[1xvolt]

Évtizedes nyár

2022. augusztus 24.

A hatvan évvel ezelőtti szolnoki nyár is meleg volt, a helyi napilap 1962. júliusi és augusztusi számai is szárazságról és 34 fokos melegről számoltak be. Közben akkor is zajlott a színház felújítása, kevés volt a strandférőhely, és karikatúrák meg hirdetések is hozzátartoztak a tájékoztatáshoz.

Ha fellapozzuk a hatvan évvel ezelőtti megyei napilapot, akkor óhatatlanul szembesülni fogunk a szovjet mezőgazdaság, ipar és tudomány nagyszerű eredményeivel, így például az első kettős űrrepülésről, azaz a Vosztok 3 és 4 útjáról. Mindezek fényében talán nem is meglepő, hogy 1962 júliusában nem egy konkrét bringamárkát reklámoztak a helyi lapban, hanem általánosságban szovjet kerékpárok vásárlására próbáltak ösztönözni. Ez nem lehetett egyszerű, hiszen a hatvanas évek elején 1120 forint majdnem kéthavi bérnek felelt meg. Ugyanakkor, ha jobban megnézzük ezt a reklámrajzot, készítője elrejtett benne némi iróniát, amely visszatükrözi a korabeli, szocialista kereskedelmet. Lehetet kerékpárt kapni, de nem biztos, hogy olyat, amilyen kellett. A rajzolt hölgynek is csak egy férfi bringa jutott.

Akadtak persze olyan hirdetések, amelyeket a mából lehetetlen megérteni. És nemcsak azért, mert nem egy márkát vagy terméket, hanem tulajdonképpen egy árufajtát hirdettek. Mint például a helyi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat nem túl figyelemfelkeltő, és mindössze egyszer megjelent szöveges reklámja, amely ismeretlen márkájú és származási helyű, negyedkilós kakaót kínált 22 forint 50 fillérért. Zseniális, vagy csak általam már nem érthető "reklámfogással". Kakaókúra? Mintha orvosságról vagy valami étrendkiegészítőről lenne szó. És nem a boltostól, hanem orvosi rendelvényre a gyógyszerésztől lehetett volna beszerezni. Tényleg kíváncsi lennék, mi lehetett a Kakaókúra mögött, mert az én gyerekkori emlékeimben már inkább korlátozni próbálták a mértéktelen kakaófogyasztást a benne lévő cukor miatt.

Tudom én, hogy hat évtizeddel ezelőtt sem minden úgy volt, ahogy az újságokban megjelent. (Történelmi ismeretek birtokában erősen ajánlanám tanulmányozásra a hatvanas évek újságjainak politikai töltetű írásait, tényleg, bele tudunk lépni újra ugyanabba a folyóba!)

Szóval a mellékelt karikatúra a maga módján arra akar utalni, hogy nagyon drága a friss zöldség a szolnoki piacon. Ugyanakkor - szintén a maga módján - azt is érzékeltetni próbálja, hogy ez a legnagyobb probléma. Tessék megnézni a rajzolt hölgyek elegáns ruháját! Vagy felsikítani az autóra vonatkozó megjegyzés kapcsán. A magántulajdonú személygépkocsi 1962 nyarán ugyanis ritkább volt Szolnokon, mint a megfizethető áron beszerezhető primőr. Az akkori apróhirdetésekben például összesen egy Moszkvics 402 és egy Skoda Spartak hirdetésre bukkantam. És nagyjából ennyi írás jelent meg személygépkocsikról a szemlézett két hónapban.

Úgy tűnik, vannak dolgok, amik évtizedek alatt sem változnak. Legalábbi nekem ez jutott eszembe a következő három karikatúráról, amelyek a Néplap 1962. júliusi és augusztusi számaiban jelentek meg. Az első a főnökök, a fölöttünk állók bírálatáról szól: nem szemtől szembe, csak úgy az üres szobáknak. Az persze erről a rajzról nem derülhet ki, hogy a dühös "polgár/elvtárs" miért csak az üres íróasztalnak mert panaszkodni, de talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom: örökérvényű rajz, akár ma is betehető lenne bármelyik lapba.

Miként hatvan év távlatából is ismerősök lehetnek azok a főnökök, akiknek a beosztottjai akkor pihennek igazán, ha a nagyhatalmú - egybe defektes - ember nincs a közelben. Azt gondolom, ezt a rajzot is minden évben újra és újra el lehetne sütni, rendszertől és várostól függetlenül.

És, hogy a kortalan párhuzamokat teljesen csúcsra járassam, álljon itt a megyei napilap Jászkun Kakas című, akkoriban kéthetente jelentkező humoros mellékletének (olykor 1 oldal, máskor 2-4) egy 1962. augusztusi rajza. Szintén bármikor elővehető lenne, legyen szó közbeszerzésről, tanácselnök választásról, főispáni hivatalba kerülésről. Mert tudjuk, hogy Magyarország nem a képességek és a rátermettség, hanem a rokonság, a kapcsolatok földje. Mi tudunk ilyen alapon válogatott focistát, színészt, énekest, sőt osztályvezető főorvost is választani. És de, a kiskutya meg a nagykutya ezen a téren hiába ugat.

És akkor következzenek helyspecifikus, kritikai hangütésű karikatúrák hatvan évvel ezelőttről.

A Kádár-kor legsötétebb éveiből, a munkásőrök bakancsai által fenntartott diktatúrából, amikor az újságírók kérdéseikkel még meg merték zavarni a rendszer működését, és a pártirányítás alatt álló szerkesztőségek vezetői kritikus rajzokat is meg mertek jelentetni. És mindezekért nem kiáltották ki őket a város ellenségének. De hát változnak az idők, a demokrácia csak más. Nem?

