Utcasoroló (63): Az egyoldalú utca

(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. március 30-án jelent meg először)

Huszonhét évvel ezelőtt még piros betűs állami ünnepnek számított április 4-e. Igaz, 1989. április 4-én a fél ország már Bécsben shoppingolt, miközben a másik fele meg a sorra alakuló pártokkal volt elfoglalva. Ez annak fényében érdekes, hogy 1988-ban még nagyon komolyan vették ezt az ünnepet, és nemcsak az iskolákban, de a városban is. Szerintem az az év lehetett az utolsó, amikor az SZTK előtti szovjet katonai emlékmű előtt együtt díszelgett egy magyar rendőr, munkásőr, honvéd és - ha emlékeim nem csalnak - egy szovjet kiskatona.

A fiatalabbak kedvéért érdemes elmondani, hogy április 4-e azért lett nemzeti ünnep 1945 után, mert a Vörös Hadsereg vezetése ezen a napon jelentette Moszkvának, hogy elfoglalta Magyarországot. Az csak a rendszerváltás után derült ki, hogy ez inkább egy tervteljesítés igazi szocialista lejelentése volt, ugyanis Nemesmedves és a mai nyugati határ környékén még április 13-án is folytak a harcok. Ám mindez 1945 és 1989 között senkit nem zavart abban, hogy "hazán felszabadulását" ezen a napon "ünnepeljük". Aminek az is az egyik következménye volt, hogy szép lassan az ország minden településén megjelentek az Április 4-e utcák. (A November 7-ével és a Május 1-jével egyetemben.)

A nevezetes dátumhoz közeledve jutott eszembe, hogy bár diákként aktív részese voltam az április 4-ei ünnepségeknek - sőt, ha nincs rendszerváltás, talán sorkatonaként egy díszszemlén is parádézhatok -, mégsem tudom felidézni az ilyen nevű szolnoki utca helyét. Miután Cseh Géza sokat idézett Szolnok város utcanevei című könyvében utánanéztem, rá kellett döbbennem, hogy leginkább azért, mert nem túl jelentős közterületünk viselte ezt a "fontos" nevet. A szolnoki Április 4-e utca ugyanis a mai Városmajor és Bimbó utcákat összekötő, a városi rendőrkapitányság mellett futó Liliom utca volt.

Maga az utca vonala az 1937-es várostérképen még nem is látható. Helyén akkor még egy 15 hektáros - feltételezem, tervezett - sportpályát jelölnek, amivel a ma szomszédos Rozmaring utca telekvégei határosak voltak. Az biztos, hogy ez a közterület a második világháború után jött létre. Ám abban bizonytalan vagyok, hogy azonnal a város egyik utcája lett, avagy egy ideig a megszálló szovjet csapatok laktanyájának a része volt. A ma itt álló sorházak egy részére ugyanis néhányan úgy emlékeznek, mint egykori szovjet tiszti lakásokra, amibe az ő kiköltözésük után költözhettek magyar családok. Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy ez az átadás valamikor 1956 után történt, és akkoriban kapta a közterület az első nevét, és lett belőle Élmunkás utca.

Hogy mikor lett Április 4-e, kideríthetetlen. Az viszont biztos, hogy 1991-ben a szolnoki képviselőtestület döntése értelmében új nevet kapott, és Liliom utca lett. Amiben csak az az érdekes, hogy azon a bizonyos 1937-es térképen nem ez a közterület viselte a Liliom nevet. Hanem a rá merőleges, 1947 óta Áchim András utca.

A Liliom utca azonban nemcsak ezért különleges. Talán csak az ott lakók és a postások tudják, hogy Szolnok egyik - de lehet, hogy egyetlen - olyan utcájáról van szó, amelyiknek csak egy számozott oldala van, ahol ráadásul folyamatos a számozás. Azaz az 1-es és a 2-es számú ház nem egymással szemben, az utca két oldalán helyezkedik el, hanem egymás mellett. Ezt részben az utca egyik oldalán évtizedeken keresztül húzódó laktanyakerítés magyarázza, részben pedig a Liliom utca 8 darab négylakásos és kettő kétlakásos sorháza. Amelyek ráadásul merőlegesek az utca vonalára, így vagy egy kis közön vagy az utcához közelebb eső lakások előtt elhaladva lehet a bentebbi otthonokat megközelíteni. Mindenesetre ez a körülbelül 30 lakás Szolnok egyik korai mini "lakóparkjának" tekinthető, ami legalább annyira érdekes, mint maga a Liliom utca születése és korábbi elnevezései.