[Ajánlom]

Legenda és idill-halmaz

2020. július 27.

Betiltottak egy fotókiállítást Szolnokon 1932. április 3-án. Az elkobzott képeket csak 1966-ban láthatta a közönség, amikhez aztán nemcsak abban az évben, de később is csatlakoztak kortárs fotók. Az 1977-es tárlat azonban nem nyerte el a szakma egy részének a tetszését.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás április 6-án jelent meg először.)

A "Tegnap és ma 1932 1977 - szociofotó kiállítás" című kis fekete-fehér kiadvány - címoldalán Tabák Lajos Fáklyavivők című képével - annak a tárlatnak a katalógusa, amelyik akkor már második alkalommal vonultatta fel az 1932-ben betiltott szolnoki kiállítás anyagát is. A legendává lett - vagy tett - Horthy-korszakbeli bemutatón tíz fotós 61 alkotása kerülhetett volna a nézők elé, amikhez 1977-ben közel 120 kortárs kép társult. A Damjanich János Múzeumban Kaposvári Gyula és Tabák Lajos által rendezett kiállítás képeiből természetesen nem mindegyik kerülhetett be - ebbe a számomra most előkerült, ezért az újdonság erejével ható - a katalógusba, csupán huszonkilenc. Gondolom, a legjobbnak vélt húsz százalék. Így bő négy évtizeddel később már ezek is kordokumentumnak tekinthetőek, bár nem amiatt, amiért 1977-ben gondolták. Mert miközben az 1932-es kiállítás anyaga a mából nézve is valóban szociofotóként ábrázolja saját korát, az 1977-es válogatás inkább egy kortárs propagandakatalógus.

A kis kiadványt az 1932-es kiállítás miatt vettem meg, ami közel száz év után is elvitathatatlan jelentőségű tárlat és esemény lehetett volna. Rengeteg cikk és tanulmány született már róla, de annyit talán érdemes felidézni, hogy a Kassák Lajos köré szerveződő, vállaltan baloldali érzelmű Munkakör és Munka című folyóirathoz kapcsolódó fotósok, a korabeli Magyarországot bemutató képeit vonultatta volna fel Szolnokon. A kiállítás anyagát előtte máshol is bemutatták, hozzánk Pozsonyból érkezett. Az eredeti terv az volt, hogy a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének Szolnoki csoportja - Tabák ekkoriban hivatalosan tisztviselő volt -, a mai Óvoda közben lévő helyen, két napon keresztül bemutatja azt a 61 képet, amelyeket a tíz fotós az akkori Magyarország szegényebb, leszakadó, nyomorgó arcáról készített. A kiállítást a rendőrség ugyanúgy engedélyezte, mint Kassák ott tartandó Irodalmi problémák című előadását. Aztán a megnyitó előtt nem sokkal megjelentek a rendőrök, a gyülekezőket hazaküldték, Kassákot, Tabákot és a kiállítást rendező Lengyel Lajost három napra letartóztatták.

Az akkori Szolnoki Újság így írt az esetről: "A fotókiállításon szereplő fényképek összeválogatása, elhelyezése és feliratai szintén a társadalmi rend elleni izgatás tendenciáját mutatják. Ezek a képek, ha önmagukban nem is kifogásolhatóak, de egy kiállítás keretében tendenciózusan összeválogatva és az érzelmeket felháborító feliratokkal (amely feliratok ugyanezen képek régebbi kiállításain nem szerepeltek) ellátva kétségtelenül alkalmasak voltak az izgatásra. A rendőrség nem engedheti meg, hogy a mai válságos időkben átlátszó tendenciájú izgatásokkal növeljék a szociális felszültséget és a társadalmi osztályokat ellenségként állítsák egymással szembe a szélsőséges agitátorok."

A betiltott kiállítás anyagát először 1966 októberében láthatta a közönség a Damjanich Múzeum földszintjén. Az akkori megnyitóra Kassák is eljött, és beszédében hiányolta a kortárs szociofotót, pedig már azon a kiállításon is kiegészítették néhány akkoriban készült fotóval az anyagot. Őszintén megmondom, amikor ezt a katalógust hirtelen megvettem, azt hittem az 1966-os tárlathoz tartozik, ami egyébként Szolnokról sok várost érintő vándorútra indult. Aztán rá kellett jönnöm, hogy valamilyen oknál fogva 1977-ben megismételték az 1932-es képek bemutatását, és talán Kassák tizenegy évvel korábbi szavaira reagálva, rengeteg kortárs szociofotónak gondolt képpel kiegészítve. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kiállítást 1982-ben is megismételték, sőt az anyag, még 1990-ban is felbukkant.)

Az 1977-es szolnoki kiállítás azonban nem aratott osztatlan sikert fotós - elsősorban a profi fotóművészek - körében. A Fotóművészet című lap 1978/2-es száma így írt róla: "Az ötlet, hogy ugyanis be kellene mutatni a mostani Szolnok megye mindennapjait, még szerencsés. A megvalósítás azonban nem sikerült. Mondjuk meg őszintén: a fotók többsége egyszerű látlelet, közülük némelyik az emlékképek gyengébb fajtájából való. (...) a hibát nem a képek elkövetőiben, hanem a kiállítási koncepcióban kell keresni. A máról szóló képek idill-halmaz lett." Majd később a szerző úgy fogalmaz: "Nem minősíthetőek a régi fotók színvonalához az új képek". Átlapozva az 1977-es katalógust - aminek a címlapján szovjet katonák nézik a Tiszaliget bejáratánál 1970-ben felállított Fáklyavivő szobrot -, lehetetlenség nem osztozni a kritikán. A szovjet hősi emlékművet néző család, az ifjúsági klubban beállítottan rulettező fiatalok, a Szolnoki galériában valami vasúti kiállításon hömpölygő tömeg, az óvodai anyák napját mutató béna családi felvétel, a kiskörei vízlépcső ünnepélyes szalagátvágása vagy az aprítógép-gyár tanulmányútja nagyon messze van például Tabák Lajos "Magánút, tilos az átjárás!" című, mára ikonikussá lett képétől.

A mából nézve persze már csak egy kordokumentum annak a félresikerült 1977-es kiállításnak a fennmaradt katalógusa. Nagyon jól mutatja, hogy egy, az idők próbáját is kiálló - és nem a betiltása miatt jelentős - kiállítás akkor sem emelhette a maga színvonalára a propagandát. Viszont a propagandaképek remekül visszatükrözik, mint is próbáltak a hetvenes években gondolni a szociofotóról hivatalosan, miközben Urbán Tamás, Korniss Péter vagy éppen Tímár Péter már olyan, az akkori Magyarország árnyékos oldalát bemutató anyagokon dolgozott, amiket aztán a Kádár-korban nem lehetett bemutatni.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Kossuth tér a hatvanas évek elején
Az MTI fotósa a hatvanas éve elején készíthette ezt a fotót a Cukorgyári bérház - a Hatvanas épülete - emeleti ablakából. Akkor a Kossuth tér átépítését még csak tervezték, még pótkocsis Ikaruszok jártak Szolnokon, és úgy tűnt, a Vörös hadsereg is örökre itt marad.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Móra Ferenc emléktábla
Véletlenül bukkantam a Móra Ferenc szolnoki tartózkodására emlékező táblára a Szent István király utcában. Akkor hirtelen el sem tudtam képzelni, hogy mi köze lehetett a tudós-írónak a megyei rendőrkapitányság épületéhez és a városhoz.

A Szoborpark további képei