Szolnoki házak (31.): Centrum

Eddig azt gondoltam, hogy Szolnok első, nagy alapterületű, önkiszolgáló ruházati és vegyes iparcikk áruházának felépítését az 1969. április 11-ei tűzeset inspirálta. Merthogy a városi legendárium a mai napig Centrum tűzként emlegeti a Szapáry és a Kossuth út sarkán álló Nerfeld-palotában történt tragédiát, ami az épület földszintjén lévő áruház bezárásához, majd ideiglenes helyre költöztetéséhez vezetett.

Az új áruház felépítését azonban évekkel a tűzeset előtt határozták el. A motívumok között pedig inkább Szolnok lakosságának növekedését, illetve az új belváros kialakításának szándékát kereshetjük.

Jó emberek, hova mennek?

Centrumba? Oda csak 1967-től járhattak ruhát, cipőt és iparcikket vásárolni. A cég ugyanis az 1948-ban államosított áruházak összevonásával 1966-ban jött létre Országos Áruházi Vállalat néven. A Centrum Áruházak elnevezést pedig a következő évben vezették be, és gondolom, akkortól kezdték a szolnoki Alföld áruházat is inkább így hívni.

Az országos vállalthoz olyan emblematikus áruházak tartoztak a fővárosban, mint az Andrássy - akkor Népköztársaság úti - Párizsi Nagyáruház, vagy éppen a még álló Nemzeti Színház szomszédságában lévő Corvin. Valószínű, hogy a Nerfeld Ferenc által 1929-ben épített, és Szolnok legnagyobb alapterületű áruházának számító üzlet is azért került ehhez az állami céghez, mert az ilyen jellegű egységeket ott szervezték egybe.

Az mindenesetre érdekes, hogy alig két évvel az új márkanév bevezetése után annyira gyökeret vert a Centrum elnevezés Szolnokon, hogy azt a bizonyos tűzesetet így őrzi a kollektív emlékezet.

Központ tervezés

Mire azonban a Centrum-sarok leégett, tervasztalon, makett formában már létezett az új, nagyméretű áruház terve. Legalábbis erre enged következtetni, hogy a Szolnok 25 éve című, kétkötetes, 1969-ben megjelentetett adattárban már több tervképen is felismerhető a mai épület. Annyi eltéréssel, hogy a tervekben a Pelikán szállóval bezárólag, egy kétszintes, nyitott és zárt tereket váltogató épülettömb jött volna létre. Feltételezésem szerint a hotel első emeletén körbefutó terasz, illetve az SZTK felé eső oldalon, egykor létező kocsifelhajtó ennek a soha el nem készült passzázsnak lett volna a darabja.

Ez a tömb, és benne az új áruház - sőt a terveken ugyancsak felismerhető későbbi Skála - ötlete Szolnok új városközpontjának ötletével együtt született. Mint közismert, a hatvanas évek elején döntöttek arról, hogy a világháború előtti lélekszámát megduplázó, iparosodó, szocialista nagyvárossá váló Szolnoknak új városközpontra van szüksége. Szerencsénk, hogy ennek helyéül nem a Kossuth teret, hanem lényegében a Csarnok utca környékét jelölték ki. Ahol emblematikus módon először az MSZMP székháza készült el 1965-re. Annak ellenére, hogy az új városközpont alapkövét hivatalosan csak 1969-ben, a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján rakták le, valahol a Vízügyi székház alá.

Kereskedelmi gondok

Az új városközpont tervezésekor tehát kereskedelmi egységek kialakításával is számoltak, a Centrum-tűzzel azonban nem. Ami egy kicsit keresztülhúzta ugyan a számításokat, de az előre eltervezett menetrendet nem alakította át. A leégett áruházat szűk egy év múlva új helyre, a piac mellett felhúzott könnyűszerkezetes épületbe költöztették. Ám az új Centrum építésének megkezdésére még ezután is négy évet kellett várni.