Rajzon lehetett gúnyolódni azon, hogy a hatvanas évek elején már 45 ezer lakosú Szolnokon nem volt elegendő óvodai, bölcsődei férőhely. Miközben a város és a városban működő vállalatok pénzéből, valamint a szolnokiak társadalmi munkájának köszönhetően sorra bújtak ki az oktatási intézmények a földből. De hát az újságíróknak semmi nem volt elég.

Cikizni lehetett a helyi áramszolgáltatót, mert képesek voltak az Alcsi városrészbe elhelyezni a pénztárukat. Persze ennek a rajznak van egy további szolnoki specialitása. Az, hogy a hatvanas évek elején valóban el lehetett jutni az Alcsi városrészbe vonattal. Simán előfordulhatott, hogy valaki a gyártelepek környékéről - a Piroska úti megállót használva -, a romos nagyállomáson átszállva, vonattal jutott el a Verseghy és a Mester utcák találkozásánál lévő állomásra. Merthogy Szolnok ilyen nagy város volt hatvan éve.

Akkoriban szóvá lehetett tenni azt is, hogy a város egyik legnagyobb beruházása, a háztartási földgázvezeték-hálózat kiépítése a tervezettnél lassabban haladt. Igaz, közben folyamatosan hírt adott a kommunista napilap arról, hogy éppen mi akadályozza a gázszolgáltatás indítását, kezdve valami nyomáscsökkentő szállításától a lakásokban felszerelhető tűzhelyek hiányáig. Ez még úgy is téma volt, hogy a beruházás jelentős részét nem a város fizette. Illetve az első években csak Szolnok belvárosát érintette, hiszen a Kossuth tér és a Ságvári körút házai voltak az elsők, ahová a kényelmes vezetékes gáz először megérkezett.

Hatvan éve is voltak soha el nem tűnő témák. Kész csoda, hogy Szolnok első lakásszövetkezeti beruházása nem vette el örökre a helyiek kedvét attól, hogy ilyen konstrukcióban próbáljanak lakáshoz jutni. Meg az is, hogy a Bálvány utcai házakat kivitelező cégek nem mentek csődbe, hiszen bizonyították: sok mindenhez értenek, házépítéshez például nem. Bár az igazságnak annyival tartozunk, hogy egy idő után bírósági ügy lett a Bálvány utcai silány minőségű lakások építéséből, és ha az emlékeim nem csalnak, letöltendő börtönbüntetést is szabott ki a szocialista bíróság. Igaz, ez nem sokat segíthetett a Bálvány utcaiakon, akik persze nem menekültek el a lakásaikból, hanem rendbe hozatták, ami az építőknek nem sikerült, és így az ma is Szolnok egyik legkellemesebb mini lakótelepe.

Az az érdekes, hogy nem mindegyik rajzhoz találtam meg a hírt, ami inspirálta a korabeli karikaturistát. A Bálvány utcai problémák megkerülhetetlenek voltak, a Magyar utca 1962-es gondjaira viszont a véletlen útján bukkantam. Július elején ugyanis a Magyar utcai sörpalackozóról közölt kis színes anyagot az újság. A témája leginkább a sörellátás volt, benne olyan érdekességekkel, hogy melyik faluban fogy a legtöbb sör (Tiszavárkony). A cikk végén azonban van egy fordulat, ami a palackozó vezetőjének panasza. Tudniillik botrányos állapotban volt a Magyar utca, így naponta egy kisebb falu sörfogyasztásával vetekedő mennyiségű üveg tört össze a teherautók platóján. Feltételezem, ezt követően álltak neki a Magyar utca felújításának, de az augusztus végére sem készült el. Ez a rajz ugyanis 1962. augusztus 31-én jelent meg.

És nehogy valaki azzal vádoljon, hogy visszasírom a Kádár-kort, amikor így lehetett viccelni a problémákkal. Eszem ágában sincs újra egy olyan világban élni, ahol ugyanolyan női ruhákat és kosztümöket, férfiöltönyöket és kabátokat árulnak minden boltban, ugyanazon az áron. Még akkor sem, ha "szolid és pontos a kiszolgálás". Nekem valahogy jobban bejön, ha márkák, üzletek, árak versenyeznek értem és másokért is. A verseny, a szabadverseny ugyanis sok mindennek a mozgatója és előre mozdítója lehet.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Beloiannisz 3. hátulról
A Magyar Nemzeti Levéltár szolnoki intézményében őrzött 1973-as fotósorozat több darabját bemutattam már. E kép értékét azonban nem a szolnoki KMP szervezet megalakulásának helyszínéül szolgáló épület hátsó frontja adja, hanem hogy maradt fotó a Csarnok utca 2. számú házról is.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Havi 3 milliós pazarlás
Eltelt egy újabb hónap. Újabb 20 nap, összesen 160 órájában, nagyjából 40 helyről közel 2 millió forint parkolási díjat nem szedett be a város, a minimum 50 millióba került, azaz havonta nagyjából 1 milliós kamatveszteséget termelő beruházásból. Szóval havi 3 milliónk megy pocsékba, mert valakik "jól dolgoznak". Ha így haladunk, még kampánytéma is lesz a Tabánban 2022 júliusában elkészült, de azóta is lezárt parkolóból. Mi lehet a titok, amihez nincs köze a havi 3 milliót fizetőknek?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Vándorló szobor legendával
Bő másfél évszázada áll a Hetényi Kórház különböző pontjain Szomor László Kígyóölő című alkotása. Elhelyezésének eredeti terveiről éppúgy van legenda, mint arról, hogy a kompozíció csak a betegség legyőzéséről, avagy a kommunizmus egyik áldozatáról szól-e.

A Szoborpark további képei