[1xvolt]

Húszéves szandai főiskola-történet

2019. január 29.

Néhány évtizeden keresztül Szandaszőlős egyetemi város volt. A hazai katonai felsőoktatás egyik fontos helyszíne, a repülős képzés fellegvára. Erre is emlékeztet a Felhőlovagok című, 2000-ben megjelent kiadvány, ami leginkább csak a rendszerváltás előtti évek történeteit kapirgálja.

A szolnoki repülőtisztképzés félévszázados története alcímmel, a Honvéd Kiadónál jelent meg 2000-ben a Felhőlovagok 1949-1999 című kis kiadvány, ami néhány napja akadt egy antikváriumban a kezembe. A kis füzetecske a címe alapján jóval többel kecsegtet, mint amit végül valóra tud váltani. Persze nem várható el egy alig nyolcvan oldalas kiadványtól, benne szűk ötvenoldalnyi szöveggel, hogy valóban felöleljen, és alaposan fel is dolgozzon ötven évet. De azért elsőre nem gondoltam, hogy egy ilyen jeles évfordulón is csak a felszínt kapargatták. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a valamiért három szerző és két szerkesztő nevével fémjelzett kiadvány viszonylag sok olyan adatot és tényt is tartalmaz, amelyeknek Szolnok szempontjából helytörténeti jelentőségük van.

Azt is érdemes rögzíteni, hogy bár kerek évfordulóra adták ki ezt a füzetet, leginkább a rendszerváltás előtti időszakkal foglalkozik, és csak futólag érinti azokat az éveket, amikor például a felsőoktatási törvényben is nevesítették a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolát. Leginkább talán azért, mert a feldolgozott időszak utolsó éveiben az önálló intézményből előbb a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egyik kara, 1997-re pedig már csak intézete lett. Az utolsó repülőgép-vezető csoport pedig nagyjából a félévszázados jubileum évében hagyta el a "szandai egyetem" előadótermeit.

Az mindenesetre érdekes, hogy magának az intézménynek a létrejötte milyen szinten függött össze a szolnoki repülős hagyományokkal, a már 1939-ben építeni kezdett repülőtérrel, illetve a hidegháború őrületével, a kommunista hatalomátvételt követő erőltetett katonai fejlesztésekkel. Ami közel fél évtizeden keresztül arra a mából nézve megrázó alapvetésre épített, hogy Magyarországnak 200 ezres hadseregre van szüksége, és a kitörő harmadik világháborúban évente 200 ezer embert fog elveszteni az ország. Ennek a hisztériának volt köszönhető, hogy a második világháborúban tönkrement, majd a negyvenes évek végétől a régi tiszteket parkoló pályára állító hadseregnek égető szüksége lett - nem mondom, hogy jól képzett - tisztekre. Így 1949-ben tizenöt tisztiiskolát hoztak létre az országban, köztük a Kilián Repülő Hajózó Tiszti Iskolát Szolnokon, azaz Szandaszőlősön. Tehát megszületett annak az intézmények az őse, amit a nyolcvanas években "repülőtisztiként" emlegettünk.

Számomra roppant érdekes, hogy Nagy Imre első miniszterelnöksége idején visszavettek a tempóból, és a tizenöt intézményből négy maradt, köztük a szolnoki. Hogy 1956-ban mi történt ott, arról pont annyira nem beszél ez a kiadvány, mint mondjuk a névadóról vagy a névválasztásról, ami mégiscsak negyven éven keresztül kísérte az intézményt. Persze tíz évvel a rendszerváltás után a szocialista évekkel sem nagyon kezd semmit ez az intézménytörténet, amire egyetlen május elsejei fotó utal, amin feltételezhetően a főiskola vezetői lépkednek a szolnoki Kossuth téren, a tanácsháza előtt felállított dísztribün előtt.

A Felhőlovagok című kiadványból magyarázat nélküli tényként olvasható ki az is, hogy 1957 és 1961 között szünetelt a képzés a szolnoki intézményben. Sőt 1967-ig, amikor a három katonai felsőoktatási intézményünk egyike lett a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola, a szandai bázison komolyabb fejlesztés, építkezés sem történt. Majd elindult a felfutás, amit a korszerű oktatási épület, a tanműhely, majd a sportlétesítmények alapoztak meg. A kiadvány egyik szerzője úgy fogalmaz, hogy körülbelül 1972-re lett igazi felsőoktatási intézmény a főiskolából, ahol 1961-től azért közel kétezer tiszt végzett. És, hogy csak egy újabb érdekességet ideszúrjak: közülük az 1968-ban végzős évfolyamot nem augusztus 19-én, a szokásos budapesti tisztavatáson avatták, hanem augusztus 4-én, Szolnokon. Merthogy akkor a katonai vezetés már tisztában lehetett azzal, hogy bármelyik pillanatban megindulhat Csehszlovákia megszállása.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az igazi aranykor a nyolcvanas években lehetett Szandán. Amikortól például a nem katona oktatók a felsőoktatásban elfogadott címeket - adjunktus, docens - viselhették, 1983-tól pedig egyetemi doktori minősítést is kiadhattak a néphadsereg ilyen intézményei. De ebben az idősben indult a helikopter-vezetőképzés, 1985-ben pedig a repülőgép-szerelő és repülőgép-műszerész tiszthelyettes iskola a Kiliánon. Emlékeimben az él, hogy miközben a többi katonai felsőoktatási intézményt kicsit lesajnáltuk, nem a legjobbak jelentkeztek oda, Szolnokra rang volt bekerülni és járni. Ami aztán a rendszerváltás után szép lassan elsorvadt.

Hogy mi történt az elmúlt húsz évben a repülőtéren, van-e ott még bármiféle tisztképzés vagy iskola, nem tudom. Csak gyanítom, hogy nincs. Ami valahol érthető is, hiszen az elmúlt harminc évben alaposan átalakult a magyar hadsereg, amihez a katonai oktatási rendszernek is igazodnia kellett. Azért persze szívből remélem, hogy ha nem is a szolnoki repülőtisztképzés indulásának hetvenedik, de mondjuk, a hetvenötödik évfordulójára elkészül majd egy komoly monográfia, ami nagyon alaposan feldolgozza a Kilián történetét. Ráadásul pontosan úgy beleágyazva Szolnok történetébe, mint ahogy az az intézmény sok évtizeden keresztül beágyazódott a város hétköznapjaiba.

(A katonai repülőszakember képzés Szolnokon 1967-1996 című, 2017-ben megjelent könyvet nem tekintem a 2019-ben 70 éves intézmény történetét feldolgozó kiadványnak!)

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Tisza-part fák nélkül
Az ötvenes évekre jellemző silány papírra nyomtatott képeslaphoz használt fotót a Tisza-parton ma is álló, igaz már nem működő tárház tornyából készíthették néhány évvel a háború után. Legalábbis azt gondolom, hogy a folyó menti fák a harcoknak eshettek áldozatul, pótlásuk pedig akkor még nem kezdődött el.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Fiú rossz helyen
A Megyeháza és Technika Háza között lassan öt évtizede gubbaszt egy kő kisfiú. Sokáig újságosbódé takarta, és ma sem szívderítő a környéke. A vicces fiatalok azonban egy ideje leszoktak arról, hogy hétvégenként megfordítsák. Az alkotásnál érdekesebb az alkotója.

A Szoborpark további képei