Barátság és útkeresés

- Amióta végzett a Színművészetin, szinte a Rózsavölgyi Szalon házi rendezője, hiszen minden évadban legalább egy előadását bemutatták ott, de az utóbbi időben a Veres1 Színházzal is sokat dolgozott. Hogyan került ezek mellett Szolnok a képbe?

- Csiszár Imre hívott fel, akivel úgy dolgoztam jó évtizeddel ezelőtt, hogy szerintem, nem emlékezett rám. A főiskolán televíziós műsorvezető-rendező szakon végeztem, és azóta is nagyon sokat filmezek, színházaknak is rendszeresen készítek videókat. Csiszár Imre, az akkor még létező Budapesti Kamaraszínházban rendezte a Caligula című előadást, amihez én csináltam a filmes trailert. De nem hinném, hogy emiatt hívott meg. Talán, Vörös Róbert, a Szigligeti dramaturgja ajánlhatott a figyelmébe, aki a Rózsavölgyiből ismer. Mindenesetre nagyon örültem a felkérésnek, mert az én elképzeléseimben is szerepelt, hogy jó lenne egy társulattal rendelkező, vidéki kőszínházban rendezni.

- Látott korábban szolnoki előadásokat? Ismerte a színházat?

- Évekkel ezelőtt láttam valamit, de inkább a színház múltja miatt volt ismert számomra Szolnok. Székely Gábor színháza legenda, színháztörténet, nemcsak az előadások, de az akkor itt dolgozó színészek miatt is. De tudtam, hogy később Szurdi Miklós a Hatásvadászok című filmet itt, ebben a színészklubban forgatta. Csiszár Imre egyébként úgy kért fel A király beszéde megrendezésére, hogy nagyjából a szereposztás is megvolt, és nagyon pontosan elmondta, felvételeken megmutatta, kit, miért gondolt egy-egy szerepre. Elmondta azt is, hogy egy nagyon összeszokott, kíváncsi társulattal fogok találkozni, akik mindig várják az újat.

- Visszatérve kicsit a pályájához: a tévés szakiránytól hogyan vezetett az út a színházhoz?

- Eredetileg színházrendezőnek is jelentkeztem, de a mai tudásommal már értem, hogy oda akkor miért nem vettek fel, tizennyolc évesen nagyon halovány volt, amit a bizottság előtt előadtam. Viszont a tévés szakirányra bejutottam, ahol az elejétől nyitottak voltak arra, hogy engem inkább a színház érdekel. Még főiskolás voltam, amikor Földessy Margit drámastúdiójában rendezhettem, amire nagyon sokan eljöttek a főiskoláról. Aztán asszisztens gyakornok lehettem Eszenyi Enikő mellett, és színházi videósként is nagyon sok próbát és előadást láttam. Az akkor még Zimányi Zsófia vezette Thália Színházban pedig a diplomázásom évében megrendezhettem Bertolucci filmjének a színpadi változatát, az Álmodozókat, ami után sorra kaptam a lehetőségeket.

- A filmes vonalat el is engedte a színház miatt?

- Csak az elmúlt két-három évben alakult úgy, hogy inkább színházi munkákból lett több az életemben, és ha nincsenek a mostani megszorítások, akkor ebben az évadban is hármat rendeztem volna. De persze a filmezés is megmaradt, ha itt végzek, akkor egy korábban felvett riportfilmet vágok majd. Szeretek filmezni, mert másfajta látásmódot ad, fejleszti a ritmusérzéket, a lényeglátást, a sűrítési képességet. A színházban egy zárt, fiktív térben dolgozunk, míg a filmmel kimehetünk a valóságba, az emberek közé, és láthatjuk, milyen sokszínű a világ. Mind a kettőt szeretem.

- A király beszéde először filmen lett sikeres, éppen a diplomaszerzése évében. Látta?

- Persze, akkor én is láttam, de most nem néztem meg újra, ahogy a többi magyarországi, színházi bemutatónak se néztem utána. Amikor felkérnek rendezni, inkább az érdekel, mit ad maga a szöveg. Szeretem az elején egyszerre végigolvasni a darabot, hiszen majd a nézők is egyben látják, és közben jegyzetelek, hogy mik jutnak elsőre eszembe. Ez számomra nagyon fontos kiindulás.

- A király beszédéről mik voltak az első gondolatok?

