[Naplóm]

Tanárok és a szolnoki tizennyolcak

2022. október 25.

A több mint egy hónapja tüntető szolnoki pedagógusokkal Szolnok város képviselőtestülete ugyanennyi ideje nem tud mit kezdeni. Pedig a 18 képviselőnek az egész várost kellene képviselnie, mert az oktatás ügye minden szolnokit érint. Avagy a Kossuth téren Szolnok már nem számít.

A Szolnokon is szinte hetente megmozdulást szervező helyi pedagógusokkal a város lakói által választott képviselők az első perctől kezdve látványosan nem tudnak mit kezdeni. Legalábbis erre utal, hogy az önmagukat még ellenzékinek beállító képviselőktől maximum az egyre nagyobb tömegeket vonzó megmozdulásokra való "politikusi" rátelepedésen és kisajátítási kísérleteken kívül másra eddig nem tellett. A kormánypártiak pedig az országos gyakorlathoz igazodva, a tudomásul nem vétel struccpolitikáját folytatva tesznek úgy, mintha nem történne semmi. A szolnoki választópolgárok meg közben nem értik, hogy azok az emberek, akiknek öt évre átengedték a város irányításához, működtetéséhez szükséges jogaikat, azaz felkérték őket, hogy helyettük cselekedjenek, tulajdonképpen semmit sem tesznek. Ez persze következhet abból, hogy gőzük sincs arról, mit kellene csinálni, meg cinizmusból is, hogy ha valamiről nem beszélnek, akkor az nincs is, vagy gyorsabban elmúlik. Igaz, ezzel a hallgatással látványosan semmibe veszik a Szolnok közel 30 oktatási intézményében dolgozó nagyjából ezer pedagógust, az általuk valamilyen formában nevelt közel tízezer gyermeket és azok családtagjait, azaz tulajdonképpen az egész várost. Szerintem a tizennyolc önkormányzati képviselőnk nem ezért ül az átlagos pedagógusbér duplájáért a szolnoki Kossuth téren.

És most ne jöjjön egyetlen önmagát helyi politikusnak gondoló vagy politikusaspiráns troll sem azzal, hogy az oktatási intézményekhez a városnak semmi köze. Mert ezen az alapon nincs közünk a helyi autóbuszközlekedéshez, a városon áthaladó és azt érintő közutakhoz, a szemétszállításhoz, a közvilágításhoz, a víz- és csatornaszolgáltatáshoz, hogy az előszeretettel közös parádéra hívott hadseregről és rendőrségről már ne is beszéljünk. Lehet, hogy papíron az iskolák sem a város tulajdonai, lehet, hogy a benne dolgozók munkáltatója jogilag már nem Szolnok, de ettől az óvodákban és iskolákban többségében szolnoki gyerekekkel, szolnoki pedagógusok foglalkoznak, ráadásul ez utóbbiak hogyléte elősorban nem Budapestre, a kormányzati szervekre, hanem ránk, szolnokiakra van hatással. Miként az is, hogy a gyerekeink milyen minőségű szolgáltatást kapnak az oktatási rendszertől, milyen képességekre tesznek szert a benne töltött akár 15-16 év alatt, és mindez milyen lehetőségeket nyit meg előttük. Itt és most dől el, hogy a jövőbeli Szolnok milyen emberekre számíthat. És a minket a döntéseknél helyettesítő képviselőink mindehhez képtelenek hozzászólni.

Pedig nem egy pedagógus, egykori és jelenlegi intézményvezető, sőt a szolnoki oktatási rendszert használó szülő ül a tizennyolc szolnoki önkormányzati képviselő között. Akik a jelenlegi magatartásukkal leginkább azt bizonyítják, hogy nem Szolnok, hanem az országos pártközpontok érdekei, utasításai a fontosak számukra. És ők sem képesek felfogni azt, amire nálunk "sokkal butább nemzetek" - a gyenge oktatási rendszerben képzettek kérem, hogy az idézőjeles szavak dekódolásához kérjenek segítséget - már régen rájöttek. Az oktatás működtetése nem lehet választási ciklusokban gondolkodó, kicsinyes pártérdekek áldozata, mert - miként erre is több példa van - egy egész ország vagy nemzet megy rá. Lehet mélyen hallgatni, megijesztett struccot játszani, avagy a szétszéledt szavazói bázis összeterelésének látszatát kelteni, de a Kossuth téri tizennyolcak ezzel a városnak és a választóiknak ártanak. Márpedig 2019 őszén nem erre szerződtünk.

Természetesen elfogadom, hogy lehetnek olyanok, akik szerint a magyar oktatási rendszerrel minden a legnagyobb rendben, és csupán pénzéhes, "nyugatról pénzelt" - ennél a két szónál javaslom a Szabad Nép ötvenes évekbeli számainak fellapozását, és pedagógus segítségével történő értelmezését - oktatásipari személyzet, meg általuk megtévesztett, felhergelt, "jódolgukban azt se tudják, mi csináljanak" taknyosok és libsi szüleik vergődéséről van szó, miközben elvakítók a sikereink. Elfogadom, de akkor ezzel tessék kiállni a pedagógusok, a diákok és a szolnoki választók elé (is). Ha viszont a Kossuth téri tizennyolcak között akad, aki osztja a pedagógusok, a jövő választói és szüleik aggodalmait, akkor kezdjen el gondolkodni, és dolgozni. Mert bármilyen meglepő vagy macerás, de sok mindent lehetne tenni. Helyben és helyből Budapestre üzenve is. Persze csak akkor, ha Szolnok, a szolnokiak és a város jövője még számít. Nem szavakban! Tettekben.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A nyolcvanas évek öt pillanata
Ezen az ötképes szolnoki mozaiklapon akkor üzentek, amikor az áremelkedéseket már nem lehetett gyártás közben követni. A fotók többsége azonban korábbi, és több közülük önálló képeslapként is megjelent. Talán nem túlzás azt mondani, ez vagy ilyen (is) volt Szolnok a nyolcvanas években.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A küzdelem emlékhelye
Látszólag csak négy emléktábla meg egy régi faldarab. A valóságban azonban Szolnok legújabb kori történetének egyik fontos emlékhelye. Ráadásul nagyon jól kigondolva, ami miatt a város egyik legfontosabb turisztikai látványossága is lehetne. Szeretnünk kellene.

A Szoborpark további képei