Van, aki A-t mond, más B-t

Így járunk, amikor a politika - pontosabban az önmagukat politikusnak képzelő választottak és a jóvoltukból a mi pénzünkből eltartott slepp - azt gondolja, hogy a valódi újságírást és a normálisan működő szerkesztőségeket, médiumokat - magyarul az objektív tájékoztatást - pótolni lehet a közösségi oldalakon elhelyezett hangzatos posztokkal és fotókkal. Aki az előző héten végignézte Szolnok város önkormányzati képviselőinek, a 2019 óta épülő Tiszaligeti strandfürdő zártkörű bejárásáról készült posztjait, az ugyanazok a képek - helyszínek - láttán sem juthatott ugyanazokhoz az információkhoz. A kormánypárti városvezetés és frakciójának tagjai elájultak a látottaktól, gyönyörűnek, Szolnok fellendülésének a zálogát látták. A képviselőtestület ellenzéki székeken ülő tagjai meg nagyjából azon értetlenkedtek, hogy miért nincs kész, mennyi pénzt kell még szerezni a befejezéshez, és az mennyivel odázza el a komplexum megnyitását. Mikszáth Kálmán megnyalja mind a tíz ujját, miképpen Molnár Ferenc is azonnal átírja az Éhes várost, Móricz Zsigmond pedig a disznó hizlaldát strandfürdőre javítja a Rokonokban, ha mindez az ő idejükben történik. Persze, az ő korukban még a sajtótermékeket újságírók állították elő, miként fogat se húzott magának senki, és a bíráskodás is törvényszékek dolga volt, sőt a színi előadásokhoz is színészek, a sportversenyekhez meg sportolók kellettek.

Szóval a lassan négy éve bezárt és azóta folyamatosan épülő - lásd még Luca-széke, Szolnoki Szigligeti Színház, Szolnoki vár projekt - Tiszaligeti strandfürdő beruházásról mi, megvezetett választók továbbra se tudunk többet, mint egy héttel ezelőtt. (Persze, lehet, hogy sokunkat nem is érdekel, hiszen a Véső úti atlétikai pálya, kicsit hasonlóan nyúló rétestésztája se hozott lázba senkit.)

Nem tudjuk például, mennyibe is fog végül kerülni ez a beruházás az adófizetőknek. Miként azt sem tudjuk, kik voltak azok a nagyszerű projektelőkészítők és tervezők, akiknek a munkájáról immár 42. hónapja derül ki, hogy egy fabatkát sem ér, mert nem az, nem úgy, nem akkor és nem a rendelkezésre álló forrásból épül - vagy sem. Azt az egyet sejthetjük, hogy mint oly sok mindennek ebben az országban, ennek sem lesz következménye, mert külső okokkal, előre nem látható eseményekkel lehet megmagyarázni, hogy az ígért (álmodott?) 20 hónap helyett immár 42. hónapja fizetünk például biztonsági őröket a helyszín őrzésére, biztosítást, lebonyolítói és mindenféle építészi költségeket, nem is beszélve a megszaladt árakról, és a kivitelezők szűk 2 év helyetti lassan 4 éves profitjáról. A kiesett bevételeket ne is számítsuk! De hát a rendszerváltás óta tudjuk, hogy mi magyarok két dolgot tudunk nagyon: újra temetni és a történelmet átértelmezni, meg beruházni, építkezni - és azon néhányan rengeteget keresni.

Nem vagyok építész, építőipari kivitelező, az egészen kereső politikai kedvezményezett, de még a disznóságokhoz mosolyogva és büszkén a nevét adó helyi politikus sem. (A balhét végül ez utóbbiaknak kell elvinni.) Én csak egy csökött agyú, kötekedő választópolgár vagyok, aki még mindig olyan illúziókat kerget, hogy végül is miatta (is) történnek a dolgok.

Azt azonban nem értem, hogy ha tényleg két nyár múlva nyithat meg a komplexum, akkor addig mi lesz például a beépített bútorokkal, csaptelepekkel, medence eszközökkel. Két évig ott porosodnak néhány biztonsági őr fáradt pupillái előtt? Lesz azért állagmegőrzés, garancia meghosszabbítás - hiszen sok mindent nem használnak a fürdőzők a garanciális időben -, fűtés, némi világítás, portalanítás, kertápolás? Vagy, amíg minden elkészül, addig a korábban elkészültek lerohadnak, hogy az átadás után - lásd szolnoki Vár látogatóközpont 2020-as avatása - lehessen még egy kis pénzt pótmunkákon meg felújításon keresni. Értem én, hogy vannak sziklaszilárd jogszabályok és előírások, de azért értelmi fölényünkkel visszaélve talán meg lehetne próbálni elérni, hogy a Tiszaligeti strandfürdő nagyjából elkészült (a 83%) részeit részleges ki lehessen nyitni. (Lásd a szolnoki várhoz épített Pólya Tibor úti parkoló esetét!) A képviselőink fotóin látható pazar szauna, melegvizes medence, gyerekpancsolók, tanuszoda talán anélkül is használható lenne, hogy a tragikus állapotban lévő 50 méterest, vagy a csúszdás medencét, netán az egykor gyönyörű parkot birtokba vehetnénk. Persze, sejtem, hogy ehhez rengeteg átalakítást, pótmunkát, közbeszerzést kellene elvégezni, de nem lehetne, hogy egyszer, Szolnokon, valami a szolnokiaknak is jó legyen, és az árát azok fizessék meg, akik elbaltázták.

Ez a bejegyzés szólhatott volna persze arról is, amit még most sem hiszek: tényleg 20 hónap kellett ahhoz, hogy egy megválasztott - tehát a város lakóit felhatalmazással jogaiban "helyettesítő" - önkormányzati képviselő betehesse a lábát a Tiszaligeti strandfürdő területére? Avagy ez csak rágalom, és akár naponta bemehetnének ellenőrizni - helyettem, helyettünk -, hogy a rájuk bízott közös vagyonunkkal mi is történik? Tudom: ennek is két olvasata van. "A": ez így helyes, nincs itt semmi látnivaló. "B": ez tarthatatlan, van mit takargatni.

Mi meg csak nézünk. Pártállás alapján igazodunk, vagy anélkül már nem is értjük, mi a frász történik ebben a városban.

(A cikk illusztrációi ebben az esetben engedély nélkül használt fotók. Más lehetőség híján Borda Zoltán és Tasnádi Zoltán képviselő urak Facebook bejegyzéseiből másoltam ide a fotókat, Amennyiben utólag letiltanák őket, természtesen törlöm a képeket.)