Szobor Park Szolnok



Szolnoki Sztálin-szobor

2022. március 24.

A szobor tervét 1950. április 3-án terjesztette elő Czinege Lajos, későbbi honvédelmi miniszter, akkor épp a Magyar Dolgozók Pártjának megyei szervezőtitkára. A meg nem valósult szobor történetét Cseh Géza és a Majtényi György írta meg, de talán érdemes felidézni és kiegészíteni.

Ha meg is valósult volna Czinege Lajos 1950-es javaslata, amit az akkori megyegyűlés egyöntetűen támogatott, akkor is biztosak lehetünk abban, hogy az a szobor ma már nem állna. Az 1956-os események ugyanis a megyeháza mögötti felszabadulási emlékművet - ami ráadásul egy soha meg nem történt eseményt ábrázolt - éppúgy elpusztították, mint a mai Zounuk ispános szökőkút helyén 1945 és 1956 között álló "szivart", azaz a szovjet hősi emlékművet. Legfeljebb nemcsak Budapesten lett volna rövid ideig "Csizma tér", hanem Szolnokon is. A mai Verseghy park és Kellner Gyula utca környékén. Hiszen a Juhász Imréné főispán - a megyei tanácselnöki titulust csak néhány hónappal később vezették be - által is támogatott terv a megyeháza és a Kellner Gyula utca közötti, a Tiszáig nyúló területre álmodta a "nagy vezér" szobrát, és az ahhoz méltó teret.

A Majtényi György, Szabó Csaba és Mikó Zsuzsanna szerkesztésében, a Libri kiadó gondozásában megjelent Kommunista kiskirályok című kötetben olvasható Cseh Géza - a szolnoki levéltár munkatársa - és Majtényi György A honvédelmi miniszter című dolgozata. Ebben Czinege Lajos (Karcag, 1924. - Leányfalu, 1998.), az 1960 és 1984 közötti honvédelmi miniszter túlkapásait dolgozták fel. Ennek a "Szolnoki belváros helyett Sztálin-szobrot - egy ambiciózus pártkáder tervei" című fejezetéből derül ki az akkor mindössze 26 éves Czinege Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Szolnok megyei szervezőtitkárának nagyratörő terve, miszerint: "Szolnok legszebb helyén, a megyeháza mögötti Tisza-parton, hálánk és szeretetünk jeléül állítsunk fel a Nagy Vezérhez méltó emlékművet, egy Sztálin-szobrot".

Érdemes megjegyezni, hogy a "hazánk felszabadulásának" az ötödik évfordulójához igazodó előterjesztés idején még nem állt a budapesti Sztálin téren - ma Dózsa György út - Joszif Viszarionovics Dzsugasvili (1878-1953) egészalakos szobra, viszont már léteztek Magyarországon is alkotások a "generalisszimuszról". Csorba Géza, Pátzay Pál és Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművészek ugyanis 1950-ben már Sztálin megformálásáért kaptak Kossuth-díjat. Kisfaludi alkotása a fővárosi Szabadság térre, Csorba munkája pedig a mai Erzsébet térre, a buszpályaudvar falára került, míg Pátzay mellszobrából több másolat is készült, és került az ország számos helyére. Tehát nem igaz az a feltételezés, hogy a szolnoki Sztálin-szobor azért nem valósult meg, mert, hogy nézett volna ki, ha egy megyeszékhelyen előbb van ilyen köztéri alkotás, mint a fővárosban. Ahol a nevezetes Sztálin-szobrot, Mikus Sándor alkotását valóban csak 1951 decemberében leplezték le a felvonulási tér dísztribünje fölött.

A szolnoki Sztálin-szobor ötletének lassú elengedését - miként Cseh Géza és Majtényi György írják - inkább a horribilis költségek okozták, hiszen a szobor, a talapzat és a tér kialakítása az első számítások szerint 962 ezer akkori forintba került volna. Még úgy is - és ez mutatja a rendszer bornírtságát -, hogy a Sztálin alak megformálásához a háborúban elpusztult Szapáry és 1945-ben elbontott Horthy István szobrok bronz anyagát is felhasználták volna. És, ami a legszebb: a Horthy-szobor talapzatánál állt - ma a szolnoki temetőben található - "búsuló juhászát" Sztálin lábához is odatették volna. Ám a hatalmas összegből a megye települései és cégei csak 240 ezer forintot tudtak összedobni - jórészt hitelből -, ezért a terv szép lassan lekerült a napirendről, vagy inkább feledésbe merült. Így a Vármegyei Kaszinó és az Evangélikus Templom sem esett áldozatául Czinege Lajos - ne felejtsük, akkor még csak egy buzgó apparatcsik - sokak által támogatott ötletének.

 
lap tetejére
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Fejlődő megyeszékhely
Nagy Zsolt, a megyei napilap fotóriporter szerintem 1973 őszén vagy a következő év kora tavaszán mehetett fel gépével a Várkonyi téri toronyház tetejére, hogy megörökítse - a mai szemmel is elképesztő méretű - városfejlesztés egy pillanatát. Életműve egy újabb darabjával kalandozunk Szolnok múltjában.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Vízügyes emlék a parkoló szélén
Ledöntés, áthelyezés, lopás vagy csak felújítás. Egy elvitathatatlan szakember szerényen megbújó portréjának is lehet kalandos a sorsa Szolnokon. A Boldog Sándor István körút és az Ady Endre út kereszteződésénél, a "vízügyi" parkoló szélén álló Sajó Elemér szobornak legalábbis az lett.

A Szoborpark további képei