Márciusok Szolnokon

Hat évtizeddel ezelőtt is meg tudta tréfálni az időjárás a szolnokiakat. A hosszú tél után 1963. március elején először úgy tűnt, beköszöntött a tavasz. Néhány nappal később azonban ismét mínusz tíz fokra zuhant a hőmérséklet, ami miatt például el kellett halasztani a cukorgyári 1-es számú élelmiszerbolt átadását, az Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) dolgozóit pedig újra fagyszabadságra küldték. A hideg nemcsak az építkezéseket hátráltatta. A Szolnoki Dózsa vízilabda csapata például azért nem tudott edzeni a MÁV strandon, mert a melegvizes kút vizét a járműjavítóba irányították, így a medencét nem tudták 19 fok fölé fűteni. Aztán persze fordult a kocka. Március közepén megérkezett az első égzengés és zivatar Szolnokra, hirtelen olvadni kezdett, ami a Jászságban nagyon komoly árvizet okozott. Szolnoknál pedig hátráltatta, hogy az uszályok meginduljanak a Tiszán, ez nehezítette az építőanyag ellátást, ami miatt csúszott a Kossuth tér "Fradi-ház" építése, pedig két műszakban, éjjel, nappal dolgoztak rajta.

Természetesen a tavasz első hónapja akkor sem volt a nagy beruházások időszaka. A helyiek szempontjából viszont fontos fejlemény volt, hogy több évnyi huzavona után végre elkészült a Tisza szálló kád- és gőzfürdőjének a felújítása - sok szolnoki "fürdőszobája" akkoriban -, amibe az életveszélyes villanyhálózat rekonstrukciója is belefért. Ugyancsak befejeződött a Verseghy könyvtár felújítása, de emiatt a hónap utolsó tíz napjában nem is fogadott látogatókat a múzeum épületében, ahol kicsit több helyet kapott. A Kossuth tér ekkoriban amúgy is a fejlesztések fókuszában állt. Zajlott a tanácsháza földszintjén a házasságkötő terem kialakítása, ahová Pallos József festményét tervezték elhelyezni. Hosszú kínlódás után megérkezett Szolnokra a Munkásmozgalmi emlékmű, amit a helyére emeltek, hogy aztán bő hónapig várjanak a felavatásával. Sőt, 1963 márciusában kezdődött az 1-es számú irodaház tetején a 100 négyzetméteres OTP fényreklám szerelése is, amit a Neon KTSZ szakemberei végeztek.

Tegyük hozzá, hat évtizeddel ezelőtt a figyelmesebbek már sejthették, hogy nem a Kossuth téren lesz Szolnok új városközpontja. Az arra kiírt tervpályázat 28 pályamunkáját ugyanis 1963 márciusában a Damjanich múzeumban mutatták be, bevallva, hogy a pályázat igazi célja az ötletszerzés volt. Végül első díjat nem is adtak ki, csak több második és harmadik helyet, mintegy százezer forint értékben, és tovább folyt a nyomda, ifjúsági ház, pártház, 500 személyes mozi, 800 személyes kultúrház és üzletközpont terveinek az előkészítése, amit 1963 végéig szerettek volna véglegesíteni. Egy kivételével. Az állampárt új székházának a terveit Sallai Mihály, az ÉM Általános Épülettervező Vállalat munkatársa nemcsak elkészítette, de a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat még abban az évben neki is kezdett a kivitelezésnek.

Hatvan évvel ezelőtt a legfontosabb "belpolitikai" hír a tanácsválasztások után az új testületek felállítása volt. Március 5-én megalakult a szolnoki városi tanács, négynappal később a megyei tanács, majd még aznap a járási testület is, amely már az új, Kossuth utcai székházában tarthatta ülését. Nem tudom, mennyire függött össze ezzel, de ugyancsak 1963 márciusában került a városi tanács kezelésébe a Szolnoki Művésztelep, és ekkor érkezett meg a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium engedélye, hogy meghosszabbíthatják a 9-es busz útvonalát, ami így már a vasútállomástól, a reptér érintésével, a szandaszőlősi iskoláig járt. Ami ugye akkor még egy önálló község iskolája volt, így a szandai tanulók nem számítottak bele abba a nyolcezer diákba, akik 1963 tavaszán a szolnoki iskolák padjait koptatták.

Egy évtizeddel később, 1973 márciusában még a mandátuma vége felé járó városi tanács ülésezett, és hagyott iránymutatásokat az áprilisban megválasztandó újaknak. Ezek között az egyik legfontosabb az égető iskolai, óvodai és bölcsődei helyhiány leküzdése volt, a másik pedig Szolnok közelgő 900 éves évfordulójának a méltó megünneplése, ám - mint rögzítették - mindkettőhöz szükséges a lakosság aktív támogatása, a "társadalom széles körű bevonása". És ennek megfelelően tervezték a Kolozsvári úti új óvodát, aminek a helyén 1973 márciusában bontották el az egykori óvodaépületet, ami Szolnok legrégebbi ilyen intézménye volt, hogy a helyén a Mezőgép ne hatvan, hanem százszemélyes óvodát építhessen 3,1 millió forintból rengeteg társadalmi munka mellett. (A mellékelt fotón talán az elbontott épület látható. Posta Julianna fotója.)