Annak ellenére, hogy 1970 elején már mindenki számára világos volt, hogy az új városközpont építésével párhuzamosan zajló 4-es főút bővítés újabb kereskedelmi egységek bezárását jelenti majd. Így pár évvel később hiába zárt be a Madas-házban a 33-as áruház és a Hófehérke gyerekruha bolt, csere üzlethelyiségek nem álltak rendelkezésre. Az egykori Népbankból és Tiszti Klubból csak nagy cirkuszok árán sikerült 1974-re Sztár áruházat faragni, ahogy a Ságvári körúti Sport bolt is csak abban az évben készült el.

Drága és gyors beruházás

Meglepő, de az új Centrum felépítésére szűk másfél év elég volt. A 2500 négyzetméteres, kétszintes, tetején fűtőházzal kiegészített épület alapkövét 1974. március 15-én helyezték el, és a következő év őszén már megnyitott.

A terveket a fővárosi Lakóterv készítette, ami abban az időben egy 700 fős, az ország szinte minden részére dolgozó, szocialista nagyvállalat volt. Az 1952-ben létrehozott, főleg lakások tervezésével foglalkozó cég első nagy munkája Sztálinváros (Dunaújváros) lakótelepei voltak. Később a lakótömbök mellett már szociális és kulturális intézményeket is terveztek, sőt komplex városközpontokat is, például Salgótarján esetében. Munkatársai között pedig ott találjuk azt a Finta Józsefet, aki a főváros Pesti oldalán lévő szállodasor tervezte.

A kiviteli munkákkal a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatot (ÁÉV) bízták meg. Ezt talán nemcsak az indokolta, hogy helyben voltak, hanem hogy 1974-re elég sok munkájuk kifutott, így szükség volt a kapacitások lekötésére. Márpedig az akkori áron 51 millió forintba kerülő Centrum nem számíthatott kis falatnak. A beruházás mértékét talán érzékelteti, hogy 1974-ben Szolnokon a ruházati cikkek forgalma nagyjából 335 millió, a vegyes iparcikkeké pedig 582 millió forint volt.

A legek áruháza

Az új Centrum tehát a pártház és a Vízügyi székház között, egykori apró telkes, földszintes házak helyén épült fel. Azon a területen, amit pár évvel korábban a Hubay és a Tófenék út fogott közre, és amin a Pacsirta út is áthaladt.

Az új áruház nemcsak hatalmas alapterületével tűnt ki a megyében és Szolnokon. Hanem például azzal is, hogy itt működött a város első mozgólépcsője. De itt alkalmazták először az emeleti raktárakat kiszolgáló, külső árulifteket, amelyek közül az egyik, a Vízügyi székház oldalában még a helyén van. Ugyancsak újdonságnak számított a földszint három oldalát körbefogó üvegfal, ami egyrészt azt az érzetet keltette, mintha az utcán lennénk, másrészt kirakattá tette az egész eladóteret. Nem kevésbé volt meglepő az emelet narancssárga négyzetekből álló külső borítása sem. Az utcafrontok felől mára ezek egy része eltűnt vagy befutotta a vadszőlő, másik részét pedig az 1999-es tulajdonosváltáskor fehér anyaggal leragasztották. A belső udvaron azonban még látható néhány eredeti állapotában.

A lassan negyven éves áruház utóbbi másfél évtizede talán nem siker sztori. Az azonban biztos, hogy Szolnok kereskedelem- és építéstörténetében fontos hely illeti a Centrumot. Egyrészt méretei és újszerűsége, másrészt szerkezete és építészeti megoldásai miatt. Arról igazán nem az épület tehet, hogy a városszéli bádogáruházak felépülése és a vásárlóerő megcsappanása miatt fényét vesztette a hajdani Centrum. Ami a város alapításának 900 évfordulóján nyitotta meg kapuit, és talán a következő jubileumra, ismét magára talál.