Konstantin püspök a magasban

2017. november 24.

Szolnok legrégebbi, valós személyről mintázott szobra Schuster Konstantin püspök portréja, amely a róla elnevezett és a Baross utca sarkán álló iskolaépület emeleti fülkéjében látható. A XX. századi magyar történelem ismeretében talán meg se lepődünk azon, hogy körülbelül negyven éven keresztül nem volt a helyén a szobor. Szerencsére Kaposvári Gyula megmentette.

Az 1840-ben pappá szentelt Schuster Konstantint (1817-1899) 1886-ban választották váci püspökké, azaz lett a Szolnokot is magában foglaló egyházmegye feje. Az elmúlt századokban többen is betöltötték ezt a nemes hivatalt, azonban alig akad közöttük olyan, aki Konstantin püspökhöz fogható adományozó lett volna. Már kalocsai kanonokként és kassai püspökként is hatalmas összegeket fordított nemes célokra - például leánynevelő intézet felállítására -, ám váci hivatali ideje alatt ezen is túltett. Egy számítás szerint abban a 13 évben, 1.386.600 korabeli forintot - mai értékén számolva több milliárdot - ajánlott saját jövedelmeiből egyházi és közcélokra.

Többek között az ő nagylelkűségének volt köszönhető, hogy 1893-ban megnyílt a szolnoki Baross utcában, a később róla elnevezett iskola. Élettörténetéből kiderül, hogy 1890-ben bérmaúton járt Szolnokon, és elkeserítette az itteni iskolák zsúfoltsága. Ami részben annak volt köszönhető, hogy az 1868-as, Eötvös-féle népiskolai törvény miatt már minden gyereknek iskolába kellett járnia, illetve a kiegyezést követően Szolnok lakossága gyors ütemben növekedett. E kettővel pedig valószínűleg nem tudott lépést tartani az iskolaépítés, így Konstantin püspök 13 ezer forintos felajánlása nagyon jól jöhetett a városnak. Ebből ugyanis a belvárostól távolabb, a szérűskertek között, de a vasútállomáshoz vezető út mentén felépülhetett egy új iskola, amiben először négy tanító tette a dolgát. Miután azonban gyorsan kinőtték, Konstantinnak köszönhetően kibővítették, így 1898-ra már egészen biztosan elnyerte a ma ismert formáját.

A nagylelkű püspöknek Szolnok városa egy szoborral kívánta kifejezni a háláját, amit még életében, 1898. december 10-én avattak fel az iskolaépület saroktornya alatt. A mellszobrot az a Kapás Sándor (1867), váci szobrászművész készítette, akinek munkásságára még diákkorában figyelt fel Konstantin püspök. Kapás munkái egyébként az Országházon és a Magyar Állami Operaházin is megcsodálhatóak.

Schuster Konstantin püspök szobra az avatást követően, legalább egy fél évszázadon keresztül, nagyjából 1948-ig a helyén lehetett.

A sorsával foglalkozó leírások azonban nem egyértelműek abban a tekintetben, hogy az iskolák államosításával egy időben, avagy csak az időközben Beloianniszra keresztelt intézmény valamelyik szocialista átépítéseivel - külső lecsupaszításával - tűnt el a helyről. Mint Tál Gizella 1989. május 20-ai, a megyei napilapban megjelent cikkében olvasható, Kaposvári Gyulának - a Damjanich János Múzeum legendás igazgatójának - köszönhetően azonban a szobor megmenekült a legrosszabbtól, a beolvasztástól, és valahol a szolnoki múzeum raktáraiban vészelte át a szocializmus évtizedeit.

A rendszerváltás évében pedig az akkor még önálló intézményként működő Beloiannisz Általános Iskola tantestülete úgy döntött, visszakérik az eredeti nevüket, illetve a szobrot is pótolni szeretnék. Csak ekkor derült ki, hogy az nem pusztult el, így az 1989-es iskola-felújítást követően visszakerült a korábban lefalazott, és akkor ismét kialakított fülkébe. Az alatt lévő eredeti márványtábla azonban nem volt ilyen szerencsés, így ma egy 1991-es - a püspök adományozását rögzítő - és egy 1993-as - az iskola alapításának 100. évfordulójára elhelyezett -, nem túl igényes tábla látható a szobor alatt.

Amiket az utcáról nem is könnyű elolvasni, hiszen a táblák és a fülke a szoborral az első emelet magasságában, azaz jóval a fejünk fölött található. Így arról se lehet szó, hogy a püspökre és nagylelkűségre emlékezve olykor koszorút vagy virágot lehessen ott elhelyezni. Holott például idén, Schuster Konstantin születésének 200. évfordulóján jó okunk lett volna erre. Hátha ragadós lenne a példa: a nagylelkű adományozás és a jövőbe, az oktatásba, a tudásba, a kultúrába fektetés.

(Archív képek: MaNDA, VFMK)