[1xvolt]

Az első maszek és imázs hirdetés

2019. február 27.

Jó lenne tudni, hogy 1956 őszén a Magyar Hirdető Szolnoki Kirendeltsége kiadta-e a városból induló és odaérkező vonatok és buszok menetrendjét, avagy azt is elsodorta a forradalom. Az biztos, hogy az 1957 októberétől érvényes kicsit más volt, mint az 1955-ös és 1956-os, és nemcsak a lottó miatt.

A Szolnokról induló és odaérkező vonatok és buszok 1955-ös, kísérőszínnel, 28 oldalon nyomtatott, illetve az egy évvel későbbi, már csak kétszínű, 24 oldalas menetrendeket az elmúlt hetekben mutattam be a blogSzolnok 1xVolt rovatában. A birtokomban lévő harmadik kis menetrend azonban nem az elvileg következő, 1956 novemberétől 1957 júniusáig érvényben lévő kiadvány, hanem az 1957 őszén megjelenő. Sajnos nem tudom, hogy a Magyar Hirdető Szolnoki Kirendeltsége eleve nem tudta megjelentetni a forradalom utáni menetrendet, avagy csak nekem nem sikerült megvenni. Az mindenesetre biztos, hogy a tulajdonomban lévő három menetrend közül ez az utolsó a leggyengébb tartalmú, mintha elveszett volna a lelkesedés, és csak le akarták volna tudni a hirdetésekből megjelenő, a korábbiakban kifejezetten praktikus, zsebre rakható menetrendet.

Ami leginkább feltűnő, hogy megjelennek az általános - ma úgy mondanánk "imázs" - hirdetések, amelyek nem egy konkrét üzletet vagy terméket reklámoztak, hanem általánosságban hívták fel a figyelmet valamire. Abban talán még semmi meglepő nincs, hogy e 24 oldalas, kék-fehérben megjelenő kiadvány középső oldalának egyik hirdetését a totó és lottónak szentelték, hiszen az új szerencsejáték - az ötös lottó - csak 1957 tavaszán indult. Igaz, a rendkívül egyszerű "kreatív anyagból" nem derült ki a hirdetés feladójának a neve. Nem is tudom, hogy a hazai lottó indulása után pár hónappal létezett-e már a "lottóigazgatóság", avagy az egyetlen lakossági bank privilégiuma volt a szerencsejáték is.

Ennél talán érdekesebb például a takarékbetét gyűjtésére ösztönző, ugyancsak "egész oldalas" hirdetés, ami nem egy konkrét szolnoki címre irányítja az olvasót, hanem általánosságban a Takarékpénztár fiókjaiba és a Postahivatalokba.

Persze lehet azt mondani, hogy ezzel a hirdetéssel csak nyitott a nem szolnoki lakosok felé a kiadó, hiszen így a környékbeliekhez is szólhatott a kiadvány. Amit akár alá is támaszthat a talán az Állatforgalmi Vállalat által megrendelt hirdetés, ami hízlalási szerződésre - azaz, otthoni gazdálkodásra - próbálta ösztönözni a nem feltétlenül városi utazókat. És nem ez volt az egyetlen ilyen hirdetés. Mert például valaki a gyümölcskártevők elleni, idejében történő védekezésre is fontosnak tartotta felhívni a kistermelők figyelmét - hobbik ekkor még nem léteztek -, a szövetkezeti agronómusokhoz irányítva az érintetteket. Itt jegyezzük meg, hogy 1957-ben éppen két téeszesítés között volt az ország, hiszen az ötvenes évek elejének kudarca után még nem vágtak bele abba, ami majd megalapozta a híres magyar mezőgazdaságot.

Ha az "imázs" hirdetések mellett még valami különlegességét kellene említenem ennek a számomra kifejezetten érdekes kiadványnak, akkor a fentiekben már feltűnő, a maszek világ felé elmozduló reklámokat említeném. Mert nemcsak az otthoni termelésre, a nagyobb értékű beszerzésekre való takarékoskodásra hívták fel a figyelmet, hanem például a családi ház építésének lehetőségére is, amire szívesen vállalkozott a Szolnoki Épületkarbantartó KTSZ (kisipari termelőszövetkezet). Arról nem is beszélve, hogy megjelenik az első maszek - azaz magánszemély vállalkozó - hirdetése: Fehér Béla, a Kossuth tér 10. szám alatt pénztárgép, töltőtoll (!), írógép, számológép - ezek természetesen még mechanikusak voltak - és varrógépek jótállás melletti javítására vállalkozott.

Az előző két kiadványhoz képest nemcsak darabszámra kevesebb a hirdetés, de jóval ritkább a kiskereskedelmi reklám. A címlapon a legendás 33-as kínálja magát, míg Állami Áruház a belíven hívja fel magára - az előzékeny kiszolgálásra, a lóden kabátra és a minden egy helyen előnyeire - a figyelmet. Rajtuk kívül a sírköveket gyártó Mozaik- és Cementárugyár, a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat cipőboltjai, üveg és porcelánboltjai, az Állami Könyvesbolt és a Háziipari Termelőszövetkezet vásároltak kereskedelmi egységeket reklámozó felületeket. Mellettük a Fodrász KTSZ és természetesen néhány szórakozóhely fért még be a kiadványba: megjelenik a Tünde cukrászda, a Nemzeti és a Tisza szálló hirdetése. No és az immár negyedik önálló évadát kezdő Szigligeti Színház hirdetése, amely nem kevesebb, mint tíz előadást kínált az 1957/58-as szezonra.

És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy ez egy vonat- és buszmenetrend. Csakhogy a helyközi buszok menetrendje majdnem teljesen hiányzik, holott néhány viszonylat a szolnoki közlekedőket is kiszolgálhatta. A szolnoki városi járatok felsorolásánál pedig eltűnt a viszonylatok számmal vagy betűvel való jelölése, holott 1955-ben és 1956-ban ezek még evidensek voltak. Arról nem is beszélve, hogy a helyi járatok kínálatából hiányoznak az olyan csemegék, mint a színházi előadásokhoz igazodó időpontok. Valami megváltozott 1956-ról 1957-re, Szolnokon is.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Épül a Közgé?
Elfogult vagyok ezzel az épülettel, ám mégsem csak emiatt hozakodok most elő a Közgét ábrázoló képeslappal. Sokkal inkább amiatt, hogy joggal feltételezhetjük: a fotóból jóval a készítése után lett postai küldemény, ráadásul hosszú éveken át forgalmazták.

Az Album további képei
 

AKB

Félbemaradt pusztulás
Nemcsak az a baj, hogy a Mária utcában egy újabb régi, szolnoki ház tűnik el. Hanem az is, hogy az eltűnés milyen hosszú ideig tart. Hónapokkal ezelőtt kezdték a bontást, aztán félbemaradt. Így ma, a járda mellett egy kibelezett ház megmaradt főhomlokzata várja a sorsát. Amit reméljük, nem valami vihar fog beteljesíteni! És nem akkor, amikor valaki pont arra sétál! Mert ez a bontás már nemcsak ronda, de életveszélyes is. Hónapok óta. Szolnokon.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szomorú lány a Vegyinél
Hamarosan 40 éves lesz a mohásodó fejjel szomorkodó lány a Tiszai Vegyiművek főbejárata közelében lévő, ma már gondozatlan parkban. Az idén elhunyt Simon Ferenc alkotása még akkor született, amikor a beruházók és az nagy cégek költöttek a képzőművészetre.

A Szoborpark további képei