[1xvolt]

Dübörgött a kampány

2020. január 30.

Harminc évvel ezelőtt Szolnokon is dübörgött az első, szabad, országgyűlési választás kampánya. A város akkor két képviselői körzethez tartozott, amelyekben húsz jelölt versengett a demokráciát tanuló választók bizalmáért. A mellékelt, nem túl jó minőségű fotók akkor készültek.

A békés rendszerváltás kereteit az 1989-ben tartott nemzeti kerekasztal tárgyalásokon dolgozták ki. Itt fektették le annak az 1989. évi XXXIV. törvénynek az alapjait, amelyek az első, több párti, szabad, országgyűlési választásról rendelkeztek, és amit az év október 20-án fogadott el a még 1985-ben megválasztott parlament. A törvény értelmében Szűrös Mátyás, ideiglenes köztársasági elnök december 22-én kiírta az akkor még kétfordulós választások időpontját, így 1990. március 25-én és április 8-án járulhattak az urnákhoz a magyar választópolgárok.

A kampány tulajdonképpen már 1989 őszén elkezdődött, hiszen minden párt tagokat toborzott, építette az országos szervezetét, és igyekezett minél inkább megmutatni magát a politikai iránt egyre inkább érdeklődő lakosságnak. Szolnokon is sorra alakultak meg az új és az 1948 előtti pártok újraélesztett szervezetei. Így viszonylag hamar meghatározó lett a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), a Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP), a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP), a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ), a Vállalkozók Pártja és az Agrárszövetség. De nem adta fel a korábbi állampárt 1989-ben létrejött utódpártja, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) sem, sőt a Hazafias Népfront és a korábbi MSZMP megszűnését el nem fogadókból alakult Magyar Szocialista Munkáspárt sem.

A pártok első igazi megmérettetését 1989. november végén, az úgynevezett "négy igenes" népszavazás jelentette, aminek legfontosabb tétje a köztársasági elnök megválasztásának módjáról szóló döntés volt. Az MDF vezette "koalíció" azt szerette volna, ha közvetlenül választunk köztársasági elnököt, és arra még az országgyűlési voksolás előtt sor kerülhet. Jelöltjük is volt, a későbbi honvédelmi miniszter, Für Lajos személyében. Az állampárt utódja, az MSZP is hajlott volna erre a megoldásra, és Pozsgay Imrét szerették akarták az elnöki székben ültetni. Az SZDSZ vezette pártok viszont mindent megtettek azért, hogy az elnök megválasztására csak a parlamenti voksolás után kerüljön sor, amit végül a választók többsége is támogatott. Mindez azonban elegendő volt ahhoz, hogy a rendszerváltás két legerősebb pártja megszülessen, és későbbi ellentéteik elültetődjenek.

Az első, szabad, országgyűlési választás kampánya hivatalosan 1990. január 24-én kezdődött. Ennek tétje nemcsak az volt, hogy kikből lehet majd egy-egy körzetben országgyűlési képviselő (akkor még 176 körzet volt), hanem az is, mely pártok lesznek képesek a parlamentbe jutás, akkor 4%-os küszöbét elérni, illetve az állami támogatáshoz szükséges szavazatszámot megszerezni. Azaz minden párt a jövőjéért küzdött, és ma már tudjuk, hogy például a történelmi alapokon nyugvó Magyar Szociáldemokrata Pártnak ez nem sikerült.

A kampány helye leginkább a közterület volt, hiszen az elektronikus médiát akkor még csak a Magyar Televízió két földi sugárzású csatornája, a Magyar Rádió három hagyományos és korlátozottan fogható két kereskedelmi adója, a Szolnok Városi Televízió és a Magyar Rádió szolnoki stúdiója képviselte. Amelyekbe helyi jelöltek csak korlátozottan, akkor is leginkább szerkesztett műsorba juthattak be. A sajtót az állampárt utódja kezében lévő - menet közben külföldi kiadóknak átjátszott - megyei napilap és két helyi újság képviselte, amelyekben szintén csak minimálisan jelenhettek meg a jelöltek reklámjai. Így leginkább az utcai plakátok, a rendezvények és a valóban személyes megkeresések voltak a kampány eszközei. Ez utóbbira már csak azért is nagy hangsúlyt kellett fektetni, mert a jelöltté váláshoz 750 darab, úgynevezett "kopogtató cédulára", ajánlószelvényre volt szükség, amiket el kellett kérni a választópolgároktól.

Mindezek alapján nem lehet meglepő, hogy 1990 januárjától Szolnokot is ellepték, a mai szemmel nézve nem túl bonyolult grafikájú és üzenetű választási plakátok. Tulajdonképpen nem nagyon volt a forgalmasabb helyeken függőleges felület, amelyekre ne kerültek volna a párt imázsát és a jelöltek személyét építő plakátok. Miként látható e cikk illusztrációjaként használt, harminc évvel ezelőtt egy automata fényképzővel, általam még filmre készített szolnoki fotókon.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Beton Szolnok
Aki életében nem járt Szolnokon, és az első élménye a városról ez az 1980-ban készült mozaikképeslap, az azt gondolhatta, itt minden beton és új, semmi sem maradt a múltból. Annak ellenére, hogy az anziksz jobb felső sarkában épp a város 900 éves múltjára emlékeztető Tanúhegy látható.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Történelmi tényekről
Ma már csak azt tekinthetjük történelmi ténynek, hogy a Megyeháza - anno Szolnok Megye Tanácsának Székháza - főlépcsőházában úgy negyedszázada még látható volt két emléktábla, amelyek 1919-re és 1956-ra emlékeztettek. Persze nem a mai ismereteink szerint.

A Szoborpark további képei