[1xvolt]

Édes ízek 1959

2024. január 11.

Tizenhét vendéglőt, éttermet és cukrászdát jelöl Szolnok 1959-es térképe, amelyek közül eredeti nevén ma már egy sem működik. Ha valaki az ötvenes évek végén a Szabadság tértől elsétált a vasútállomásig, 5+1 cukrászdába térhetett be. Muskátli, Kedves, Tiszavirág - eltűnt nevek és helyek.

Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, Szolnok 1959-es térképe nemcsak az ipari üzemekkel és a laktanyákkal bánt diszkréten - miként erről a második világháború utáni első várostérkép kapcsán korábban már írtam -, hanem a vendéglátás "aljának" tekintett kocsmákkal és talponállókkal is. Ilyenek ugyanis nem szerepelnek a tizenhét jelölt és felsorolt szolnoki vendéglátóipari-egység között, holott szerintem például a Kisgyepi kocsma a Thököly és a Sárkány utcák sarkán - ma autókereskedés van a helyén -, hat és fél évtizeddel ezelőtt biztosan fogadta kuncsaftjait. A helyi földművesszövetkezet története kapcsán pedig utalásokat találtam egy, az Almási Kertvárosban - ma már csak Kertváros - működő kocsmára, ami a hatvanas évek elején több szempontból is zűrös helynek számított. Ugyanakkor az is világos, hogy a lakosságában és a bejárók számában szaporodó várost tizenhét vendéglővel és cukrászdával nem lehetett ellátni. Legfeljebb egy szocialista nagyváros nem verte nagydobra az ilyen, szocialista embertípushoz méltatlan egységeit. (Mellékelt kép: Fortepan.hu 218843)

Az 1959-es Szolnok térképet böngészve a leginkább szembeötlő, hogy milyen sok cukrászda működött a városban. Ha valaki például elindult a belvárosi Tisza-híd felől a vasútállomáshoz, akkor a Kossuth utca páros oldalán a Muskátli cukrászdába ülhetett be először. Jó forgalma lehetett a helynek, hiszen közvetlenül az Úttörőház - előbb Kaszinó, később Technikaháza - melletti földszintes épületben működött, aminek helyére a hatvanas évek közepén húzták fel a megyei tervezővállalat székházát. Nem tudom, így volt-e, de a hely forgalmát növelhette, hogy akkoriban a helyközi "buszpályaudvar" még a Szabadság téren és környékén volt, így talán sokan a buszuk indulása előtt is beugrottak a Muskátliba mondjuk, egy fagyira. (A mellékelt fotó jobb szélén látható a hely.)

Nem sokkal távolabb, a Magyar utca és a Kossuth tér kereszteződésében működött a Kedves cukrászda. Ott, ahová 1963-ban a Magyar utcát lezáró társasházat építették, azon belül is nagyjából a mai lottózó helyén. Egyes visszaemlékezők szerint ennek a cukrászdának a kerthelyisége a Magyar utca másik sarkán, a városháza mellől a háború után lebontott földszintes házak helyén volt. A városról 1961-ben készült légifelvételen ez nem látható pontosan, bár kicsit tényleg olyan az a telek, mintha asztalok állnának rajta.

Mindenesetre, ha valakinek nem felelt meg a Kedves, és nem a főutcán akart fagylaltozni, akkor csak egy kis kitérőt kellett tennie a Ságvári úton - akkor még nem körút, hiszen nincs kiépítve a Zagyváig -, és betérhetett az 1959-ben már Tündének nevezett néhai Kádárba. Erről a helyről két dolgot érdemes megemlíteni. Háború utáni nevét állítólag a vendéglátóvállalat valamelyik főnökének a kislányáról kapta (cáfoljanak vagy igazoljanak!), illetve az 1959-es térképen jelölt éttermek és cukrászdák közül kettőből ez az egyik, amelyik ma is vendégeket fogad.

Visszatérve Szolnok "főutcájára" és az ottani cukrászdákra, az 1959-ben már Beloiannisznak nevezett mai Baross utca elején is mindjárt lehetett "édes bűntanyát" találni. Mégpedig a Csarnok utca sarkán, azaz a Sütő utcával szemben, nagyjából a mai Agóra előtt, a négysávos út helyén. Ez volt a Tiszavirág cukrászda, amiről pedig azt érdemes megemlíteni, hogy csak valamikor a második világháború után nyithatta meg kapuit, hiszen abban a földszintes házban - részben - Kalmár Mór varrógépeket és kerékpárokat is forgalmazó kereskedése működött. Feltételezem, addig, amíg gettó nem lett a környékből. Magát a cukrászdát 1973-ban zárták be a 4-es főút átkelési szakaszának építése miatt, aminek maga a ház éppúgy áldozatául esett, mint a Hősök teréig valamennyi épület a páratlan oldalon. (Fotó: MNL Szolnoki Levéltára)

