Szabad sajtó útja 1. Szolnok

Történészek és politológusok között is vita van még arról, hogy pontosan mit is nevezünk rendszerváltásnak, illetve mettől meddig tartott Magyarország XX. századi történetének ez az elvitathatatlan időszaka. A magam részéről azt a nézetet vallom, hogy a köztárság kikiáltásától (1989. október 23.) nagyjából az első szabadon választott parlament lemondásáig (1994. március) tartott. Azzal, hogy az 1986-os sajtótörvény elfogadása, illetve az 1988. január 1-jével megszüntetett utazási korlátozások (világútlevél, valutalap, bevásárló-turizmus, stb.) már a rendszerváltást előkészítő időszakhoz tartoznak. Leginkább azért, mert a 1989 végéig még egyáltalán nem volt biztos - lásd az itt tartózkodó szovjet csapatok, a moszkvai mozgások, a munkásőrök vagy éppen Grósz Károly fehérterrorral fenyegető beszéde - a folyamat végkimenetele.

Emlékeim szerint Budapesttől távol keveset érzékeltünk a változások előszeléből. Persze nekünk is volt világútlevelünk, 1989. március 15-e már nemcsak az iskolákban volt ünnep, a pártok szolnoki csírái is kezdtek látszani. A helyi tájékoztatást viszont az egy szem megyei napilap, a még csak a Széchenyi lakótelep egy részén fogható városi tévé, és a csak esténként AM-en sugárzó Szolnoki Rádió jelentették. Az utóbbi kettő túl nagy jelentőséggel nem bírt, a megyei napilapról viszont érdemes elmondani, hogy olykor mai szemmel nézve is sok minden - elsősorban a pártállamot nem megkérdőjelező -, akár helyi stikli is megjelenhetett benne korrekt újságírói feldolgozásban. (1989 októberében a helyi SZDSZ megszervezte a Néplap jelképes lefoglalását.)

Ilyen körülmények között igazi különlegesség és újdonság volt az 1989. május 5-én megjelenő Maholnap című, önmagát Szolnok és Pest megyei független hetilapként aposztrofáló sajtótermék. Személyes, érettségire készülő középiskolás emlékem, hogy nemcsak az első számért, de még jó ideig minden lapért meg voltunk őrülve, és előfordult, hogy egy-egy példányt valamelyik környékbeli településen kellett beszerezni, mert Szolnokon már elfogyott. A magam részéről csak ahhoz tudom hasonlítani a Maholnap szolnoki fogadtatását, mint amilyen a Reform című hetilap 1988 őszi megjelenése volt, aminek az első számáért a BNV-n szinte verekedtek az emberek, utána meg találkoztam olyannal, aki minden számát elrakta, gyűjtötte. A Maholnapot nagyon sokáig én is vettem, de nem gyűjtöttem, mert ha a család kiolvasta, ment tovább a szomszédokhoz. Így bár elég komoly rendszerváltás-kori nyomtatvány gyűjteményem van, Maholnapom eddig nem volt. Most viszont egy antikváriumban rábukkantam az első számra.

Ami anno A4-es méretben, 32 oldalon, fekete-fehér kivitelben, 25 forintos áron látott napvilágot. Itt jegyezzük meg, hogy azóta se jelent meg Szolnokon hasonló terjedelmű, helyben szerkesztett újság, és bizony a mai megyei napilap egy-egy száma sincs már ekkora. A 25 forintos ár emlékeim szerint nem volt kevés, a megyei napilapért akkor 4 forint 30 fillért kértek, és talán egy liter benzin 20-22 forint körül lehetett. Újdonságnak számított a tördelés miatt a lap külleme is, ami egyébként az akkor még a megyei pártbizottság és a megyei tanács kiadványaként megjelenő Néplap számítógépein készült.

Merthogy az alapító hatok Jurkovics János, Hortobágyi Zoltán, Varga Sándor, L. Murányi László, Hargitai Lajos, Dede Géza - és a hetedik, a címet kitaláló Egri Sándor - a megyei napilap munkatársaiként ("ifjú törökökként") találták ki a független hetilapot. Mint egy húsz évvel később velük készült cikkből kiderült, a kiadáshoz szükséges pénzt Szolnok környéki szövetkezetek dobták össze, aztán meg a piacra bízták magukat. Azzal együtt, hogy a Maholnap megjelenését az akkor 30-40 ezres példányszámú megyei napilap is köszöntötte - a versenytől a helyi tájékoztatás tisztulását, fellendülését várva -, sőt a következő években is rendszeresen hivatkozott maholnapos anyagokra. A lap és szolnoki sajtó rendszerváltás körüli történetének a feldolgozása még várat magára, az mindenesetre tény, talán három évet ért meg a Maholnap.

Aminek első számát kifejezetten szórakoztató és érdekes átlapozni, már ha valakit érdekel a kor és a korabeli sajtó. A kétoldalas beköszöntő után az állampárt megyei első titkárával (emlékszik még valaki az akkori nagyhatalmú Szabó Istvánra?) közöltek duplakolumnás interjút. De helyet kapott egy Orbán Viktor interjú is Fidesz(l)esen címmel, amire később úgy emlékeztek, mint a majdani miniszterelnökkel közölt első nagyobb, nyomtatásban megjelent beszélgetés. Két egész oldalas képriport is helyet kapott a lapban, meg persze az akkoriban nagyon népszerű helyi visszaélésekről, túlkapásokról, 1945 és 1989 közötti elhallgatott történetekről szóló beszámolók is. Miközben Molnár H. Lajos tollából Ott, túl a rácson címmel fiatalkorú bűnözők romániai világáról jelen meg cikk, de volt benne kultúra is, például Pap Béla tollából a Klub200-at bemutatva. Nem maradhatott el a tévéműsor, a rejtvény, a különböző levelek, sőt a reklám sem. A 32 oldalból 2 oldalt foglaltak el a hirdetések, többek között a K&H Bank, a Sportlétesítmények Igazgatósága és az Épkar'81 GMK szavazott bizalmat a lapnak már az első pillanatban.

Lehet, hogy tévedek, de még sehol sem bukkantam rá a Maholnap - és a kilencvenes évek elején, Szolnokon megjelent többi lap - digitalizált verzióira, így számomra különösen értékes ez az első szám. Az elsősége, Szolnok helytörténetében elfoglalt, immár soha el nem vitatható helye miatt.