Évtizedes decemberek

Az év utolsó hónapja évtizedekkel ezelőtt sem a nagy építkezésekről és milliárdos beruházásokról szólt, sokkal inkább az adott év terveinek teljesítéséről illetve a jövőre vonatkozó álmok bemutatásáról. Hat évtizeddel ezelőtt például csak az ártéri Tisza-híd - "százlábú híd" - főtartóinak az összeállításáról illetve az épülő Kertvárosi Művelődési Házról számolhatott be a helyi napilap, mint éppen zajló beruházások. Ugyanakkor megírták, hogy 1961-ben 800 lakásba vezették be Szolnokon a földgázt, igaz a gázfogadó állomás átadásának késlekedése miatt csak a következő évben lobbanhatott fel a láng. Az akkori óév eredményei közé tartozott, hogy Szolnok lakossága, társadalmi munkában 4 ezer négyzetmétert parkosított, a tervek közé pedig a város 5 éves csatornázási koncepciója, amire 1965-ig 337 milliót kívánt fordítani a helyi tanács. És persze álmokból sem volt hiány. Kész tényként kezelték, hogy a Rékasi úton, a II. számú irodaházzal szemben - tehát a későbbi Május 1 ruhagyárral átellenben - 480 gyermek elhelyezésére alkalmas gyermekváros épül 1963-67 között. A nagyszabású tervek 80 fős óvodáról, 240 fős általános iskoláról, 120 fős középiskoláról, 220 fős csecsemőotthonról, 800 személyes konyháról és 18 nevelői lakásról szóltak, mintaként a Fóti Gyermekvárost említve.

Öt évtizeddel ezelőtt, 1971. december 7-én nyitotta meg kapuit Szandaszőlősön a Bőség ABC, ami a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ első öt, modern Alapvető Beszerzési Cikkek (ABC) üzletének - Jólét, Munkás, Vosztok, Ifjúság - az egyike volt, ami akkor 5,5 millió forintba került, 35 új munkahelyet jelentett és havi 2 milliós forgalmat vártak tőle. Ugyancsak "szalagot lehetett átvágni" a Ságvári körúti iskola melletti két 100 személyes "faház" óvodánál is, amelyeket részben az életveszélyessé váló Kolozsvári úti intézmény kiváltására szántak. Ugyanakkor jó ütemben épült a szolnoki kenyérgyár - a mai Béres Gyógyszergyár helyén -, a Szolnoki Nyomda területét pedig már szanálták a Vöröscsillag úton, a következő évi beruházáshoz. Szintén a megvalósításhoz közeli tervek között írtak a Magyar Autóklub új, 3,5 millió forintba kerülő telephelyéről, aminek átadásáig a Gólyánál lévő KPM telepet használhatták. (Hogy ez hol volt, nem tudom.) Öt évtizeddel ezelőtt úgy tűnhetett, csupán álom marad az új Megyei Művelődési és Ifjúsági Ház felépítése, hiszen az épület első két terve 79 és 82 milliós költséggel lett volna megvalósítható, miközben a beruházók csak 65 millió forintot tudtak volna összeszedni. Ma már tudjuk, hogy ha más helyszínen is, és kétszer ilyen drágán, de megépült az MMIK, viszont csupán álom maradt az az 1971-ben megfogalmazott megyei településfejlesztési terv, amely Szolnok lakosságát 2000-re 100 ezer főre prognosztizálta.

Negyven évvel ezelőttre lecsengtek a nagy szolnoki beruházások, bár a papírgyárban épp 6 milliárd forintos rekonstrukció zajlott. A Széchenyi lakótelep is folyamatosan épült, amihez elengedhetetlen volt a víztorony kivitelezése, ami 1981 decemberében már túl volt az alapozáson. Ezeken kívül azonban csak egy aprócska könyvesbolt megnyitásáról a Tallinn városrészben, illetve az akkor már harmincéves Ságvári körút burkolatának a cseréjéről számolhatott be a megyei napilap. Valamint a Városi Tanács Útfenntartó Üzemének karácsony előtt is zajló munkájáról, aminek köszönhetően normális járdák épültek az 1979-ben átadott Skála és az 1981-ben elkészült olajos irodaház között, amiket ma is használunk.

A december természetesen régen is az ajándékozásokról szólt, amihez 1961-ben minden bizonnyal nagyban hozzájárult a Beloiannisz út elején átadott rádió és televízió mintabolt. Vagy a szolnoki hangszerbolt, ahol karácsonyig 40 tangóharmonikát értékesítettek, miközben 60 ezer forint értékben hanglemez is elkelt. Csak összehasonlításként: abban az évben a szolnoki férfiak 1,5 millió, a nők 2,85 millió forintot költöttek a helyi fodrászoknál, a cipészeknél 830 ezer forintért csináltattak új lábbeliket, a szabók szövetkezetnél pedig 7 milliót költöttek ruhákra. Akkor, amikor egy aranyhegyű, kínai, Parker-rendszerű töltőtollat 185 és 312 forintért lehetett megvásárolni. Viszont már akkor is volt lehetőség előrendelésre: a "Hatvanasban" 15 ilyen karácsonyi ajándékcsomagról számoltak be. A Tempó szövetkezet pedig házhoz menő télapókról gondoskodott a Hubay úti irodájából, amit akkor még négyjegyű számon lehetett tárcsázni.