Ekkor már zajlott az új vízügyi szakközépiskola - későbbi főiskola az Ady Endre úton - tervezése, amihez 120 személyes kollégium is tartozott, és építését 1973-ban kellett elkezdeni. Már csak azért is, mert a majdani intézmény első osztálya akkor már létezett a Pálfy János Szakközépiskolában, ráadásul a Szolnoki Állami Gazdaság éppen 2,5 hektárnyi területet engedett át a vízügyi iskola tanműhelye és gyakorló területe számára. De ugyancsak zajlott a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző - ma Keró - tervezése, aminek 17 millió forintos beruházását Zsidai Emilné álmodhatta meg, megcélozva a jubileumi átadást.

A Szolnok 900 éves jubileumhoz kapcsolódóan majd fontos lett a 4-es út átadása, amihez elengedhetetlen volt a Kolozsvári úti felüljáró korszerűsítése. Ez 1973-ban gőzerővel, 20 cég részvételével zajlott, és nemcsak a felüljárót, de a hozzá kapcsolódó 2 kilométeres utat is érintette. A korabeli megyei napilapban megjelent tudósítás szerint a helyszínen dolgozók azt vállalták, hogy gyorsabban dolgoznak, így november 7-e helyett már augusztus 20-án átadható lesz a beruházás. Ehhez képest talán kisebb volumenű, de szerintem az akkori szolnokiak szemében sokkal fontosabb volt, hogy márciusban kiürítették a piacteret, az árusoknak a Kolozsvári és az Ady Endre út sarkán jelöltek ki ideiglenes placcokat, és megkezdődött Szolnok első piaccsarnokának az építése. Amiről fél évszázaddal ezelőtt akár tizenegy új, nyilvános telefonfülkéből is be lehetett számolni. Már, ha működtek, ugyanis egy korabeli hír szerint 1973. március elején hiába szerelték fel az új fülkéket, a hónap közepére a bíróság előttit már ki is fosztották és tönkre tették.

Fél évszázaddal ezelőtt is voltak március 15-ei megemlékezések, például az akkor éppen 15 éves Kertvárosi Általános Iskolában, amely a Petőfi Sándor Úttörőcsapat otthona is volt egyben, és ahol 1973. március 15-én avatták fel Papp Lajos szobrászművész Petőfi-emléktábláját. Hogy ezzel mi lett, nem tudom. Azt viszont igen, hogy mi lett a Damjanich uszoda sorsa, amivel kapcsolatban 1973. március 15-én azt ünnepelték, hogy éppen negyedszázada rakta le Zsemlye Ferenc, akkori kommunista polgármester a fürdő alapkövét. Ám mindezeknél érdekesebb két korabeli rövidhír. Az egyik arról számolt be, hogy Budapesten 41 embert vettek őrizetbe március 15-én "nacionalista megmozdulás" miatt. Ma már tudjuk: az állami ünnepségtől független, ellenzéki tüntetés miatt. De, ami ennél is izgalmasabb, az az a hír, miszerint 1973. március 19-én a Centrum pavilon környékén rendszerellenes falfirkák jelentek meg, amelyek felfestésével egy 19 éves, büntetett előéletű szolnoki fiatalembert gyanúsítottak. Mi lett vele?

Bár hatalmas beruházások már nem voltak negyven évvel ezelőtt Szolnokon, azért 1983 márciusában is volt miről beszámolni a helyi lapban. A tervezettnél jobb ütemben haladt a gyógyszertári központ - ma már Béres - 50 millió forintos bővítése. A Tiszán 130 millió forintból új vízkivételi mű épült, amitől a megyeszékhely vízellátásának jelentős javulását várták. Az akkor még Török útinak nevezett általános iskola - ma Kodály - mögött épült az új úttörőház, aminek 1983 decemberére kellett elkészülnie. Közben elkezdődött a Fehérkereszt patika felújítása, az új szandaszőlősi orvosi rendelőben pedig gyógyszertári szobát alakítottak ki a városrész ellátása érdekében. A mai Tószegi úton a Mezőgép építette az új szociális blokkját, amiben étterem, öltözők és fürdők kaptak helyet, a Számítástechnikai Ügyvitelszervezési Vállalat (SZÜV) legeredményesebb megyei egysége számára pedig a József Attila és a Hunyadi utcák kereszteződésénél épült új székház. Ezekhez képest talán apróság, de 1983-ban láttak hozzá az SZTK és a Pelikán közötti placcon a 88 férőhelyes parkoló kialakításának is.

És akkor még néhány szolnoki érdekesség a múltból. Tudták, hogy negyven éve még Szolnok testvérvárosa volt Zugló? Ennek a kapcsolatnak a negyedszázados jubileumát Szolnok háromnapos budapesti bemutatkozásával ünnepelték 1983 márciusában. A szolnoki ÁÉV építette Zugló legszebb óvodáját, sőt egy tér is viselte Szolnok nevét, aminek rendbetételét ugyancsak Tisza-parti cégek végezték. Talán nem kevésbé érdekes, hogy 1983-ban 240 darab lift működött Szolnokon, amelyek közül 120 lakóházakban teljesített szolgálatot. Ugyanebben az évben a Sütő utcában megnyílt a Nádas presszó, március 4-én Szolnokról közvetítették a Játék és muzsika tíz percben című rádiós, komolyzenei vetélkedőt, a hónap végén pedig Skála angyalai címmel rendeztek divatbemutatót a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, amin a Nevada együttes mellett Cserháti Zsuzsa és Komár László is szórakoztatta a közönséget.