Üres talapzatok
2025. január 30.

A legidősebb 66, a legfiatalabb 43 éves. Kettő közülük 35-36 évvel ezelőtt a rendszerváltás okán lett magányos, egy pedig nagyjából harminc éve szimpla bűncselekmény miatt. Az egyikre 35 éve új alakot ígértek, a másikra akár új öntvény is kerülhetett volna, a harmadik meg jó virágtartónak.
A 35-36 évvel ezelőtti rendszerváltásnak még nem állítottak semmiféle emlékművet Szolnokon - de talán máshol sem -, holott lenne mire emlékeztetni a hálátlan és tanulni képtelen utókort, no meg a kortársakat is. Szolnokon ugyanakkor van három olyan magára maradt szobortalapzat - kő posztamens -, amelyeket akár a rendszerváltás emlékműveinek is tekinthetnénk, és idén május 2-án, az első szabadon választott országgyűlés megalakulásának 35. évfordulóján, netán március 25-én vagy április 8-án, az első szabad választások évfordulóján meg is koszorúzhatnánk. Nem az egykor rajtuk lévő mellszobrok miatt, hanem tényleg a rendszerváltásra, meg az azóta eltelt 35 évünkre gondolva, merthogy ezek az üresen maradt talapzatok kiváló tükörképei mindannak, ami akkor és azóta történ velünk. (Könyörgöm, ezek után eszébe ne jusson valakinek eltávolítani őket!)
A három mellszobor közül először Szamuely Tiborét (1890-1919) állították fel. A kommunista politikus, író (álneve: Tiborcz), a Tanácsköztársaság közoktatási népbiztosa, hadügyi népbiztoshelyettese, a kommün terrorszervezetének vezetője, nem azért kapott Szolnokon szobrot, mert itt is mészároltak a "fiai", hanem mert az 1927-ben megnyílt "gépipari" az 1955/56-os tanévben Szamuely lett. Az akkor már Beloiannisz nevét viselő utcára, az iskola főbejárata melletti kertbe azonban csak négy évvel később, 1959. március 21-e tiszteletére került Simon Ferenc (1922-2015) szobrász első szolnoki alkotása. Pontosabban az 1956-ban, a hűvösvölgyi honvéd tüdőszanatóriumban felállított mellszobor másolata, ami még csak nem is bronz, hanem bevont alumínium volt, így kétszer is felújították, mígnem inkább eltávolították róla a bronzhatású bevonatot. (A mellékelt fotót a megyei napilap közölte 1959. március 20-án)
Szamuely Tibor mellszobrát 1990 elején - még az első szabad választások előtt - távolították el a "gépipari" előtti talapzatról, és miként a Torkolat című városi lap 1990. március 15-ei számában olvasható, az alkotás a múzeum raktárába került. Ugyanezen cikk arról is tudósított, hogy az iskola a következő tanévtől Jendrassik György (1898-1954) gépészmérnök nevét veszi fel, akinek - akkor azt mondták - hamarosan szobrot állítanak. Talán ezért is maradt a helyén az 1959-ben felállított talapzat, rajta a koszorúakasztóval és a névtábla helyével. Arra persze senki nem gondolhatott akkor, hogy az új szobor 35 év alatt sem fog elkészülni, így az a talapzat már hosszabb ideje áll üresen, mint amennyi ideig eredeti funkcióját betöltötte.
Nagyjából ugyanennyi ideje áll üresen a szolnoki "fehérházban", azaz az 1965-ben átadott, az állampárt és csatolt részei helyei szervezeteit kiszolgáló irodaház aulájában felállított Lenin-portré talapzata. Sokan azt gondolják, hogy a szobor az épület átadásakor került a helyére, néhol pedig 1966-ot adnak meg leleplezési dátumként, a megyei napilap cikkei azonban egyértelműen alátámasztják, hogy Szabó László (1927-2002) szolnoki szobrászművész alkotását csak 1968. november 20-ára állították fel. Azért akkora, mert az volt az 50. évfordulója a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) megalakulásának, ami az ilyesmire kiváló alkalmat teremtett. Merthogy maga a fejszobor legalább egy éve készen volt, hiszen a Damjanich múzeumban 1967-ben rendezett, A Nagy Október útján című kiállításon már láthatta a közönség, leginkább azért, mert a művész a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára kiírt meghívásos pályázatra mintázta meg Lenin fejét.
A szobor legalább 21 évig díszítette a pártház magasföldszinti auláját úgy, hogy a nagy üvegportálon keresztül az utcáról is látható volt. Hogy pontosan mikor és ki döntött az eltávolításáról, annak eddig sehol se találtam a nyomát, de nagyon valószínű, hogy ez az alkotás sem érte meg az első szabad országgyűlési választásokat. Képet se könnyű róla találni azon az egyen kívül, ami az avatás napján jelent meg megyei napilapban. Egyes feltételezések szerint a bronzalkotás a múzeumban van, bár az erről közölt fotó egyáltalán nem hasonlít Szabó László munkájára. Nem tudom, mi lehetett a terv a szobor talapzatával, hiszen az ma is a helyén van, és immár legalább 35 éve virágállványként funkcionál.
Ebben a sorban a legfiatalabb az egykori Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola bejárata elé 1982-ben került talapzat. Felállítására majdnem pontosan egy évtizeddel azután került sor, hogy a Tiszaparti Gimnázium "párjaként", az akkori Zalka Máté, a mai Tiszaparti sétányon elkészült a város újabb, modern iskolája, amit akkor még a vegyipar oktatási intézményének szántak. Talán nem volt véletlen, hogy 1982-ben egy volt kommunista és szolnoki nyomdászra, Pálfy Jánosra esett a választás, aki bár Szegeden született, de a Tanácsköztársaság idején a megyében és Szolnokon tevékenykedett, majd mindennek "jutalmaként" a fehérterror Abonyban végzett vele. Mellszobrát az a Somogyi Árpád (1926-2008) szobrászművész készítette el, akinek királyfeje ma is látható a Vártemplom mögötti téren.
Pálfy szobra túlélte a rendszerváltást, 1990-ben nem távolították el a helyéről, sőt még 1994-ben is ott volt. Miért is tették volna, hiszen nem egy véreskezű kommunistáról van szó, akinek a neve annyira összeforrt az iskolával, hogy annak elnevezésében a mai napig benne van a Pálfy. A mellszobor minden bizonnyal a rendszerváltás utáni vadkapitalizmusban sikeresen működő színesfémkereskedőknek esett áldozatául, mert mindig akadt olyan felvásárló, aki bármilyen szerencsétlenről elhitte, hogy addig odahaza őrzött egy műalkotást vagy éppen valahol talált egy szobrot, amit nem valamelyik múzeumba, hanem az átvevőhelyre vitt be. Az más kérdés, hogy a nagyjából 30 éve ellopott szobrot miért nem pótolták, mondjuk még addig, amíg az alkotója is élt. Merthogy így a Tiszavirág-híd tövében lévő talapzat nemcsak abban rokona az előzőknek, hogy a szocializmus idején állították, hanem abban is, hogy hosszabb ideje üres (30 éve), mint volt használatban (12 évig).