És, ha valaki azt gondolná, hogy az árurendelés valami új találmány, akkor érdemes 1971-es hirdetéseket idézni. A Centrum Pavilon Áruház ötven évvel ezelőtt szinte minden héten megjelentette csomagküldő szolgáltatásáról szóló reklámját, ami arról szólt, hogy levelezőlapon például TV, hűtő, de akár motorkerékpár is rendelhető tőlük, amiket házhoz szállítanak. El nem tudom képzelni, mennyien éltek ezzel a lehetőséggel, és hogy működött, már ha működött egyáltalán. (De, ha valakinek vannak erről személyes emlékei, ossza meg velem!) Az öt évtizeddel ezelőtti újságokat lapozgatva az ajándékozás terén is egyértelműen látszik a magánhasználatú autózás előretörése, hiszen például az Ideál Kereskedelmi Vállalat (IKV) József Attila út 4. szám alatti, akkor új gumiáruk boltját azzal hirdették, hogy férfi ismerősöknek a legjobb ajándék az autóápolási cikk. Amiben nem kételkedem, bár akkoriban sokan csak álmodozhattak a saját autóról. A Várkonyi téren rendezett országos használt autó börzén is csak ötven eladó járgányt kínáltak, köztük 100 ezer forintért egy 850-es sport FIAT-ot. (Ilyen autó látható egy 9 évvel későbbi szolnoki kártyanaptáron is.) Csak az ár érzékeltetése érdekében jegyezzük meg, hogy a Képcsarnok Vállalat szolnoki üzlete egész évben 2,5 millió forintos forgalmat bonyolított, amiből 800 ezret a karácsonyi időszak termelt meg.

Négy évtizeddel ezelőtt is tartottak autóvásárt a Várkonyi téren, de 1981-ből már sokkal érdekesebbek voltak számomra a szolnoki kulturális programok, mintsem a vásárlásra ösztönző reklámok. Merthogy 1981 decemberében Kovács Lajos főszereplésével mutatták be Szolnokon a Hamletet, miközben a színház új szolgáltatásként, a vasárnap délutáni előadásokhoz gyermekmegőrzést vezetett be. A Paál István rendezte Shakespeare darabban egyébként a frissen végzett Fehér Anna és a nyolcvanas években rengeteg magyar filmben feltűnő Andorai Péter is szerepelt. (Erről az MTI is őriz képet.) És, ha ez nem lett volna elég, a társulat gyerekdarabot játszott a Tallinn filmszínházban, miközben Földes László Hobó kétszer is járt Szolnokon, ahol 1981 decemberében East és Fermat koncertet is rendeztek a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban.

Színházi szempontból nem volt kevésbé erős az ötven évvel ezelőtti decemberben sem. Abban az évben is bemutatták Szolnokon Csehov Sirályát, Székely Gábor rendezésében Nyinát Bodnár Erika, Polinát pedig a még két évtizeddel később is Szolnokon játszó Koós Olga alakította. És, ha ez nehéz lett volna a korabeli nézőknek, természetesen akkor is kaptak könnyed előadást: Oscar Wilde és Bágya András Hazudj igazat című zenés vígjátékát Bor József állította színpadra többek között Szombathy Gyula és Ujlaky László szereplésével. Miközben a Vegyiművek Művelődési Háza Bálint Andrást látta vendégül, a Damjanich Múzeumban 18 művész 60 alkotásával megnyílt az akkor hagyományos Téli tárlat, a Tisza moziban pedig Beat matinék indultak, ahol az egy órás koncertet filmvetítés követte.

Nyugodtan kijelenhetjük, hogy szórakozási lehetőségek terén a hatvan évvel ezelőtti Szolnokon is volt miből válogatni. Az akkor éppen tíz éve önálló társulattal bíró Szigligetiben - ahol 1951 óta 144 bemutatót tartottak, 2400 alkalommal Szolnokon, 1600-szor pedig a megye más településein léptek fel - vígjátékkal, a Minden férfi gyanús című zenés darab premierjével zárták az évet, miközben a járműjavító színjátszói Till Attila rendezésében a Liliomfit vitték színre. Persze az év végéhez közeledve a többséget talán már az izgatta, hol és főleg hogyan töltheti a szilvesztert. Egy korabeli cikkből kiderül, hogy nem volt könnyű helyzetben az Országos Szórakoztató Zenei Központ szolnoki kirendeltsége, ahol bár 970 állandó és kisegítő (magyarul alkalmi) zenész fellépéseit szervezték a megyében, gondot jelentett a decemberi igények kielégítése. Jól mutatja, hogy például a megyei tanács dolgozói kénytelenek voltak pesti zenészek műsorára mulatni 1961. december 31-én. Akkor, amikor a Tisza szállóban előre eladtak 550 helyet szilveszterre, és újdonságként a pohár pezsgő lehetőségét is bevezették. És a végére egy sportos szórakozás: a Szolnoki Vörös Meteor a Magyar Nemzeti Bank Magyar utcai épületének udvarán nyitott hatvan éve, december közepén jégpályát, ami öltözővel, melegedővel és zenével várta 9 és 12 valamint 15 és 19 óra között a szezonbérletet váltókat.