[Ajánlom]
A szolnoki zártkertekhez is
2024. június 24.
Egy doktori dolgozat is lehet letehetetlen olvasmány, főleg, ha megtaláljuk benne a szolnoki párhuzamokat, illetve néhány itteni kérdésre is választ ad. Márpedig Vigvári András tavaly megjelent Zártkert-Magyarország című munkája sok tekintetben ilyen. És kulcs lehet a szolnoki zártkertekhez.
Talán nem mindenki tudja, mik is azok a zártkertek. Nem tudományos igénnyel megfogalmazva azok az eredetileg nem lakhatás céljára szolgáló, mezőgazdasági területekből felparcellázott kiskertes, hobbikertes településrészek, amelyek a hatvanas évektől kezdtek megjelenni - elsősorban - a városok körül. A legtöbb esetben egy-egy település külterületének számítanak, így az adott önkormányzatnak nem, vagy csak jóval kevesebb közszolgáltatást - például közvilágítást - kell biztosítani a területen, és bár lakcímként használhatók az ottani ingatlanok, azok lakóházak nem egyenértékűek a belterületek otthonaival. Ezeknek a zártkertes területeknek egyik fontos tulajdonsága, hogy a rendszerváltás után fokozatosan kezdtek megtelni állandó lakosokkal, nem kevés fejtörést okozva a helyi önkormányzatnak, miközben az utak, a közművek hiánya, a települések magjától meglévő távolság komoly kihívást jelent az ott élőknek. Szerintem a mai Magyarország egyik legizgalmasabb lakóövezetei nemcsak státuszuk, mikrotársadalmuk, de építészetük miatt is.
Az idei Ünnepi könyvhéten ajánlásra akadt a kezembe Vigvári András Zártkert-Magyarország - Átmeneti terek a nagyvárosok peremén című munkája, amiről elsőre nem gondoltam, hogy letehetetlen lesz. Holott egy nagyon komoly doktori disszertáció könyvvé szerkesztett változata, ennek megfelelő hivatkozásokkal, lábjegyzetekkel, és igen-igen komoly tudományos magyarázatokkal. Ámde mindez érdekesen és olvasmányosan. Nem mondom, hogy a kötet első feléhez, a téma tudományos hátterének megvilágosítását szolgáló fejezetekhez nem kell némi elszántság, ám az ott leírtak megkerülhetetlenek a későbbi oldalak megértéséhez. Ráadásul nagyon szimpatikus a fiatal kutató e kötetben megjelenő munkamódszere. A sokféle okokból konkrétan meg nem nevezett, Budapest környéki település egyik zártkertes részébe - kvázi a kutatási területére - ugyanis négy hónapra maga is kiköltözött, így testközelből tapasztalhatta meg az ottani életformát, és már-már ismerősként interjúzhatott a helyiekkel. Ez utóbbiakból pedig parádés élettörténetek bontakoznak ki, amelyek mind-mind nélkülözhetetlen pillanatfelvételek a rendszerváltás utáni Magyarországról.
Vigvári munkájának fontossága talán jobban megérthető, ha számba vesszük, hogy Szolnokon hány helyről születhetne hasonló munka. Tulajdonképpen fél Szandaszőlős, a Kertváros, a Mentetlen és az Holt-Tiszán túli egykori üdülőterületek is zártkertként indultak, igaz, a Vigvári által bemutatott ?Kertekhez? képest más utat jártak be. Ugyanakkor a TVM lakótelep előtt, a budapesti és a kiskunfélegyházi vasútvonalak közötti háromszögben, a Holt-Zagyva és a Millér környékén nagyon hasonló helyeket találunk. Ezek többségét a hetvenes évek elején kezdték parcellázni - a Milléren lévő telkekre 1974-ben többen jelentkeztek, mint amennyi rendelkezésre állt -, majd mindenféle szerszámosok, fészerek épültek rájuk, hogy aztán sokból hétvégi nyaralós telkek legyenek. A rendszerváltás után pedig sokak számára állandó lakóhelyek, mert nem tudták vagy akarták a városhatáron belüli ingatlanárakat megfizetni.
A Zártkert-Magyarország című kötet nagyon pontos iránytű lehetne a szolnoki zártkertek egy részének a megértéséhez. Azt gondolom, a Tisza bal partján lévő területek más utat jártak be, mint a folyó jobb oldalán lévő zártkertek, amelyeken nagyon sok olyan családdal, figurával és ingatlannal találkozhatnák, akiket Vigvári András is bemutat. Éppen ezért nehéz is anélkül olvasni a Zártkert-Magyarország című kötetet, hogy közben ne az járjon folyamatosan az ember fejében, hogy milyen jó lenne egy szolnoki kötődésű vagy érdeklődésű szociológus, etnográfus vagy geográfus, aki megírná a Zártkertek Szolnokon című munkát. Tudom, hogy sok "fontosabb" dolgot kellene egy városnak finanszíroznia, de Szolnok szocialista és rendszerváltás utáni története sohasem lesz teljes egy ilyen kutatás és sok-sok publikáció nélkül. Azaz Vigvári András nagyszerű Zártkert-Magyarország című munkáját nyugodtan tekintsük mintának, iránytűnek, illetve nekünk és utódainknak fontos példának.
Album

Amikor 10 éves volt a Skála
Nem tudom, a kortársak miként emlékeznek, de számomra nagy elégtételt jelentett, amikor Szolnokon is megnyílt Skála áruház. Ehhez persze kellett az az elsöprő reklámkampány, amit a Demján vezette cég akkoriban prezentált. Az áruház fénye még tíz évvel később is ?ragyogott?.
AKB

Rómaiak vagy gyógymód?
A régi rómaiak tudták. Csak nem árulták el. Nekünk. Mármint, hogy miként lehet olyan tartós utakat és hidakat építeni, amelyek 10 évnél tovább bírják. A szolnoki "százlábú" hidat ugyanis bő évtizeden belül felújították, majd garanciálisan javították, de ma nagyjából olyan, mint előtte volt. De az is lehet, hogy ez egy új egészségügyi fejlesztés. Vesekővel bajlódó betegek bringára! Párszor oda-vissza tekerés a "százlábún", és nincs szükség drága műtétre. Csak nehogy fizetni kelljen érte!
SzoborPark

Szolnok első reklámozója
Az 1848-49-es szabadságharcban az osztrákok oldalán harcolt. Két évvel később már képein örökíti meg Szolnokot. Első szobrát 1913-ban avatták a városban, a ma is látható emléktábláját 2004-ben. Ennek érdekessége, hogy nem azon az épületen van, ahol egykor August von Pettenkofen is lakott.