Amennyiben a korabeli sétálónak az eddig felsorolt cukrászdák nem feleltek volna meg, akkor már csak a Zrínyi utcáig kellett elsétálnia, hogy újabb nyalakodási lehetőséget találjon. Persze nem tudom, hogy a Délibáb - aminek a helyén ma kézművesbolt található - valóban cukrászda volt-e 1959-ben, mert a hetvenes évek elején már rosszhírű "kocsmaként" írt róla a helyi lap. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a "főutca" házszám szerinti legutolsó cukrászdája, a Sport - ma biztosító van a helyén - még a nyolcvanas évek közepén is működött. Bár azt hiszem, akkor már nem voltak táncos rendezvények a kerthelyiségében, amire nemcsak sok, egykori szolnoki fiatal emlékszik szívesen, de az 1959-es térkép készítői is fontosnak tartották megjegyezni: "nyáron tánc". Egyébként ez volt az a hely, ahol maga Illés Lajos is szolgáltatott zenét, igaz, akkoriban még nem létezett a később legendássá lett együttese. (Fotó: Fortepan/Kádár Zoltán)

A fent felsoroltakon kívül egy további cukrászdát jelölt a 65 évvel ezelőtt megjelent Szolnok térkép, a Temető utcai Gyöngyvirágot, nagyjából a mai óvodával szemben. Nem messze a "legendás" Fenyő étteremtől, ami a Dr. Durst János utca elején a rendszerváltáskor még biztosan fogadott vendégeket. És akkor térjünk át a nem cukrászdaként jelölt egykori éttermek, vendéglők felsorolására! Első helyen - talán nem véletlenül - a Tisza szálló éttermét jelölték, ami akkoriban (és még pár évtizedig) Szolnokon "Az" étterem volt. Sorsát ne feszegessük! Az ötvenes évek végén természetesen még a Nemzeti Szálló és földszinti étterme is működött, ami az én emlékeimben, húsz évvel később már Tallinn, igaz akkor irodák és nem hotelszobák voltak fölötte. A Beloiannisz úton üzemelt a Béke étterem, ami - ha jól sejtem - a mai Dreher elődje lehetett, mellette pedig a "Hatvanast" is birtokló fővárosi Csemege Kereskedelmi Vállalatnak volt élelmiszerboltja. Szolnokon két Halászcsárdát jelöltek 1959-ben: az egyik az akkor még Móricz-ligetnek nevezett mai Tiszaliget elején, az Aranylakat helyén működött, a másik pedig a Kossuth utcában, az egykori Weber-házban, ahol a rendszerváltás után a legendás Gösser volt.

Az Utasellátó Vállalat 1959-ben létező éttermével érdemes óvatosan bánni, ugyanis nem a vasútállomáson működött - pedig ott is jelöl egy kisvendéglőt a térkép -, hanem a Szabadság téren, a mai Halászcsárda, a nyolcvanas években Híd Bisztró helyén. Mert mint említettem, az Ady Endre úti buszpályaudvar elkészültéig ezen a környéken működött a távolsági buszállomás, amihez "kellett" egy utasellátós hely. Azt hiszem, nem lehetett túl sikeres, mert már a hatvanas évekbe utasforgalmi helyiséget és irodát alakítottak ki benne, majd a hetvenes évek elején kicsit elegánsabb bisztró lett belőle. A régi vendéglátóhelyek közül azonban nem ez a legérdekesebb, hanem a Sipos tér környékére rajzolt kisvendéglő. Eddig még említés szintjén se hallottam róla, pedig ugyanúgy lehetett neve, mint az ezen a térképen még ugyancsak "kisvendéglőként" jelölt, későbbi Kassainak a Damjanich uszoda mellett.

Tizenhét vendéglátóipari-egység, amelyek közül tizenháromnak az ötvenes évek végi épülete ma is megvan, de csak kettőben fogadnak vendégeket. Nem tudom, hogy a világhálón ma elérhető térképeket 65 év múlva változatlan formában megtalálja-e az utókor, abban viszont biztos vagyok, hogy a mai vendéglátóhelyek is hasonlóan el fognak tűnni, mint 1959-es elődjeik. Leginkább azért, mert minden város egy élő, folyamatosan változó szövet.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Újszászi fotós szolnoki képe
A fotózás pillanatában már több mint százéves szolnoki épületben, a hatvanas évek elején nemcsak múzeum működött - miként a képeslap hátulján szerepel -, hanem könyvtár is, sőt talán lakások is voltak benne. A később repülőgép szerencsétlenségben elhunyt fotós csak 1962-ben készíthette ezt a képet.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Nekünk viszi a szél
Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Az utolsó láng
Nehogy valakinek egészbe jusson, hogy le kellene bontani csak azért, mert Szolnok utolsó munkásmozgalmi témájú köztéri alkotása! Elhelyezkedése miatt viszonylag kevés szolnoki találkozik vele, aki pedig idegenként látja a Turisztikai központ "főterén", az sok minden másra is asszociálhat.

A Szoborpark további képei