- Például, hogy ez egy olyan politikai krimi, amiben a dadogós, leendő királynak mindenki jót akar, de persze a saját, önös érdekei mentén. És mennyire jó lenne megmutatni azt is, hogy közben mi zajlik Bertie fejében.

- Ez a majdnem száz évvel ezelőtti történet lehet aktuális a 21. században?

- Bertieből kiélezett történelmi helyzetben lett király, a nácik térhódítása, a nagyhatalmak viaskodása, a Brit birodalom elodázhatatlan modernizálásának a küszöbén. Ez a háttér, amiben neki úgy kellett döntéseket meghoznia, hogy egyenes maradhasson a gerince, a többiek szemébe tudjon nézni. Van egy fiatalember, akinek suttognak a fülében, zajlik körülötte a történelem, olyan helyzetekkel találkozik, amikkel korábban még soha. A 21. század húszas éveinek az elején nem ugyanilyen a világ? A covid, a háború, az energiaválság nem állított új helyzetek elé bennünket? Ugyanakkor ez a darab a barátságról, két különböző ember barátságáról is szól, akiknek közben meg kell találniuk a saját útjukat. Bertieből ugye király lesz, a britek támasza és kapaszkodója a második világháborúban. Lionel pedig, aki bevándorlóként színészi álmokat dédelgetett, éppen a királynak tartott beszédórák kapcsán jön rá, hogy mi az ő útja, küldetése.

- A filmről az az érzés maradt meg bennem, hogy ez egy jó történet.

- A király beszédéből előbb lett film, és csak aztán írta színpadra a szerző. De közben megmaradt, hogy ez egy pozitív kicsengésű történet. Aminek ráadásul van egy sajátos, nagyon jó humora, amit Vörös Róberttel igyekeztünk a szolnoki előadásban is megőrizni. Miközben ez egy felnövéstörténet is, hiszen az elején görcsös, inkább nyuszi hercegből a végére egy felnőtt férfi, egy oroszlán lesz, aki megőrzi a méltóságát. A király beszéde alapvetően egy közönségdarab, aminek szerintem nagyon jól fog állni Szolnokon a nagyszínpadi előadás.

- Nem sokkal a főpróbahét előtt beszélgetünk. Milyen élmény volt próbálni? Nem remegett a lába az ismeretlen társulattal való találkozás előtt?

- Ha remegett is, nem attól, hogy olyanokkal is kell dolgoznom, akik már akkor Szolnokon játszottak, amikor még meg sem születtem, hanem inkább amiatt, hogy az összeszokott társulat, akik nagyon sok mindent hoznak magukkal, kívülállóként, idegenként hogyan fogadnak. Csiszár Imrének mindenben igaza lett, Szolnokon tényleg egy nyitott, kíváncsi és dolgozni akaró társulattal találkoztam, akiket inspirált az újdonság. Minden tekintetben pozitív élmény a közös munka. Ráadásul mivel az éppen futó Liliomfival kevés a szereplők átfedése, és itt nem rohan mindenki ezerfelé, mint Pesten, ideális körülmények között dolgozhattunk. Én is itt lakok most a kutyámmal, úgyhogy nekem is volt időm csak a darabbal foglalkozni.

- Szolnokot is sikerült valamennyire megismerni?

- A kutyám miatt a Tisza-partra rendszeresen járok, úgyhogy már nem színházi ismerőseim is vannak, akik a boltban rám köszönnek. Sőt, egyszer még a Tisza moziba is el tudtam menni filmet nézni.

- Október 18-án premier. Az a fajta rendező, aki a bemutató után elengedi a darabot, vagy az, aki visszajár előadásokat nézni, és még akkor is instruálja a színészeit.

- Valahol a kettő között. A színház bezárása miatt különösen alakul majd A király beszédének a sorsa. A bemutató után megy tizenegyszer, és aztán a tavaszi nyitás után kerül ismét színpadra. Így nem mondhatom, hogy a bemutató után elengedem a darabot. Ugyanakkor én úgy szeretek próbálni, hogy két hét után már tartok egy összpróbát, mert jó, ha a színészeknek van egyfajta szabadsága, és az általam felállított keretek között beleadhatják a darabba a saját ötleteiket is. Hiszen a premier után már úgyis a színészek kezében van az előadás.

(Az első és az utolsó fotó Hartyányi Norbert, a forgatási kép Kállai Tóth Anett, a harmadik felvétel Lethenyei László munkája, míg a próbafotó a Szigligeti Színház honlapjáról származik.)