[1xvolt]

Utcasoroló (105.): Régebbi, mint a neve

2020. március 25.

Az elmúlt bő fél évszázadban talán ez az utcánk esett át a legtöbb változáson, itt hagyta leginkább hátra árnyékait a rendszerváltás. Szolnok egykor népszerű színésznek szülőhelye, a világ sok tájáról érkezett bakák emléke, elhagyott gyár, távolabb kerülő városszéle. A szolnoki Mester út.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül, aki ezt a közterületet olykor Besenyszögi útnak nevezi, kiindulva az irányából, esetleg párhuzamot vonva a szolnoki Tószegi, Abonyi és Újszászi utcákkal. Ez persze hatalmas tévedés, hiszen a Millér közelében lévő vasúti átjáró és az egykori Alcsi vasútállomás közötti, tehát hivatalosan a Verseghy út és a városhatár közötti utat soha sem jelölték a szomszéd település nevével. Az első, városi képviselők által elfogadott neve Verseghy Ferenc út volt 1894-től, bár szerintem nehéz lenne megmondani, meddig is tartott az a közterület.

Talán nem tévedünk nagyot, hogy azt gondoljuk, hogy a mai Mester utca nyomvonalát jóval a hivatalos elnevezése előtt jelölte ki a szokásjog. Az évszázadokon át létező szolnoki vár keleti kapuja ugyanis ebbe az irányba nyílt, így a Tisza jobb partjáról, de megkockáztatom, hogy a Jászság és az északi hegyek felől is valahol errefelé érkeztek a városba tartók, vagy a folyókon átkelni akarók. Ugyancsak az út régi létezését támaszthatja alá, hogy az Alcsinak nevezett rész mindig Szolnok fontos mezőgazdasági termelőterülete lehetett, aminek kiterjedése a Tisza szabályozása előtt a ma már a bal parton lévő szántókat is magában foglalt.

Az sem véletlen, hogy város második vasútállomását lényegében a Mester utca elején alakították ki 1857-ben a Szolnok-Debrecen vasútvonal kiépítése idején. Az állomás - jellegzetes típusépülete a mai napig felismerhető a Bimbó utcával szemben - a hetvenes évekig működött, amikor végleg az új helyére került a vonal, hogy aztán a síneket is felszedjék. Az 1960-as években indult nagy szolnoki vasútfejlesztés eredményeként született meg az új vasút átbújó aluljáró is, ami nagyjából a város és a Mester utca végét is kijelölte.

Hogy pontosan miért lett a Verseghy Ferenc utca felső szakaszából Mester utca arra még Cseh Géza sem tudott magyarázatot adni a Szolnok város utcanevei című, 1992-es könyvében. Annyit ír, hogy az 1950-es évektől kőművesek és más építőipari munkások lakták, és ezért lett 1962-ben Mester utca a neve. Azt gondolom, hogy mivel az Alcsi nevét is az áts/ács mesterségnévből eredeztetik, akár korábbi is lehetett volna ez az elnevezés. Mivel azonban az 1950-es években sem lakhattak túl sokan ezen a közterületen, nekem kicsit sántít az indoklás. Mert próbáljuk meg felidézni, milyen is lehetett ez a környék a névadás idején!

Az Alcsi állomáson túli terület, a mai Mester út és a Tisza közötti szakasz a háború után kezdett benépesülni. A harmincas évek végén még csak a Tulipán és a Határ út egy részén álltak házak, amihez az ötvenes évek elejére a Szondy és a Csokor út környéke csatlakozott. A hatvanas évek közepére nagyjából beépültek annak a környéknek a további utcái is, viszont a már Mester utcának nevezett közterület két oldalán egész más dolgok voltak. Laktanyák. Egyik oldalon az ideiglenesen nálunk állomásozó Vörös hadsereg hadászati objektumai, a túl oldalon pedig a Magyar Néphadsereg kaszárnyái kaptak helyet. Polgári létesítmény csak a nyolcvanas évektől volt az utca végén, az emlékeinkben "Stella D'oroként" megmaradt ruhagyár.

Mindezek alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy a rendszerváltást követő időszak alaposan átformálta ezt az utcát, és nem a legszebb nyomokat hagyta maga után. Először a páratlan oldalon lévő szovjet laktanya ürült ki, hogy aztán a mai napig egy meglehetősen kusza, több tulajdonos között felosztott, rengeteg bizonytalansággal és nem éppen szép maradvánnyal terhelt terület jöjjön létre. Ha valaki kíváncsi a közel fél évszázadon át itt állomásozó nagyhatalom hadseregének a nyomaira, harminc év távlatából is felfedezheti ezen a részen. Miként nagyon jellemző a páratlan oldalon hátra maradt, egykori magyar laktanya területe is, ami megmutatja, mennyire nem tudunk gazdálkodni az értékeinkkel.

Az elhagyott és átalakult laktanyákon, az üresen álló ruhagyáron kívül van az utcának egy kultúr- és helytörténeti emléke is. Mégpedig Kátay Endre (1926-1999) Jászai- és Aase-díjas, Bodex-gyűrűs színész szülőháza, a néhai Tulipán kocsma épülete. A ház falán 2009-ben helyezték el helyi kezdeményezésre az első Schwajda-korszak vezető szolnoki színészének emléktábláját, amit én most már nem találtam a helyén, miként a művész fotója is lehullott már az ablakban. Mindez nem változtat a tényen, hogy a például A tanúban a kisnyilas Csetnekit alakító színművész a Mester utca szülötte.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Kitalált történetek
A belvárosi nagytemplom az elmúlt száz évben alig változott. Ahogy a Mészáros Lőrinc út végén található ?ülő Krisztus? sem. Viszont mindketten sok mindent láthattak ebben a száz évben, és ha beszélni tudnának, érdekes dogokat mesélhetnének.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

A közelmúlt emléke
A közelmúlt politikai és ezzel összefüggő médiaváltozásainak állít - az eredeti szándék ellenére - emléket a Baross és a Boldog Sándor István út kereszteződésében elfelejtett speciális hirdetőoszlop. Hol van már az a Hír TV és azok a műsorvezetők, akiket ez a legalább hét éve készült, azóta meg árván maradt plakát hirdetett? És hol van már e hirdetőoszlop sokak által félt tulajdonosa? Tekinthetjük szemétnek a kint felejtett plakátot, de történelmi emlékhelynek is, ami arra figyelmeztet, hogy öröknek hitt dolgok sem állandóak, és a fordulásokat követhetik visszafordulások.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Régi tábla, eltűnt cégek
A Kolozsvári úti óvoda bejárati ajtaja mellett, véletlenül bukkantam erre az emléktáblára. Tökéletes fotót nem tudtam készíteni róla, de a tartalma miatt nem bírom megállni, hogy ne örökítsem meg. Elemezni és magyarázni való tábla.

A Szoborpark további képei