[Naplóm]

Tessék engem békén hagyni!

2022. január 11.

Hogy ki ütött vissza először, abba most sem mennék bele. Miként az érintettek szellemi, erkölcsi és szakmai képességeinek taglalásába sem, mert hiszem, hogy minden országnak olyan politikusai vannak, amilyeneket a polgárai megérdemelnek. Nem lesz könnyű a 2022. Ne tessék vegzálni!

Hosszabb idő után Írországból hazatért ismerősöm mesélte: a legjobb az volt az egész kinti munkában, hogy leszokott a politikáról. Szerinte leginkább azért, mert ott a politikusok és a politika nem tolakodott bele a személyes szférájába, nem volt az élete része, nem jöttek szembe mindenhol, mindenféle üzenetek, és nem állították állandóan különböző vagy-vagy választások elé sem. Ebben biztosan az is közrejátszott, hogy Írország egy boldog hely, ahol nálunknál jóval kevesebbet foglalkoznak politikával a helyiek. Ismerősöm ugyanis azt is mesélte: egy ottani értelmiségivel, tanult emberrel, a világ dolgai iránt érdeklődő polgárral sörözve kiderült, az illető azt sem tudja, mikor lesznek náluk a következő parlamenti választások. Mert, ha eljön az ideje, majd szólnak.

Lehet, hogy az íreket a fociban is csak a végeredmény érdekli, és nem akarnak szakérteni, szakértők lenni, valós és vélelmezett hozzáértőket hallgatni, csupán a meccseken jól és egyre jobban érezni magukat? Előfordulhat, hogy az írek a virtuális és valóságos kocsmáikban sem arra pazarolják a szavaikat és fogyó perceiket, hogy bizonygassák, az oktatástól az atomenergián keresztül mindenhez, és mindenhez is, de leginkább mindennek a politikai vetületéhez értenek, és ők tudják a tutit? Nem tudom elképzelni, de elfordulhat, hogy az íreknek mindenről inkább az a bizonyos, alapvetően kellemes dolog jut először eszükbe és nem a politika? Ott nem téma, hogy a választottak közül ma ki lopott, hazudott, fordított köpönyeget, kinek a kicsodája kicsoda, micsoda? Nem tudom. De, ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, vagy van olyan ország a Földön, ahol ezekre a kérdésekre igennel lehet felelni, én ott szeretnék élni.

Mert tessék engem békén hagyni!

Komolyzenei koncertre én a zenészek játéka és nem a politikusok kampánygondolatai miatt szeretnék menni. Nekem nem kell minden adóforintból megvalósult állami beruházás mellé politikai üzenetet is állítani, és arról beszélni, ki, mit és miért valósított meg, hiszen a képlet ennél sokkal egyszerűbb: az én adómból, a mi országunkban, helyettem a lehető legjobb döntést hozva, feladatot vállalva, profin teljesítve (ezekről meg nem kell a duma). Az utcákon termékek reklámjaival akarok találkozni. Olyanokkal, amiket meg is tudok vásárolni. Nem lózungokkal, meg lózungokra üzent ellenlózungokkal, amikre annyi pénz megy el, mint mondjuk az összes színházunkra együtt sem. A közösségi oldalam felületeit sem kell összerondítani csak azért, hogy a párttársak politikai üzenetei jobban pörögjenek, a politikus ismerőseinek az ismerőseinek az ismerősei is lássák azokat, mert ez nem politikusi teljesítmény, hanem trollhadsereg utolsó senkije beosztás.

Naiv, álmodozó, nem erre a világra való alak vagyok. Vállalom.

Aki van olyan hülye, hogy 2022-ben és főleg utána nyugalmat szeretne. Költözés nélkül egy olyan országban élni, ahol a választásokat megelőző pár hónaptól eltekintve nem kell tudni, ki a képviselőnk, ő milyen párti, ki, milyen potentát a pártjában, nekik milyen rokonaik vannak, és azok mit csinálnak, csináltak, fognak csinálni. Sőt, ha nem vagyok politikai sajtó fogyasztó, vagy nem vagyok rácuppanva a közéletre, akkor azt se tudom, ki, milyen miniszter, államtitkár, biztos vagy nem biztos. Mert minden választott és a választottak alá rendelt valamennyi szolga (azaz minisztériumi alkalmazottak, ha még emlékszünk a miniszter szó jelentésére) profin, szakértőn, jól megfizetve, csendben, a köz javára teszi a dolgát, amitől az ország valóban előre megy, és nem szédeleg ebben az egyre zavarosabb világban. Nekem elegem van a családi, baráti, munkahelyi politikai vagy-vagyokból és vitákból, amiben mindig a másik kezdte és persze ő a hülyébb, nem én. Fociról, színházról, könyvekről, élményekről, hasznos dolgokról akarok beszélgetni és vitázni, bárhol, bárkivel. És a dolgomat is úgy szeretném végezni, hogy nem vegzál senki sem a saját, sem az én vélt vagy valós politikai nézeteimmel, és nem ettől függ munka, megbízás, jövedelem.

Tudják, hogy a szépapjuk 48-as vagy 67-es volt-e? A családban emlékszik még valaki arra, hogy a dédpapák monarchisták vagy inkább köztársaságiak voltak-e? Szóba kerül még, hogy a nagyszülők a kisgazdákkal, a szocdemekkel, a kommunistákkal vagy a parasztpártiakkal tartottak-e? És a szülők, vagy önök miben hittek, mire voksoltak a mámoros rendszerváltáskor? Ugye, többnyire nem. Ám az megvan, hogy a szépapa kackiás bajszot viselt, a dédpapákon miként állt az uniformis, a nagypapák merre harcoltak vagy voltak hadifogságban, a szülők vagy önök pedig Omega, Illés vagy inkább Metró rajongók voltak. Meg az is, mire mentek, mire ment az ország. Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy ettől boldogabbak voltak, vagy nekik nem kellett a politikával foglalkozniuk. Csak arra utalnék, hogy a mából visszanézve mi számít.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Főpostán maradó üdvözlet
Így nézett ki Szolnok főterének déli oldala a XIX. század utolsó pillanataiban. Amikor már biztosan nem ?Piacztér? volt a neve, hiszen még azelőtt átkeresztelték Kossuth Lajosra, hogy a városban elindult az áramszolgáltatás. Márpedig ezen a képen ott sorakoznak a villanypóznák is.

Az Album további képei
 

AKB

Szolnok főtere
Biztos, hogy csak engem zavar a Kossuth téri galambürülék "kiállítás". Mert az úgynevezett rendezvénytéri tető alatt (a Múzeum étterem előtt) lévő mintázat nem egy-két napja, hete vagy hónapja alakult ki. Rajzolódik zavartalanul a város főterén. Ott, ahol vendégek, gyerekek, szolnokiak sétálnak. Tudom, ha zavar, ne megírjam, hanem takarítsam fel. Bár inkább azt javasolnám, hogy egy hálóval vagy tüskesorral vessen véget a galambhotelnek az építmény gazdája.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Schwajda emléktábla
A háromszoros szolnoki színházigazgatónak halála után bő egy évvel, 2011. szeptember elsején állítottak emléktáblát az általa felújított Szigligeti Színház előtti parkban. A tábla Kligl Sándor alkotása.

A Szoborpark további képei