, közéleti személyiségként, de a legnehezebb időkben emberként is példát mutatott. És a kommunizmus egyfajta áldozataként fejezte be életét.