Album



Turisták Szolnokon 1981-ben

2025. március 29.

Az éppen félévszázada megnyitott Pelikán szálló "aranykoráról" is árulkodik ez a nyolcvanas évek elején készült felvétel, aminek középpontjába a Szovtranszavto, szovjet szállítmányozási vállalat autóbusza került. Akkoriban rendszeresen parkoltak ilyenek a Pelikán előtt.

Ezt a színes fotót is Dombi Gábortól kaptam egy albumban. A felvétel készítője ismeretlen, de feltételezhető, hogy a nyolcvanas évek elején Szolnokot, illetve a jellegzetes szolnoki épületeket próbálta megörökíteni, és inkább amatőr, mintsem profi lehetett. Ebben az esetben a helyválasztása kézenfekvő és tökéletes volt, hiszen egyetlen képre összekomponálhatta az új szolnoki városközpont létesítményeinek többségét. A felvétel bal szélére az 1975. március végén megnyitott Pelikán szálló lóg be, a közepét az 1979 júniusában átadott Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) uralja, ami mögött az 1981-re elkészült olajos, illetve az 1975-ben felavatott vízügyes irodaház látható. És, hogy a felvétel csak a nyolcvanas évek elején készülhetett, azt az MMIK és a Centrum között már kész tömb - eredetileg az Állami Biztosító helyi székháza - bizonyítja. Ha csak az épületeket nézzük, szinte ma is elkészíthető lenne egy ilyen felvétel, azzal a megkötéssel, hogy a fotó jobb szélét már az Agóra uralná.

Amik miatt azonban napjainkban nehezen lehetne megismételni ezt a képet, azok a Pelikán szálló parkolójában álló járművek. Gyűjtőktől még csak-csak össze lehetne szedni egy fehér Zaporozsecet, egy kék Zsigulit, egy barna Trabantot, egy fehér bogárhátút, továbbá egy világossárga Skoda 105-öst, fehér 1300-as Polski Fiatot és egy bordó 1300-as Daciát - egy kelet-európai autótalálkozót lebonyolítva -, ám a kép középpontjába került 45 személyes, panorámás, különleges Ikaruszt, az egykori Szovjetunió szállítmányozási vállalatának feliratával, már nehezen lehetne beszerezni. Bár ki tudja? Ezeknek az Ikaruszoknak a többsége ugyanis soha sem járt a Szovjetunióba. Ezeket Magyarországon tárolták - általában szovjet rendszámmal -, hogy a hozzánk látogató, arra érdemes szovjet állampolgárokat ezekkel szállítsák a vasútállomásoktól, ritkábban a repülőtérről kis hazánk néhány napos bejárására. A nyolcvanas évek elején nehezen lehetett volna a Pelikán parkolóját egy-egy ilyen busz nélkül megörökíteni.

Merthogy a Hotel Pelikán külföldi vendégeinek nagytöbbségét a Szovjetunióból, szervezetten érkező csoportok tagjai tették ki. És itt fontos a szervezetten szó is, hiszen az akkor is istenített nagyhatalom állampolgárai nem utazhattak szabadon. Aki mégis világot láthatott, az csak csoportosan, kísérővel utazhatott külföldre, ahol aztán nem csak a kulturális örökségekben gyönyörködhetett, hanem kötelező gyárlátogatások is voltak a programban. A megyei napilap korabeli számai tele vannak az ilyen látogatásokról szóló beszámolókkal, amelyeknél a felkeresett gyár neve bírt hírértékkel. Üzletekbe kevésbé járhattak a szovjet turisták, vagy ha mégis, akkor ott ugyanúgy csak nézelődtek, mint a múzeumokban, hiszen nemcsak csórók voltak, de forintot se nagyon válthattak. Úgyhogy számukra igazi kulturális és egzisztenciális sokk lehetett egy-egy ilyen magyarországi kirándulás. Főleg, ha nem valamelyik szovjet nagyvárosból érkeztek, például Szolnokra.

Az ismeretlen fotós, aki nagyjából négy és fél évtizeddel ezelőtt már álló épületeket hagyott ránk a felévtelén, néhány, ma már nem létező érdekességet is megörökített. Például a Pelikán parkolót és a Hild tér járdáját elválasztó beton "utcabútort", aminek a felső része lényegében virágágyás volt, és majd három évtizeddel később, az Agóra építése miatt bontották el. Vagy az akkori négyes főút mellett álló, csak városokban használt, belülről világító KRESZ-tábla emlékét, amikre talán azért lehetett szükség, mert még kevésbé léteztek jó minőségű, fényvisszaverő anyagból készült táblák. De ugyanígy a múlt lenyomata a kép előterében lévő fa törzse köré épített hirdetőoszlop, amin csak az állami hirdetővállalat helyezhette el a plakátjait. A kép bal szélére ugyancsak belógó, azóta is üresen álló Baross - akkor Beloiannisz - utcai telket a Pelikán parkolótól elválasztó fekete-fehér lánctartó oszlopok viszont a legtovább bírták a kelet-európai autók és szovjet turisták eltűnése után.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Nótaköltő lelkész lapja
Ennek az 1927-ben postára adott szolnoki lapnak nemcsak az az érdekessége, hogy a város háború utáni első "nagy" beruházását mutatja, miközben az anziksz vásárlói a szegényházi kápolna építésére is adakoztak, hanem írója is: Radvánszky József, aki később lelkésze lett az Eötvös téri templomnak.

Az Album további képei
 

AKB

Fájó bökkenő
Csak egy apró, a díszburkolatból évek óta kiálló, koszos vasdarab. Mi itt a bökkenő? Egykor a Tisza-parti sétányra történő behajtás korlátozására került a betonba, de oda ma már az megy be autóval, motorral, aki akar. Mert ez Szolnok. Kár bármit szóvá tenni. Jól van az úgy. Csak vigyázzanak! Bringakereket gyilkoló, gyereklábat felszakító, önfeledt sétát fájdalmasan megszakító bökkenő lehet abból a vasból. Figyeljenek! Mert csak magunkra számíthatunk.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Dózsa György domborműve
Dózsa képzelt portréja 42 éve került a bíróság falára, az akkor ötszáz éve született parasztvezér emlékére. Mivel a Dózsa György nevéhez köthető parasztfelkelésnek idén ünnepelhetnénk a félezredik évfordulóját, talán érdemes szót ejteni Nagy István bronz munkájáról.

A Szoborpark további képei