Utcasoroló (53.): Tófenék út

Ha egyszerűen és talán mindenki számára érthetően szeretném meghatározni, hogy hol is található Szolnokon a Tófenék utca, akkor annyit mondanék, hogy a belvárosban, a Kossuth tér mögött, lényegében az azzal párhuzamos első utcáról beszélünk. És ez a tájékozódáshoz éppen elég is. Viszont, ha már olyan részletekbe kellene belevesznem, hogy honnan is indul és meddig is tart ez a legalább kétszáz éves közterületünk, akkor már hosszabbra kell vennem a mondandómat. És még így sem lehetek biztos abban, hogy minden titkot sikerül feltárnom.

A Tófenék egy olyan különleges utca, aminek se klasszikus eleje, se ilyen vége nincs. Az eleje ugyanis egy szűk átjáró az Arany János utcára nyíló ügyészség mögött, amibe pár méterrel odébb, oldalról torkollik bele a Dr. Sarkady László utca. (Korábban Tisza Antal, még korábban Deák Ferenc.) Az egyes szám azonban mindezektől még egy kicsit odébb található, ami a Fiumei útig végigfutó társasház első lépcsőháza. A kettes szám pedig még ettől is távolabb van, ha jól sejtem, az egykori csirkepiac helyére épített társasház erre eső végén. (A ház másik vége már házszám szerint sem ebben az utcában van.) És az utca elejét megtalálni még az egyszerűbb vállalkozás.

A Tófenék utcának ugyanis nincs meg a vége. Valószínűleg azért, mert előbb a Ságvári - ma Boldog Sándor István - körút kialakításának, aztán a hetvenes években meg az új városközpont építésének esett áldozatául. Ha ugyanis nagyon szigorúak akarunk lenni, a valamikor a - mára szintén eltűnt - Csarnok utcáig tartó Tófenék utca végét valahol a művelődési ház sarkánál kellene keresnünk. A Centrum tömbje és a Vízügyi székház közötti járda pedig az egykori utca nyomvonala lehet. Így jelenlegi vége, mondjuk, a Sportbolt hátsó fala, vagy a mellette lévő átjáró. Ami azért furcsán hangzik.

Igaz, már az is elég furcsa, hogy az utca páratlan oldalán az 1-es és a 3-as szám után a 15-ös az első kiírás, bár nem zárható ki, hogy a 13 és a 11 is létezik. Párosból viszont csak a 4-es számot találtam, mert a Sólyom utca sarkánál a bérház már nem ezt a nevet viseli, a parkolónak és a garázssornak meg nincs számozása. Kezdő postás vagy taxis biztos, hogy ebben az utcában sem lennék.

Maga az utca egyébként minimum kétszáz éves lehet. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy a XIX. század elején a városfal valahol a Táncsics-Sarkady utcák vonalában húzódott, akkor azt is tényként kezelhetjük, hogy az 1849 után lassan fejlődésnek és terjeszkedésnek indult Szolnok, részben ezen a környéken kezdte átlépni saját falait. Az biztos, hogy az utcát 1863-ban Köszörűs néven már említik, sőt egy későbbi térképen is így található. Ami pedig arra utal, hogy mesteremberek telepedtek itt le, akik a század második felében lényegében már a piac közelében laktak.

Arra sajnos Cseh Géza sokat emlegetett könyve sem ad magyarázatot, hogy Szolnok elöljárói miért érezték fontosnak az utca Tófenék közre átkeresztelését. Főleg, hogy volt egy másik Tó Fenék köz a városban, valahol a mai Szántó körút környékén. Hallottam már olyan magyarázatot, hogy a névadás az egykori városfal előtt húzódó árok elmocsarasodásával függhet össze, és a névadás idején valami vizes helyi is lehetett még a közelben. Erre mindenesetre nem kötnék fogadást, ám hogy egy régi és bejáratott utcanévről van szó, igen, amit bizonyít, hogy az 1926-os utca átkeresztelési hullámot túlélve csak közből utca lett. Amihez lassan kilencven éve nem is nyúlt senki.

A régi Tófenék utca az ötvenes években indult és a hetvenes évekre kicsúcsosodó városépítés miatt tűnt el. Régi ház talán nem is maradt. Esetleg csak a Sarkady utca sarkán álló, ma kisboltként működő épület vagy a 13-as szám alatt, a határzárt idéző kerítés mögött megbújó házikó lehet ilyen. A magam részéről a XIX. században földszintes, nádtetős, kis udvaros portákat képzelek ide, amiknek a helyét egy-egy polgáriasabb ház vehette át a következő század elején. Valamikor talán le is kövezhették, sőt közvilágítást is viszonylag korán kaphatott, de ettől a hatvanas évek végéig a Szolnok belvárosán kívüli részeire jellemző falusias képet mutatott. Ami mára egy építészetileg meglehetősen összevissza, talán a számozásához hasonlóan kusza képre változott.